
Bajra baj jön, Romániának még az is rossz hír, ami a magyaroknak jó – reszketve nézik a kamatokat
Új inflációs előrejelzéseket közölt a román jegybank, amelyek első ránézésre kedvezők, sőt a kamatcsökkentés előtt is megnyithatják az utat. Második ránézésre azonban kibukik a csontváz. Azonnal megértjük, miről van szó, ha összehasonlítjuk, miért térhet a gazdaságsegítő lazításra a Varga Mihály vezette magyar jegybank – akár már napok múlva –, és miért a románok. Előrevetve: drasztikus megszorításokra kényszerült szomszédunkban földrengésre cunami érkezik. Az ő bajuk ezúttal a mi szerencsénk, de csak az utóbbinak örüljünk. A román gazdaság küszködik.

Ismeretes: Románia kiköltekezéssel évekig mesterségesen növelte az életszínvonalat, régiós „bezzeg” státusza azonban pillanat alatt omlott össze, tavaly óta egymást követik a kényszerű megszorítások újabb és újabb fordulói, és előreláthatólag ennek évekig nem lesz vége.
Amint a megszorítások elkezdődtek, tavaly nyáron 10 százalékra ugrott az infláció, és azóta alig mozdult onnan. Örömhír lehetett volna, hogy a román jegybank most alacsonyabb inflációs előrejelzéseket tartalmazó jelentést bocsátott ki: júniusra még 9,2 százalékot várnak, az év végre már csak 3,7-et, és egy év múlva 3 százalékot.
Ez szépnek és enyhítőnek tűnhet, az inflációs sokkokkal azonban van egy mindig fellépő probléma, a románnal pedig pluszban még egy, amit ők csináltak saját maguknak.
Román gazdaság, 1. probléma: beépül az életszínvonal romlása
Egy-egy nagy inflációs hullámot szinte mindig apály követ – bár például a törököknek sikerült tartósan 30 százalék feletti drágulást elérniük – azon egyszerű statisztikai oknál fogva, hogy az árakat az egy évvel korábbihoz szokták hasonlítani.
Ha olyan egyszeri okok hajtják fel az inflációt, mint a szolgáltatások hirtelen megdrágítása – Romániában például az energiaárak tavaly nyári meglódítása –, akkor az egy év leteltével automatikusan, egyszerű matematikai okból visszaesik az infláció. Hacsak nem jön újabb drasztikus drágítás.
Ha júniusban még 9,2 százalék az infláció, és szeptemberben már csak 4, az szép javulásnak tűnhet. Valójában azonban nem javulás, csak lassabb romlás, hiszen a korábbi majdnem 10 százalék már beépült az árakba, és ott is marad. Az életszínvonalat tartósan rontva, hacsak nem emelik utána a béreket.

Ez az utóbbi, aminek a megoldásában az energiaválság európai inflációs cunamiját követően ötösre vizsgázott a magyar kormány.
A románoknak azonban reményük sincs, hogy a magyarok után csinálják,
a Brüsszel eljárásai kikényszerítette megoldás lényege náluk az, hogy fájjon. Túllőttek a lehetőségeiken, és a háztartások fizetik meg az árát annak, aminek korábban tapsoltak.
Ezt az effektust Magyarországon is ismerjük, különösen nyers formáját mutatta meg a most a Tisza Párt oldalvizén ismét feltűnt Bokros Lajos pénzügyminisztersége, illetve az igazmondásáról elhíresült Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének őszödi „fordulata”.
Román gazdaság, 2. probléma: földrengés után cunami
Az új román inflációs előrejelzésekből a jegybank óvatos kommentárjai ellenére az ING elemzői a következő következtetést vonják le:
Bár a februári kommunikáció egyelőre indokolttá teszi a kamatok változatlanul tartását, megítélésünk szerint az első kamatcsökkentés májusban továbbra is lehetséges, és ez marad az alapforgatókönyvünk; összesen 100 bázispontnyi kamatvágással számolunk idén.
Ez is jó hírnek tetszik: alacsonyabb kamatoktól egy nyomás alatt lévő gazdaság több lélegzethez jut, márpedig az, hogy az európai gazdaságok nyomás alatt vannak, senki számára nem kétséges. Vagyis Románia egy teljesen más, keservesebb úton eljutott ugyanoda ebben a tekintetben, ahova Magyarország?
Nem ugyanoda jutott, és ez az elemzők indoklásából derül ki. „Mivel a rövid távú inflációs volatilitás jelentős részét azonosítható, nagyrészt technikai jellegű tényezők hajtják, egyre nagyobb a kockázata annak, hogy a túl sokáig fenntartott, szigorúan óvatos monetáris politika prociklikussá válik, felerősítve a gazdasági visszaesést anélkül, hogy érdemben javítaná a középtávú inflációs kilátásokat.”
Köznapi beszédre lefordítva: ha az inflációt tekintjük földrengésnek,
a drágítást kiadáslefaragásokkal vegyítő megszorítások elhozták a cunamit is, ami letarolta a román gazdaságot.
A gazdasági visszaesésnél tartanak, ezért szükségük van rá, hogy lejjebb faragják az unió legmagasabb kamatait. Kényszerpályák.
A lehet, hogy kedden már meg is érkező magyar kamatcsökkentés háttere és indoklása egészen más. A magyar gazdaság nem a visszaesés, hanem az inflációt leszorító kormányzati intézkedések útján érkezett el az alacsonyabb kamatok küszöbére. Ennek az ára nálunk nem az életszínvonal visszabaltázása: pont fordítva, nálunk az inflációt bőven meghaladóan nőttek a háztartások jövedelmei, mégse lett belőle nagyobb drágulás, az infláció éppen hogy visszaszorult.
A romániai fájdalom nálunk a visszájára fordul
Legutóbbi nyilatkozatában Varga Mihály, az MNB elnöke a magyar gazdaság stabilitását emelte ki, amit egyrészt a tartalékok magas szintje garantál, másrészt a forint árfolyamának stabilitása mutat.
Egy elsietett kamatcsökkentésnek az árát pont az árfolyamban fizethetnénk meg, azért figyelni kell arra, hogy a magyar kamatok ne csökkenjenek veszélyesnek látszó mértékben más gazdaságokhoz képest. A román kilátás a kamatcsökkentésre ezért sok egyéb jel mellett a magyar kamatcsökkentés mellett szól, ha a forint-lej nem is Európa legforgalmasabb árfolyama. Miközben a dollár gyengesége kedvező, Európából immár minden irányból kedvező jelek érkeznek.
- A románokról most beszéltünk,
- nem zárták ki a kamatcsökkentést a csehek sem,
- a lazítás lehetőségére utalnak a lengyel hírek is,
- és ha az EKB nem is tett jelzést újabb kamatcsökkentésre, a piacokon úgy látják: az euró erősödése kikényszeríthet egy ilyen lépest Frankfurtban is.
Az MNB figyel, méricskél, és kedden a kamatokról dönt. A románok a gázáremelésre várnak.
Ajánlott videók

Orbán Viktor hazatért Amerikából, azonnal bejelenti Magyarország egyik legnagyobb beruházását: a miniszterelnök már a helyszínen van – fotó




