Európa már építkezni se hajlandó, van azonban bezzegállam, és aki felkészül: Magyarország

Jeruzsálemből üzente meg Donald Trump amerikai elnök: az izraeli békekötés tető alá hozása után az ukrajnai konfliktus lezárására fordul rá. Milliók reménye, hogy sikerrel, és ha így van, az hatalmas lökést adhat egy európai gazdasági szektornak, amely más ágazatokhoz képest nincs fényes állapotban, és ami a keddi KSH-jelentés közlése szerint Magyarországon is szenved. Az építőipart, akárcsak az európai ipart általában, többek közt a háború hatásai terhelik, de előbb kászálódhat ki a bajból, mint a versenyképtelenség mocsarába ragadt feldolgozóipar. A Világgazdaság körképe szerint az építések Európa gazdasági magjában kátyúban vannak, de van bezzegország és egy ígéretes régió is – a miénk. Az európai építőipar – nem reménytelen. A feldolgozóipar inkább.

A KSH kedden azt jelentette: augusztusban  az előző év azonos időszakához képest 13,6 százalékkal csökkent a magyar építőipar szezonálisan kiigazított teljesítménye. (A lefulladás, illetve a hullámzó teljesítmény hátteréről itt írtunk részletesen.)

Körbetekintve azt látjuk: hasonló a helyzet a német és a francia nyelvterületen, amelyeknek vállalatai nálunk is aktívak – lásd például a világ legnagyobb téglagyártója, az osztrák Wienerberger részvényeinek zuhanását és ennek okait. Vannak azonban európai kivételek, pont a mi régiónkban, és vannak erőteljes reménykeltő jelek is itthon, illetve nemzetközileg – még akkor is, ha Trump elnök kevésbé lesz sikeres Ukrajna, mint az izraeli ügyében.

Európai építőipar: ezekben az országokban gyönge az Európai Unióban, és ezek az okok

Augusztusra még nem áll rendelkezésre teljes adatsor az EU építőipari teljesítményéről, de a korábbi számok jó képet adnak a trendekről. 

Ahol esett a volumen éves szinten júliusban éves összehasonlításban az Eurostat összesítése szerint (amikor a magyar épp 5 százalékkal emelkedett), az pont Európa két legnagyobb gazdasága:

• Németországban 1,2 százalékkal (ami sokkal szelídebb, mint a februári mínusz 7,2), 
• Franciaországban 1,7 százalékkal (a korábbi hónapok itt is sokkal rosszabb számokat hoztak), 
• Ausztriában 2,7 százalékkal,
• a nem EU-tag Svájcban (ez nem Eurostat-, hanem helyi adat) júniusban 0,5 százalékkal, 
• Svédországban 4,5 százalékkal.

Mielőtt rátérünk a kivételekre (az unió átlaga 3,6 százalékos növekedés, amelyet többen jelentősen túlszárnyaltak), foglaljuk össze a visszaesések okait, mert tanulságosak.  

A Wienerberger esetében a következő problémákat sorolták fel a részvény eladását javallva a UBS elemzői: késik az építőipar felgyógyulása, nem folytatódnak a kamatcsökkentések az euróövezetben, magasak az energiaárak, és a bérinfláció jövőre is mínuszban tartja az ár-költség rést. Ezek tartós problémáknak tűnnek, amelyek legalább részben a háborúhoz, az általa okozott energiaválsághoz és az európai kontinens gazdasági kettészakításához kötődnek.

Bonsoir, mes amis, guten Morgen, meine Freunde – bajok és ígéretek

Ami a franciákat illeti: költségvetési problémák, kormányok gyors bukásai fűszerezik a fogyasztói bizalom zuhanását, a nagy építőipari cégek – a Vinci SA, az Eiffage SA, a Bouygues SA, a Cie de Saint-Gobain SA – a beruházások lassulására és magasabb adókra számítanak, ezért elfordulnak Franciaországtól. 

Ami ezzel jár, átvezet bennünket az erőteljes reménysugarak birodalmába. A vállalatok egy még nagyobb európai gazdaság irányába kezdhetnek el gravitálni, ha az beváltja grandiózus ígéreteit az infrastruktúra-beruházásokba.

– vetítette előre néhány napja Sonia Baldeira, a Bloomberg Intelligence elemzője.

Ez ígéretet jelenthet a magyar beszállítók számára is azokon a területeken, amelyekre kisugároznak az infrastrukturális beruházások. Ugyanakkor óriási fejtörést okoz, hogy a feldolgozóiparban a közép-európai gazdaságok a nagy bajba került német autóiparral vannak integrálódva. Miközben az európai iparnak általában a versenyképességét javító beruházásokra lenne szüksége, ezt az Oroszországgal tartósan szembeforduló Európai Unió a németekkel az élen a hadiiparra mint sarokkőre tervezi építeni. Ami vagy bejön, vagy nem, miközben a kettészakított Európa problémái konzerválódnak.

A nagy infrastruktúra-beruházások az építőiparon azonban nem kétséges, hogy segítenek, még ha a magánberuházások soványak maradnak is, mint jelenleg. Van rá példa, és ebben a nyugatiak nyugodtan tekinthetnek keletre. Mi is. 

Az európai építőipar visszaesése: van egy bezzegország, sőt több, és ez vár Magyarországra is

A német remény fonákja: az építőipar egyik lába a lakossági költés, hogy mekkora jelentősége van az állami beruházásoknak, jól mutatja a magyar példa. 

Az építőipar egészének teljesítményét eltérítheti, ha kifut vagy beindul akár egyetlen nagy projekt. A magyar esetben például, ahol a júliusi növekedést nagy augusztusi visszaesés követte – ami szezonálisan sem furcsa – a leglátványosabb visszaesést (éves szinten 34,8 százalékot) az ezt a kategóriát fedő „egyéb építmények” szenvedték el, miközben a szerződésállomány 245 százalékkal kilőtt, előre jelezve a fordulatot, és ezt egyetlen nagy szerződés okozta: elindul az M1-es bővítése.

Az esetlegesség mellett – az uniós pénzek érkezésének hullámzásához is kötődően – a beruházásoknak van egy ciklikussága is. Itt jutottunk el a bezzegországhoz. 

Romániát évekig nálunk is így emlegették a fogyasztás mesterségesen pörgetett rendületlen növekedése miatt, aztán ezzel felhagytak, mikor kiderült, hogy az elsietett boldogság ára súlyos és évekig tartó megszorítások sora lesz. Egy dologban azonban Románia most lett tényleg „bezzeg”. Júliusban nem kevesebb, mint 41,1 százalékkal növekedett az építőipar éves teljesítménye, nyilvánvalóan nem a felszökő inflációban fuldokló lakosság költése, hanem a beruházások miatt. Itt is, ott is épül valami: autópálya, vasút, energetikai létesítmény. Ez a tempó nyilván nem tartható, de az építések a román gazdaságot a lakosság fájdalma ellenére akár a visszaeséstől is megmenthetik.

A fekete-tengeri Románia és Bulgária felértékelődött a pénzosztó Brüsszel szemében, hiszen fegyvergyárakkal, csapatok és fegyverek szállítására alkalmas infrastruktúrával szándékoznak körberakni Ukrajnát, a sokkal kevésbé Kijev-barát és szintén megszorításokra kényszerülő Szlovákia példája azonban szintén rámutat a beruházások és az EU-pénzek felszívásának ciklikusságára. Náluk júniusban és júliusban is majdnem 10 százalékos volt az építőipar bővülése. Szlovéniában júliusban nem kevesebb, mint 21,4 százalék.

És még egy példa a régióból: május és július közt 10 százalék feletti növekedést produkált a cseh építőipar. Itt is, máshol is az infrastruktúra-fejlesztés viszi a prímet, a csehek esetében ráadásul még a költségvetési hiány sem szaladt el, ami azt jelenti, még javulhat is a helyzet a választáson győztes Andrej Babis kormányzása alatt, hiszen ő a háztartások számára túl fájdalmasnak tartotta a szigort.

A remény másik lába: a háztartások és az állami támogatás – Magyarország az élen jár

Akár a csehek is követhetik tehát Magyarországot, ahol az építőipari remények másik csoportját a családokat és a családalapítást segítő kormányzati támogatások képezik, többek közt az Otthon Start program, amely némi késéssel a lakáskereslet beindítása után a kínálat – azaz a lakásépítések  – felpörgését hozza várhatóan.

Ebből a magyar politikából azok a dél-európai országok is tanulhatnak, ahol egyre súlyosbodó lakásválságot okoz, elsősorban a fiatal generációk életét megkeserítve, az otthonok árának elszaladása, amit a bevándorlók támasztotta kereslet is súlyosbít. Spanyolországban szintén elképesztő az építőipari fellendülés, áprilisban még 50 százalékhoz közeli éves növekedést is mértek, és az állami programok itt is kulcsszerepet játszanak, miközben az ország felgyorsult tempóban szívja fel a Covid hatásainak ellensúlyozására létrehozott uniós támogatásokat.