Olcsóbban adták volna a gázt, de az EU-nak nem kellett – most a gatyáját is ráfizeti: de legalább az olajblokád sikerült
Kapkodják a fejüket az európai háztartások és autósok az áremelkedések záporában. Vége nincs, és könnyebb nem lesz elviselni attól, hogy Kina sokkal jobban járt, mert energiakészletei feltöltésével felkészült az iráni konfliktusra. Az európaiak még rosszabbul érezhetik magukat egy hétfői hírtől, amely az Európai Unió és a britek legnagyobb földgázszállítójáról szól.
Nem, nem Oroszországról van szó. Az orosz energiallátást az EU ellökte magától, a közel-keleti darázsfészekbe nyúlva, az oroszok pedig az európai energiaárakat az egekbe lövő iráni konfliktus nyomán zsírosra keresik magukat. Ugyanerre számíthat az az ország, amely helyettük az unió legnagyobb gázellátója lett, és amely ma tette közzé külkereskedelmi adatait.
Norvégiáról van szó, az adatok pedig az európaiak jelentős része számára az események fényében kiábrándítóak.
Nem azért, mert azt mutatják, hogy tényleg degeszre keresték magukat, ami nagy energiaimportőrök esetében mondhatni természetes energiakrízis idején.
Hanem azért, mert kiderült: Brüsszel és az uniós vezetők nem voltak olyan előrelátóak, mint a pekingi kommunisták.
Azért aludtak-e bele a válságba, mert bele szoktak aludni, vagy mert elvonta a figyelmüket a beavatkozás a magyar választásba Ukrajna érdekében olajblokád fonásával? Bármelyik a válasz, a teszetoszaság árát az európai háztartások fizetik meg. Rövid távon, és megint. Hisz a versenyképesség folyamatos erózióját az elhibázott uniós energiapolitikai miatt már évek óta megfizetik, és e pocsékolás a gyökerei időben még hosszabb időre nyúlnak vissza.
A gáz ára, az Európai Unió és amit a friss norvég jelentés mutat
Az EU momentán úgy siklott a slamasztikába – amit az amúgy is világszinten drága európai TTF gázár 60 százalékos felszaladása fémjelez –, hogy az iráni konfliktus miatt lezárt Hormuzi-szoroson belül jórészt nem is az ő energiaszállítmányai rekedtek. Erős kivétel a gáz, hiszen az orosz energiát részben katarira cserélték, ez a forrás pedig most előreláthatatlan időre, de minimum hónapokra elzárult.
A legnagyobb szállító az oroszok száműzése után az amerikaiakat is megelőzve egy "helyi" energiahatalom, Norvégia lett, tavaly 31 százalékos részesedéssel. A britek esetében ez 60 százalék körüli.
Lássuk, mit mutatnak a norvég adatok: felkészült-e Kínához hasonlóan az EU, amely maga "diverzifikálta" ellátását a robbanékony Közel-Kelet felé, miután saját gázütőerét az oroszok irányába az ukrán energiamartalócok felrobbantották, amiért még csak egy ejnyebejnyét sem kaptak érte a nyugat-európai politikusoktól.
Norvégia hétfőn tette közzé külkereskedelmi mérlegét februárra. Vigyázat: az amerikai-izraeli támadás február legvégén történt. Február hava ehhez képest még a "felkészülési időszak" volt: az iráni támadásra hónapok óta készült Washington, legkésőbb Venezuela év eleji amerikai bombázásos-elnökelrablásos alávetése után még inkább lehetett rá számítani, és láttuk, volt is aki számított rá: Kína.
Ha az EU fokozta volna gázvásárlásait elsőszámú megmaradt szállítójától, akkor ennek az energia dominálta norvég külkereskedelmi mérlegben feburárban kellett volna meglátszania szép többlet formájában.
A norvég többlet ehelyett az utóbbi évek egyik legalacsonyabb szintjére süllyedt vissza, holott az ukrajnai háború óta az ország meredeken növelte uniós eladásait.
Még a múlt évihez képest is visszaesett Norvégia gázexportja: mit művelt Európa?
Itt kétségeink ébredhetnek: esetleg egyéb kereskedelmi tételek mozdították el a norvég mérleget. Hisz az európai vezetők csak nem lehetnek olyan felelőtlenek, hogy nem vásárolnak be egy különlegesen hideg tél után, ami különlegesen leapasztotta az európai gáztartalékokat, miközben Irán tájékán már gyülekeztek a hadihajók.
Sajnos az uniós polgárok számára rosszabbik változat következett be. (Az EU vezetői élesen eszükbe vésték, hogy a magyar választás április 12-én lesz, addig kellene beavatkozni olajblokáddal. Az orruk előtt kibontakozó hormuzi veszedelem kezelésére azonban nem volt tervük. Talán mert ezeket az orrokat finnyásan elfordították Donald Trump felől, hogy beleüssék a magyar politikába a Tisza Párt és az aranyvécés-aranykonvojos Ukrajna javára.)
A januárinál sokkal kisebb februári norvég kereskedelmi többlethez az vezetett, hogy 21 százalékkal kisebb volt az export mint egy évvel korábban. Két okból:
- a földgázszállítások 34,4 százalékkal csökkentek.
- az olajkivitel pedig 12,4 százalékkal.
Aki még mindig tamáskodik, mondván, talán szezonálisan esik vissza februárban a norvég export, netán rendkívüli technikai leállások nehezítették, az jó irányba indul.
Mégsem tudja megmagyarázni, mivel foglalkozott az európai külgazdasági politika egy hideg telet követő háborús készülődés közepette. A karbantartási leállásokat a norvég gázszektorban inkább az év közepére időzítik, nem tervezett leállásból februárban nem igazán volt több, mint tavaly, a szezonális februári többletvisszaesést pedig simította volna, ha az előrelátó európaiak bevásárolnak.
A hideg tél egyébként szépen megcsapolta az európai gáztárolókat, különösen Németországban, ahol a múlt heti 22 százalékos töltöttségi szint fele a tavalyinak.
Már csak ezért is nyaktörő ütemben bevásárolniuk kellett volna, amit az iráni fenyegetés ellenére sem tettek meg – Merz kancellár most ideges és Donald Trumpot okolja, a német szavazók meg őt. Most majd muszáj lesz bevásárolni – csak sokkal drágábban. Ilyen helyzetben a vevőnek sürgős, az eladónak fordítva: Norvégia a fenti grafikonon látható árváltozás mellett tud majd eladni, amiből kikövetkeztethetjük a hatást egyik oldalon a norvég, másik oldalon a német pénzügyekre.
Magyarországon a rezsicsökkentés védi meg a háztartásokat, amit most az ex-Shell-vezér "Jockey Ewing", Manfred Weber és Volodimir Zelenszkij támogatásával "áradó" Tisza fenyeget. Brüsszel és Magyar Péter reménye, hogy a magyarok elleni olajblokádot jobban sikerült megszervezni, mint a felkészülést az újabb európai energiakrízisre.
Orbán Viktor a Békemeneten: azt hiszitek, zsarolással, olajblokáddal ránk tudtok ijeszteni?
A Kijev–Brüsszel tengelyen döntés született, be akarják vonni Európát a háborúba, és ezért Ukrajna-barát kormányt ültetnének Budapestre. Az ukrán zsarolás nem lesz eredményes – erről beszéltek a Békemenetre összesereglett, soha nem látott tömeg előtt a szónokok, köztük Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter.
