Eddig bírta az orosz hadigazdaság: az ipari óriások sorra jelentik be a leépítéseket – van, ahol a négynapos munkahetet is bevezették

A legnagyobb orosz vállalatok kénytelenek csökkenteni a munkaidőt vagy a dolgozók számát, hogy megbirkózzanak a hazai kereslet elapadásával és az export meredek zuhanásával. Az ukrajnai háború és a nyugati szankciók súlya alatt még az orosz ipar óriásai is kezdenek összeomlani.

Az orosz gazdasági problémák már a dolgozók munkaidején is meglátszanak: a vasúttól a gyémántbányákig a legnagyobb ipari szereplők kénytelenek rövidíteni a munkahetet, vagy ideiglenesen elbocsátani dolgozókat.

A Cemros, az ország legnagyobb cementgyártója például négynapos munkahétre állt át az év végéig, hogy megtartsa 13 ezer alkalmazottját, miközben visszaesett a hazai építőipari kereslet, valamint nőtt a cementimport Kínából, Iránból és Fehéroroszországból.

– mondta a Cemros szóvivője, Sergej Koskin. Az iparági források szerint hasonló lépéseket tett a Gorkij Autógyár, a Kamaz és az Avtovaz is, miközben a vasút és a szén-, fém- és gyémántipar több vállalata is csökkentette a munkaórákat vagy a termelést.

A háttérben a gyenge belső kereslet, a magas kamatok, az erős rubel, a szankciók és az olcsó kínai importok kombinációja áll, miközben a GDP-növekedés idén várhatóan mindössze 1 százalék körül alakul.

Az állami statisztikák szerint a munkanélküliség rekordalacsony, 2,1 százalék, ugyanakkor a fizetési elmaradások augusztus végére 1,64 milliárd rubelre nőttek, több mint háromszorosára az előző év azonos időszakához képest.

Az orosz ipar régi motorosai sem bírják a nyomást

Az ipari válság különösen érezhető a szén- és acéliparban. A Reuters értesülései szerint Szibériában, a Kuznyecki-medencében már 18 bányát zártak be, és a Mechel szénvállalat több bányáját leállította, miközben a dolgozók fizetése csökkent.

Az acéliparban a nagy gyárak egyelőre elkerülik a négynapos munkahét bevezetését, de a kiegészítő személyzetet folyamatosan csökkentik.

A jelek szerint a kormány kénytelen lesz célzott támogatásokkal, adóhalasztásokkal és szállítási kedvezményekkel enyhíteni a válságot, ahogy korábban is tette a 2008–2009-es globális pénzügyi válság és a 2022-es háborús helyzet idején. A kérdés most az, hogy a háborús gazdaság milyen gyorsan tud alkalmazkodni, és mennyire képes fenntartani a régiók ipari munkahelyeit a következő hónapokban.