BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Irán máris előhozta az energiavámpírokat, pánik szélén egy EU-tag – a magyaroknak rémisztő a tanulság

A rezsicsökkentés fennmaradása az áprilisi magyar választás fő tétje, és az iráni konfliktus kitörése utáni európai események reflektorfénybe helyezték a kérdést. A gáz árának felszökése ismert, de talán még tanulságosabb egy EU-tag példája, ahol más a fájó pont, és az energiavállalatok kapzsiságán nincs olyan fék, mint az unióban egyedülálló módon Magyarországon.

Példátlan támadás érte a magyar rezsicsökkentést Ukrajna felől a Barátság kőolajvezeték lezárásával. Még súlyosabbá teszi ezt az iráni konfliktus, amely rendkívül tanulságos eseményekhez vezetett egy európai uniós tagállamban. Ahol pedig nem olyan hatalmas lobbierejű energiavállalatokkal kell szembenézniük a háztartásoknak, mint például a Shell, amely Kijevvel szövetséges, a magyar választás megnyerésére törekvő Tisza Párt fő energiapolitikusát, Kapitány Istvánt delegálta.

A gáz ára – felmerül a kérdés, mi lesz vele, ha Magyarországon a Shellen múlik: egy EU-tagban tanulságos dolog történt
A gáz ára – felmerül a kérdés, mi lesz vele, ha Magyarországon a Shellen múlik: egy EU-tagban tanulságos dolog történt / Fotó: NurPhoto via AFP

Ismeretes, az iraki konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása az olajárak felszökéséhez vezetett Európában is, pedig ezen az útvonalon főleg ázsiai országok ellátása zajlott. Még súlyosabb a helyzet a földgázzal, mivel a vezetéken szállítható olcsó orosz energiahordozót az Európai Unió drága amerikai, illetve katari cseppfolyós gázzal (LNG-vel) pótolta. Az utóbbi szállítás leállt.

Beszámoltunk róla, a német benzinkutakat megrohanták a szélsőséges drágulástól tartó autósok, hasonló jelentések az Egyesült Királyságból is érkeztek.  

Az Európában irányadó TTF-földgáz ára az áprilisi határidőre szerdán 54,3 euró körül volt megawattóránként, ami több mint kétszerese a a két hónappal ezelőttinek, és 70 százalékkal haladja meg az Irán elleni szombati amerikai támadást megelőző szintet.

A gázárral nincs mit kezdeni, az európai energiaszegények számára a remény, hogy nem jön vissza a hideg időjárás. A benzinárat illetően a hatóságok nyugtatgatják az autósokat. Persze azt senki nem tudja megígérni, hogy nem szökik fel tényleg az üzemanyagok ára, sőt már azon is törik a fejüket az elemzők, hogy az Európai Unió egésze nem zuhan-e válságba, ha az iraki konfliktus hetekig tart.

Egy olyan ország, amely nem gázt használ, mégis tanulságos a példája

Érdekes módon a sajtójelentések tanulsága szerint az aggodalmak azokban az országokban a legerősebbek, amelyek a másfél évtizeddel ezelőtti euróövezeti válság közvetlen érintettjei voltak, beleértve az iráni fejlemények miatt Washingtonnal konfliktusba keveredett spanyolokat, illetve az olaszokat és a franciákat is.

Talán a legérdekesebbek és tanulságosabbak egy másik olyan EU-tag eseményei, amelyet annak idején az euróválság által legsúlyosabban érintett „perifériás” országok közé soroltak. 

A fergetegesen növekvő ír gazdaság azóta elképesztő sebességgel csökkentette GDP-arányos államadósságát és az unió leggazdagabb országai közé emelkedett. Ami nem azt jelenti, hogy nincs energiaszegénység. Gondolhatnánk: a gáz árának emelkedése lehet, ami leginkább megrémíti a veszélyeztetett íreket, de nem.

A földgáz általában fontos Európában a háztartások számára, de nagy különbségek alakultak ki abban a tekintetben, hogy hol milyen arányban használják más energiaforrásokhoz, például az áramhoz vagy a központi fűtéshez mérten.

Az íreknél is van gáz, Dublinban például a háztartások majdnem 70 százalékánál, vidéken azonban inkább fűtőolajat használnak, vannak olyan régiók is, ahol domináns mértékben.

Nem is a Közel-Keletről jön az olaj, mégis rakéta üzemmódba kapcsolt az ára

A fűtőolajat használó derék írek, főleg vidéken mit láthattak gyakorlatilag azonnal az iráni konfliktus kirobbanása után? Egy 500 literes feltöltés átlagára március 1-jén még 503,06 euró volt, kedden már 619,66, de például Wicklow megyében 648,84, Dublin megyében 662,97 euró. Ezt nevezem kasszírozásnak, csettint Jockey Ewing.

Az ellenzéki szociáldemokrata párt „felháborítónak” nevezte a drágítást, és felszólította a kormányt, hogy indítson vizsgálatot. Micheál Martin miniszterelnök kijelentette: „nincs mentség arra, hogy emelkedjenek az árak a benzinkutakon – vagy bárhol máshol”, mivel az ír olaj

 az Északi-tengerről érkezik, és nem szeretnénk semmilyen árdrágítást.

Tudjuk, ez az érvelés nem helytálló abból a szempontból, hogy az energia világpiaci termék: ha egyik helyen felszöknek az árak, azok máshol is követni fogják, főleg ha tartós változástól tartanak. (Még a rezsicsökkentést alkalmazó Magyarország sem hagyhatja figyelmen kívül a világpiaci árakat – a megvédett háztartások a különbözeteket azért nem veszik észre, mert ezek a rezsicsökkentésre létrehozott alapot növelik, vagy csökkentik.)

De hát akkor ezek most megtalálták az ürügyet, hogy lenyúzzák a bőrünket?

Több alapja lehet a szociáldemokrata energiaügyi szóvivő, Jennifer Whitmore érvelésének, aki szerint az áremelés azért felháborító, mert

azok a cégek, amelyek ma fűtőolajat árulnak, nem a konfliktus után megemelt áron vásárolt készleteket adják el, hanem a már raktáron lévő készletet. 

Az általunk látott áremelkedések tehát nyilvánvalóan a profitra hajtanak. 

Ezt a jelenséget mi magunk is ismerjük, sőt a nyugatiaknál még jellemzőbb is a közép-európai országok vállalataira. 

Az energiaválságot például több szektorban is felhasználták profitszerzésre indokolatlan, időként eszement ütemű drágítással. Amit aztán a vállalatok sohasem „adtak vissza” a fogyasztóknak, amikor pedig a háború kitörése keltette energiaárhullám már levonult.

Az iráni konfliktus, a Barátság-botrány, az írek, Magyar Péter Jockey Ewingja és a gáz ára

Megnéztük, milyen vállalatok drágíthattak most az iráni konfliktusra hivatkozva az íreknél, azzal a gyanúval, hogy az erre a fajta viselkedésre hajlamos multik lehetnek a háttérben. 

Tévesnek bizonyult a megérzés, a regionális fűtőolaj-ellátók közt olyan neveket találtunk, mint 

  • Klass Oil,
  • Morris Oil,
  • Euro Oil,
  • Dan Oil,
  • Power Oil,

és a fő tulajdonosok közt sem nyüzsögnek a külföldi multik.

Annál tanulságosabb az ír történet. Ha az ír vállalatok megengedték maguknak ezt a profihajhászást, mire képesek az olyan hatalmas lobbierejű multik, mint a Tisza Párt fő energiapolitikusát delegáló Shell, ha az iráni konfliktust – netán adott esetben a Magyarország elleni olajblokádot – használhatják ki a háztartásokkal, netán egész államokkal szemben? 

A Shellről konkrétan tudjuk, hogy az energiaválság és a háború legnagyobb nyertesei közé tartozott, és a csak néhány napja kitört iráni háborún is kaszálni fognak. Röviden szólva: nem a rezsicsökkentés vállalata. Nem is a békéé.

Az EU egyik leggazdagabb tagállamában, az íreknél a következőképp fest a helyzet a helyi Jockey Ewingok és a háztartások viszonylatában.

  • Az áremelkedések akkor történtek, amikor kiderült, hogy Írországban tavaly decemberben közel 320 ezer ember nem tudta kifizetni a villanyszámláját.
  • A Közműszabályozási Bizottság szerint azok száma, akik elmaradásban vannak energiaszámláikkal, 20 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.