A nagy AI-sztori: Ki uralja az adatot, és ki lesz a szolga? – az AI-val új világrend épül
A mesterséges intelligencia nem új találmány, mégis most érkezett el arra a pontra, amikor geopolitikai kérdéssé vált. A számítási kapacitás robbanásszerű növekedése és az adatmennyiség exponenciális bővülése új helyzetet teremtett: ma már nem az a kérdés, hogy miben kap szerepet az AI, hanem az, hogy kinél van az adat és az infrastruktúra. A nagy AI-sztori legújabb adásának vendége Krasznay Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense volt, aki szerint a mesterséges intelligencia körüli félelmek jelentős része nem magából a technológiából fakad, hanem abból, ahogyan az ember használja. A podcast állandó vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A nagy AI-sztori legújabb epizódját itt tekinthetik meg:
Nem a gép a veszélyes, hanem a felhasználó
A beszélgetés egyik központi gondolata, hogy a generatív rendszerek valójában matematikai algoritmusok, amelyek az emberiség által előállított adatokból dolgoznak. Ha torz, veszélyes vagy destruktív mintákat tanulnak meg, az azért van, mert ezek az adatok rendelkezésre állnak. Krasznay Csaba szerint a legnagyobb kockázat nem az, hogy az AI öntudatra ébred, hanem az, hogy a technológia segítségével az ember könnyebben fér hozzá olyan tudáshoz, mely korábban nehezebben volt elérhető – például vegyi vagy biológiai fegyverekkel kapcsolatos információkhoz.
A felelősség ezért elsődlegesen a szolgáltatókat terheli,
akiknek technológiai és szabályozási eszközökkel kell korlátozniuk a veszélyes használatot.
Míg az Egyesült Államokban a lakosság többsége inkább veszélyforrásként tekint az AI-ra, addig Kínában jóval optimistább a megítélés. Ennek oka nem pusztán politikai, hanem kulturális is. Az individualista amerikai gondolkodás és a kollektívabb kínai társadalmi berendezkedés eltérő viszonyt eredményez a technológiához.
A verseny azonban nem ideológiai, hanem gazdasági természetű. Az adat az új stratégiai erőforrás: közösségi médiából, IoT-eszközökből, okosgyárakból származó információk határozzák meg, ki tud hatékonyabb rendszereket építeni. A TikTok körüli amerikai vita is elsősorban erről szól: ki birtokolja a viselkedési mintákból származó adatvagyont.
Európa lemarad, megint
A beszélgetés egyik legerősebb állítása, hogy Európa már az internet hajnalán is rossz stratégiai döntést hozott, amikor nem kezelte geopolitikai kérdésként a digitális infrastruktúrát. Az agyelszívás, az amerikai és kínai műszaki egyetemek fölénye, valamint a STEM-oktatás gyengülése hosszú távon versenyhátrányt eredményezett.
A digitális szuverenitás gondolata ma már jelen van az uniós politikában, de kiépítése százmilliárd eurós beruházásokat és fájdalmas politikai döntéseket igényelne.
Az is szóba került, hogy a mesterséges intelligencia folyamatosan javítja saját válaszainak valószínűségi modelljét a felhasználói visszajelzések alapján. Több százmillió aktív felhasználó interakciója finomítja a rendszereket. Ugyanakkor a kérdés filozófiai: mi számít jónak, és ki dönti el?
Végül pedig a forráskritika kérdése is előkerült. A forráskritika gyengülése valós veszély, de Krasznay Csaba szerint az inga idővel visszalendülhet: a fiatalabb generációk körében már látható az igény a tudatosabb használatra. A mesterséges intelligencia tehát nem önmagában sötét vagy világos. Olyan eszköz, melynek hatása azon múlik, milyen társadalmi, oktatási és szabályozási környezetbe ágyazódik.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
- Hasznos vagy veszélyes az AI? (01:00)
- Amerika és Kína eltérő hozzáállása (03:00)
- Szolgáltatói felelősség és veszélyes promptok (09:00)
- Európa digitális lemaradása (15:00)
- Adat és infrastruktúra mint stratégiai erőforrás (21:00)
- Nemzeti vagy globális AI? (27:00)
- A támadó és védelmi felhasználás dilemmája (31:30)
- A természetes intelligencia felelőssége (33:40)
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
