A munkanélküliség meghatározása szűk, és sok olyan embert kizár, aki nem dolgozik. A „munkaerőpiaci lazaság” (labour market slack), a rejtett munkanélküliség ezzel szemben további, munkával nem rendelkező csoportokat is figyelembe vesz, így átfogóbb képet ad, mint önmagában a munkanélküliség.
2025 második negyedévében az EU-ban a 15–74 évesek közül hivatalosan 13,3 millió ember volt munkanélküli. Ez a szám azonban 26,8 millióra emelkedik, ha hozzászámítjuk az úgynevezett „rejtett munkanélküliséget” is, mivel a foglalkoztatás szabványos meghatározása nagyon szigorú. Négy fő csoportot zár ki:
Az Eurostat szerint ezek a csoportok a munkanélküliekkel együtt alkotják a „munkaerőpiaci lazaságot”. De mely európai országokban használják ki legkevésbé a munkaerőt?
A 33 vizsgált európai ország között a munkaerőpiaci lazaság
A legalacsonyabb munkaerőpiaci lazaságot Lengyelország (5,1), Szlovénia (5,3), Málta (5,4) és Bulgária (5,5) mutatta, mind 6 százalék alatt. Az EU négy legnagyobb gazdasága közül Németországban a legalacsonyabb a munkaerőpiaci lazaság, 7,8 százalékkal. A másik három – Franciaország, Olaszország és Spanyolország – a legmagasabb kategóriába tartozik, 15 százalék körüli vagy afeletti aránnyal.
Dorothea Schmidt-Klau, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) genfi foglalkoztatási, munkaerőpiaci és ifjúsági részlegének vezetője szerint négy fő tényező magyarázza a jelentős eltéréseket. Az egyik
az állandósult magas munkanélküliség, amely elriasztja az embereket a munkakereséstől.
Gyakran nem bíznak abban, hogy a rendszer segít nekik megfelelő állást találni.
Ha hosszú évtizedekig magas a munkanélküliség, az azt az érzést kelti, hogy a keresés hiábavaló
– mondta. Egy másik tényező az elégtelen támogatórendszerek, például a korlátozott családi ellátási lehetőségek és a nyomasztó társadalmi normák. „Ez nagyrészt megmagyarázza az észak-európai és a dél-európai országok közötti különbséget a munkaerőpiaci részvételben” – tette hozzá. A harmadik lehetséges ok a magas minőségű, a munkát keresők igényeinek és elvárásainak megfelelő állások hiánya. Emellett a készségek és a munkaerőpiaci igények közötti eltérés is akadály maradhat, még azok számára is, akik befektettek az oktatásba és képzésbe.
Sokan túl későn szembesülnek azzal, hogy készségeik nem felelnek meg a vállalatok keresletének – ez erősen demotiváló
– mondta Schmidt-Klau.
A munkanélküliek után a második legnagyobb hozzájáruló csoport a munkaerőpiaci lazasághoz azok, akik rendelkezésre állnak, de nem keresnek aktívan munkát. Az arányuk országonként jelentősen eltér: Csehországban mindössze 0,3 százalék, míg Törökországban 12,3 százalék. Törökország az egyetlen ország, ahol ez a mutató meghaladja a 8,6 százalékos munkanélküliségi rátát.
Olaszországban is magas (6,6), valamint Svédországban (4,4). Ezzel szemben Spanyolországban csupán 2,8 százalék, annak ellenére, hogy ott mérik az egyik legmagasabb munkanélküliségi rátát az EU-ban.
A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya is jócskán hozzájárul több ország munkaerőpiaci lazaságához.
Négy országban a munkaerőpiaci lazaság körülbelül egyharmadát a munkanélküliség teszi ki: Hollandiában és Törökországban (egyaránt 33 százalék), valamint Írországban és Svájcban (36 százalék). Ez arra utal, hogy a munkanélküliségi ráta mellett jelentős számú ember marad munka nélkül, ami aláhúzza a lazasági mutatók fontosságát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.