Hivatalos: 50 év után újra embert küld a Holdra a NASA – csak hónapok választanak el a nagy úttól
Ötven év telt el azóta, hogy utoljára emberek közelítették meg a Holdat. Most a NASA ismét történelmet készül írni: az Artemis-program második szakasza, az Artemis II. lehet az első, amely négy űrhajóst repít a Hold köré. A tervek szerint a tíznapos út legkorábban 2026 februárjában indulhat, bár hivatalosan április végéig nyitva áll a startablak. Az űrügynökség vezetői szerint minden előkészület arra mutat, hogy az indulás akár a legkorábbi időpontban is megvalósulhat – ha a küldetés sikerrel zárul, megnyílik az út a holdra szállás felé.
Az Artemis II. lesz a NASA-program első emberes repülése. Az Orion űrhajó fedélzetén négyfős legénység indul útnak: Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, Christina Koch, valamint a Kanadai Űrügynökség képviseletében Jeremy Hansen. Ők lesznek azok, akik több mint öt évtized után eljutnak a Holdhoz – bár a küldetés során még nem fog új holdra szállás történni, csupán egy „free-return” pályán való áthaladás, amely garantálja a visszatérést a Földre.
Feszített lesz a tempó, és nem is veszély nélküli
A Space Launch System (SLS) óriásrakéta segítségével az Orion az indítás után először Föld körüli pályára áll. A fő fokozat leválását követően a második fokozat – az ICPS – emeli magasabb pályára a járművet, majd jön a kritikus „transzlunáris injekció”: egy erőteljes hajtóműbegyújtás, amely a Hold felé irányítja az űrhajót.
Az út nagyjából négy napig tart, és a tervek szerint az Orion a Holdtól több mint 9000 kilométerre halad el – magasabban, mint bármely korábbi emberes misszió.
Ezután a Föld gravitációja segíti vissza az űrhajót, amely további négy nap alatt tér haza. A leszállás a Csendes-óceánban, Kalifornia partjainál várható, ejtőernyők segítségével.
Bár az Orion fedélzetén emberek utaznak, a NASA vezetői hangsúlyozták: a küldetés alapvetően még mindig tesztrepülés. A mérnökök a teljes Orion-rendszert szeretnék próbára tenni, beleértve a kommunikációt, az energiaellátást, a manőverezőrendszert és minden, az űrhajósok biztonságát szolgáló elemet.
A következő nagy cél: a holdra szállás
Az űrhajósok nem csupán az Orion rendszereit tesztelik, hanem saját szervezetükkel is hozzájárulnak a tudományhoz. A NASA kutatói például vérmintákból származó „organoidokat” vizsgálnak majd, hogy megértsék, miként hat a mikrogravitáció és a kozmikus sugárzás az emberi sejtekre. Ezeket a mintákat az utazás előtt és után is elemzik, így betekintést nyerhetnek az űrutazás hosszú távú biológiai következményeibe.
Az Artemis II. sikerén múlik, mikor valósulhat meg a következő lépcsőfok, az Artemis III., amely már tényleges holdra szállást tervez.
A NASA jelenlegi menetrendje szerint erre legkorábban 2027-ben kerülhet sor, ám szakértők szerint ez a határidő optimista – különösen, mivel a leszálláshoz az Elon Musk vezette SpaceX óriásrakétájára, a Starshipre is szükség lesz, amely még nem repült emberrel a fedélzetén.
Ha a NASA valóban február 5-én indítja útnak az Artemis II.-t, az éjszakai start nemcsak technológiai mérföldkő, hanem szimbolikus pillanat is lesz: az emberiség visszatér a Holdhoz, és ezzel új korszak kezdődik az űrkutatásban. Ahogy Lakiesha Hawkins, a NASA egyik vezetője fogalmazott: „Mindannyian az első sorból nézhetjük a történelmet.”
Már épül az első Hold körüli bázis
Az emberiség első Hold körüli űrállomásának, a Gatewaynek egyik alapvető modulja, a Halo (Habitation and Logistics Outpost) április 1-jén – nem tréfából – megérkezett az Egyesült Államokba. A lakó- és logisztikai funkciókat ellátó, nyomás alatti egység az olaszországi Torinóból indult útnak, ahol a Thales Alenia Space építette, és most az arizonai Gilbertben, a Northrop Grumman integrációs központjában folytatódnak rajta a végső szerelési és tesztelési munkák.
A Halo modult később a Gateway másik kulcselemével, a Power and Propulsion Element nevű hajtó- és energiaellátó modullal együtt indítják majd a világűrbe a SpaceX Falcon Heavy rakétájával, a NASA floridai Kennedy Űrközpontjából.
