BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Irán máris előhozta az energiavámpírokat, pánik szélén egy EU-tag – a magyaroknak rémisztő a tanulság

A rezsicsökkentés fennmaradása az áprilisi magyar választás fő tétje, és az iráni konfliktus kitörése utáni európai események reflektorfénybe helyezték a kérdést. A gáz árának felszökése ismert, de talán még tanulságosabb egy EU-tag példája, ahol más a fájó pont, és az energiavállalatok kapzsiságán nincs olyan fék, mint az unióban egyedülálló módon Magyarországon.

Példátlan támadás érte a magyar rezsicsökkentést Ukrajna felől a Barátság kőolajvezeték lezárásával. Még súlyosabbá teszi ezt az iráni konfliktus, amely rendkívül tanulságos eseményekhez vezetett egy európai uniós tagállamban. Ahol pedig nem olyan hatalmas lobbierejű energiavállalatokkal kell szembenézniük a háztartásoknak, mint például a Shell, amely Kijevvel szövetséges, a magyar választás megnyerésére törekvő Tisza Párt fő energiapolitikusát, Kapitány Istvánt delegálta.

A gáz ára – felmerül a kérdés, mi lesz vele, ha Magyarországon a Shellen múlik: egy EU-tagban tanulságos dolog történt
A gáz ára – felmerül a kérdés, mi lesz vele, ha Magyarországon a Shellen múlik: egy EU-tagban tanulságos dolog történt / Fotó: NurPhoto via AFP

Ismeretes, az iraki konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása az olajárak felszökéséhez vezetett Európában is, pedig ezen az útvonalon főleg ázsiai országok ellátása zajlott. Még súlyosabb a helyzet a földgázzal, mivel a vezetéken szállítható olcsó orosz energiahordozót az Európai Unió drága amerikai, illetve katari cseppfolyós gázzal (LNG-vel) pótolta. Az utóbbi szállítás leállt.

Beszámoltunk róla, a német benzinkutakat megrohanták a szélsőséges drágulástól tartó autósok, hasonló jelentések az Egyesült Királyságból is érkeztek.  

Az Európában irányadó TTF-földgáz ára az áprilisi határidőre szerdán 54,3 euró körül volt megawattóránként, ami több mint kétszerese a a két hónappal ezelőttinek, és 70 százalékkal haladja meg az Irán elleni szombati amerikai támadást megelőző szintet.

A gázárral nincs mit kezdeni, az európai energiaszegények számára a remény, hogy nem jön vissza a hideg időjárás. A benzinárat illetően a hatóságok nyugtatgatják az autósokat. Persze azt senki nem tudja megígérni, hogy nem szökik fel tényleg az üzemanyagok ára, sőt már azon is törik a fejüket az elemzők, hogy az Európai Unió egésze nem zuhan-e válságba, ha az iraki konfliktus hetekig tart.

Egy olyan ország, amely nem gázt használ, mégis tanulságos a példája

Érdekes módon a sajtójelentések tanulsága szerint az aggodalmak azokban az országokban a legerősebbek, amelyek a másfél évtizeddel ezelőtti euróövezeti válság közvetlen érintettjei voltak, beleértve az iráni fejlemények miatt Washingtonnal konfliktusba keveredett spanyolokat, illetve az olaszokat és a franciákat is.

Talán a legérdekesebbek és tanulságosabbak egy másik olyan EU-tag eseményei, amelyet annak idején az euróválság által legsúlyosabban érintett „perifériás” országok közé soroltak. 

A fergetegesen növekvő ír gazdaság azóta elképesztő sebességgel csökkentette GDP-arányos államadósságát és az unió leggazdagabb országai közé emelkedett. Ami nem azt jelenti, hogy nincs energiaszegénység. Gondolhatnánk: a gáz árának emelkedése lehet, ami leginkább megrémíti a veszélyeztetett íreket, de nem.

A földgáz általában fontos Európában a háztartások számára, de nagy különbségek alakultak ki abban a tekintetben, hogy hol milyen arányban használják más energiaforrásokhoz, például az áramhoz vagy a központi fűtéshez mérten.

Az íreknél is van gáz, Dublinban például a háztartások majdnem 70 százalékánál, vidéken azonban inkább fűtőolajat használnak, vannak olyan régiók is, ahol domináns mértékben.

Nem is a Közel-Keletről jön az olaj, mégis rakéta üzemmódba kapcsolt az ára

A fűtőolajat használó derék írek, főleg vidéken mit láthattak gyakorlatilag azonnal az iráni konfliktus kirobbanása után? Egy 500 literes feltöltés átlagára március 1-jén még 503,06 euró volt, kedden már 619,66, de például Wicklow megyében 648,84, Dublin megyében 662,97 euró. Ezt nevezem kasszírozásnak, csettint Jockey Hewing.

Az ellenzéki szociáldemokrata párt „felháborítónak” nevezte a drágítást, és felszólította a kormányt, hogy indítson vizsgálatot. Micheál Martin miniszterelnök kijelentette: „nincs mentség arra, hogy emelkedjenek az árak a benzinkutakon – vagy bárhol máshol”, mivel az ír olaj

 az Északi-tengerről érkezik, és nem szeretnénk semmilyen árdrágítást.

Tudjuk, ez az érvelés nem helytálló abból a szempontból, hogy az energia világpiaci termék: ha egyik helyen felszöknek az árak, azok máshol is követni fogják, főleg ha tartós változástól tartanak. (Még a rezsicsökkentést alkalmazó Magyarország sem hagyhatja figyelmen kívül a világpiaci árakat – a megvédett háztartások a különbözeteket azért nem veszik észre, mert ezek a rezsicsökkentésre létrehozott alapot növelik, vagy csökkentik.)

De hát akkor ezek most megtalálták az ürügyet, hogy lenyúzzák a bőrünket?

Több alapja lehet a szociáldemokrata energiaügyi szóvivő, Jennifer Whitmore érvelésének, aki szerint az áremelés azért felháborító, mert

azok a cégek, amelyek ma fűtőolajat árulnak, nem a konfliktus után megemelt áron vásárolt készleteket adják el, hanem a már raktáron lévő készletet. 

Az általunk látott áremelkedések tehát nyilvánvalóan a profitra hajtanak. 

Ezt a jelenséget mi magunk is ismerjük, sőt a nyugatiaknál még jellemzőbb is a közép-európai országok vállalataira. 

Az energiaválságot például több szektorban is felhasználták profitszerzésre indokolatlan, időként eszement ütemű drágítással. Amit aztán a vállalatok sohasem „adtak vissza” a fogyasztóknak, amikor pedig a háború kitörése keltette energiaárhullám már levonult.

Az iráni konfliktus, a Barátság-botrány, az írek, Magyar Péter Jockey Hewingja és a gáz ára

Megnéztük, milyen vállalatok drágíthattak most az iráni konfliktusra hivatkozva az íreknél, azzal a gyanúval, hogy az erre a fajta viselkedésre hajlamos multik lehetnek a háttérben. 

Tévesnek bizonyult a megérzés, a regionális fűtőolaj-ellátók közt olyan neveket találtunk, mint 

  • Klass Oil,
  • Morris Oil,
  • Euro Oil,
  • Dan Oil,
  • Power Oil,

és a fő tulajdonosok közt sem nyüzsögnek a külföldi multik.

Annál tanulságosabb az ír történet. Ha az ír vállalatok megengedték maguknak ezt a profihajhászást, mire képesek az olyan hatalmas lobbierejű multik, mint a Tisza Párt fő energiapolitikusát delegáló Shell, ha az iráni konfliktust – netán adott esetben a Magyarország elleni olajblokádot – használhatják ki a háztartásokkal, netán egész államokkal szemben? 

A Shellről konkrétan tudjuk, hogy az energiaválság és a háború legnagyobb nyertesei közé tartozott, és a csak néhány napja kitört iráni háborún is kaszálni fognak. Röviden szólva: nem a rezsicsökkentés vállalata. Nem is a békéé.

Az EU egyik leggazdagabb tagállamában, az íreknél a következőképp fest a helyzet a helyi Jockey Hewingok és a háztartások viszonylatában.

  • Az áremelkedések akkor történtek, amikor kiderült, hogy Írországban tavaly decemberben közel 320 ezer ember nem tudta kifizetni a villanyszámláját.
  • A Közműszabályozási Bizottság szerint azok száma, akik elmaradásban vannak energiaszámláikkal, 20 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban.
Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.