Varga Mihályék is ízlelgetik, aztán meghozzák a súlyos döntést: Chicagóból érkezett fontos üzenet Közép-Európába

Az Európai Központi Bank ülésének híreit erősen nézegették Budapesten is, ez még logikusnak tűnhet. De miért van jelentősége annak is, ha a cseh jegybankelnök tart egy előadást Chicagóban, és hazaüzen? Ezt már nehezebb értelmezni, de ha megtesszük, jobban megértjük azt is, milyen dilemma előtt áll Varga Mihály és a Magyar Nemzeti Bank, amikor február 24-én a kamatokról dönt. A fejlemények egyébként inkább azt erősítik meg, hogy nyitva állhat az út a magyar kamatcsökkentés előtt, mint hogy nem. Előzetes segítség: a forint árfolyamaira is rá kell néznünk.

Kamatdöntés: a csehek előttünk járnak, már csak ezért is érdekes, de van más is

Mit mondott Ales Michl a Chicagói Egyetem Booth Üzleti Karán tartott előadásában, amely egybeesett az első idei magyar inflációs adatok hatalmas kellemes meglepetést okozó közlésével? 

A cseh jegybanknak „lehet némi mozgástere” a kamatcsökkentésre, ha a maginflációban enyhülő nyomást tapasztal, ugyanakkor a hitelköltségeket továbbra is a koronavírus-járvány előtti szintnél magasabban tartja majd – mondta a jegybank elnöke a Bloomberg jelentése szerint. 

A CNB a múlt héten 3,5 százalékon hagyta az irányadó kamatot, amely május óta ezen a szinten áll. (A magyar kamat másfél év óta nem csökkent.) A további monetáris enyhítés akadályaként a hazai árkockázatokra hivatkoztak, bár a tanács megvitatta annak lehetőségét is, amit egyes tagok a kamatcsökkentési ciklus finomhangolásának neveztek.

– mondta Ales Michl jegybankelnök a Chicagói Egyetem Booth Üzleti Karán kedden elhangzott beszédének leirata szerint. „Egyébként minden lehetőséget nyitva tartunk.”

Magyar infláció: most értünk oda, ahol a csehek voltak – de mi jobbak vagyunk

Az értelmezéshez kell a háttér: a friss-ropogós magyar adatok szerint mi most értünk oda, ahol utolsó kamatcsökkentésük előtt a csehek.

• A magyar éves infláció januárban 2,1 százalékra csökkent a decemberi 3,3-ről.
• A tavalyi utolsó cseh kamatvágáskor az ő inflációjuk 1,8 százalékra esett. Nagy esés után mindig az a veszély, hogy visszapattanás következik, ez is történt náluk, és most azért tért vissza a téma, mert januárban 1,6 százalékos szám jött ki. 

Az MNB-nek is azt kell megfontolnia, hogy az elmúlt hónapok inflációzuhanását nem követi-e emelkedés. Hozzá kell tennünk: ha a cseh szám alacsonyabb is, 

• náluk 2 százalék, és 0,4 ponttal vannak alatta, 
• nálunk 3 százalék, plusz/mínusz 1 százalékpontos toleranciasávval, és majdnem egy teljes százalékponttal vagyunk alatta.

Még feltűnőbb a magyar felülteljesítés a Michl által kiemelt maginflációt illetően, amit a változékony energia- és élelmiszerárak kiszűrésével számolnak.

• Miközben a cseh maginfláció 3 százalék körül maradt, tehát még mindig félő, hogy felfelé kilép a toleranciasávból,
• nálunk 2,7 százalék, tehát a sáv alsó felében van. 

Vagyis jöhet a magyar kamatcsökkentés? Ne adjuk ilyen egyszerűen, az MNB se teszi.

Forintárfolyam: itt jön, amiben nincsen cél, és mégis figyelni kell

Ami a kamatokat illeti, egyértelmű, hogy külföldön kiemelt tényező, amit saját kamatdöntéseikor az MNB figyel, az az Európai Központi Bank (miközben a dollár gyengesége, amit a Fed vezérel, a forintnak alapból használ). Ha az euróövezetben kamatcsökkentős a hangulat, az az MNB mozgásterét is növeli. Kisebb súllyal, de a közép-európai régió jegybankjai is számítanak, ezért a cseh is.

Miközben alacsonyabb kamat jobb a gazdaságnak – ha a tartósan alacsonyabb infláció megengedi a csökkentést –, a kamatvágás vissza is üthet, mert ha csökken a kamatkülönbség az euróövezettel és a régiós országokkal szemben, az elméletben akár vissza is emelheti az inflációt.

Némi forintgyengülés nem baj – az exportőröknek még segíthet is, márpedig legnagyobb exportpartnerünk az eurózóna és a régiónk –, nagyobb forintgyengülés azonban az importáruk forintban számolt árát növelve inflációt gerjeszthetne.

Az MNB-nek tehát a forint árfolyamát is figyelnie kell (ahogy az EKB-nak pedig az euró dollárárfolyamát, és erről folyik is épp vita). Habár a jegybankok rendre tagadják, hogy árfolyamcéljuk van, nehogy zavart okozzanak fő céljuk, az infláció féken tartása körül.

Ezért rendkívül tanulságos, mi történt a forint árfolyamával a magyar inflációs adat és az óvatosságot tükröző cseh jegybanki kommentár együttes érkezését követően. 

A forint árfolyama, mint kristálygömb: ezt látják Varga Mihályék

Az MNB-nél természetesen sokkal több információval rendelkeznek, mint mi, hogyan reagál az eseményekre a forint, ezt azonban mi is látjuk.

Az összefüggés: a kamatcsökkentés elméletileg forintgyengítő, kivéve ha már előre beárazza a piac, ez pedig úgy történik, hogy már a várakozás is gyengülést okoz. Az inflációs adatok publikálását és a cseh óvatosságot tükröző nyilatkozat után csakugyan gyengült is a forint árfolyama. A cseh korona ellenében láthatjuk is a napi hullámot, majd a lecsillapodását is. Pontosan ugyanez történt a lengyel zloty ellenében is.

Ha szélesebbre nyitjuk az idősávot, azt látjuk, hogy az enyhe visszavonulót követően a forint a cseh korona ellenében továbbra is másfél éves, a zlotykeresztben pedig kétéves csúcs közelében jár. Ebből inkább az olvasható ki, hogy az inflációs adat és a nyomában járó kamatcsökkentési várakozás egyáltalán nem okozott pánikot.

Nem tudjuk természetesen, hogy a piaci résztvevők mekkora része könyvelte el mindezek nyomán a február végi magyar kamatvágást, és mekkora része gondolja úgy, hogy mindezek ellenére nem nyúl a kamataihoz az MNB. Ezt az arányt kell mérlegelniük Varga Mihályéknak, illetve még egy veszélyt: választás előtt mindig jelentkeznek olyanok, akik a forint árfolyamának manipulálásával próbálnának politikai zűrzavart okozni, és egy kamatcsökkentés pont ebben az időszakban esetleg az ő kezükre játszhat.

Egy jelzést az MNB már adott, de ígéretet nem tett, csak ők tudják, mi van a sublótban – most még

Az alaphelyzet azonban az, hogy a forint azért őrzi az erejét, mert az MNB hitelességet vívott ki magának: a piaci résztvevők elhiszik, hogy döntéseit az inflációs kockázatok mérlegelése vezényli. A magyar jegybank tehát azt fogja megnézni, nem fenyeget-e az infláció visszatérése egy kamatcsökkentés esetében, és ha mérsékelt ennek a kockázata, és a forintra leső spekulációt sem érzik döntő veszélynek, akkor elérkezhet a magyar gazdaságnak több levegőt adó döntés.

Az MNB ígéretet nem tett, és bármi legyen is a februári döntés, előreláthatóan nem is fog. Egy ritka jelzés az árfolyam területén mégis érkezett tőlük rendhagyó időpontban, vasárnap. 

Varga Mihály egy nemzetközi konferencián beszélt arról, hogy a felszökött nemzetközi kockázatok ellen a magyar gazdaság számára megfelelő védelmet biztosított a rekordmagas nemzetközi tartalék és a forint árfolyamának stabilitása:

Nos, az euróval szemben a forint az inflációs adatok után a 380-as vonalon átgyengülve gyorsan visszatért annak erős oldalára, 379,5 környékére. A kristálygömbben most ez látszik, hogy az MNB milyen következtetést olvas ki belőle, megtudjuk február 24-én.