Miután kirúgtak mindenkit a nagy leállások alatt, addig biztos nem mozdulnak meg a palagáztermelők, ameddig jó drága nem lesz az olaj
Az amerikai palagáz-befektetők figyelmeztetnek, hogy nem tudják helyettesíteni a háború sújtotta közel-keleti olajat. Egy-egy új termelés beindítása, vagy jelentős növelése hónapokig tart Texasban, mert a társaságok az áremelkedésből származó váratlan bevételüket a befektetőik kifizetésére használják fel a Financial Times körképe szerint.
A lap idézi Scott Sheffieldet, a palagáz-ipar veterán vezetőjét, aki szerint a termelők addig nem kezdenek el új, költséges új fúrásokat, amíg nem biztosak abban, hogy az olajárak tartósak maradnak. A jegyzések ezen a héten 18 hónapos csúcsra, hordónként 80 dollár fölé értek a Perzsa-öbölből származó ellátási zavaroktól tartva.
A jó fúrási kilátások hiánya is visszavetné a vállalatokat, amelyek az elmúlt 12 hónapban, a gyenge olajárak időszakában
- csökkentették a kiadásaikat,
- leállították a fúrótornyokat
- és elbocsátották a munkavállalóikat.
Most csak olyan pénz folyik be hozzájuk, amelyekkel csökkenthetik az adósságukat, visszavásárlásokat hajthatnak végre, osztalékot fizethetnek. Azonban amint véget ér a háború, Sheffield szerint elég gyorsan visszaesnek.
Ráadásul lassan kifogynak a fúróberendezéseikből, és aligha telepítenek újat.
Az Irán elleni amerikai-izraeli támadások és Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vezetőjének meggyilkolása szombaton gyors választ váltott ki Teheránból: Irán arab szomszédai energiainfrastruktúráját vette célba, és megfogadta, hogy lezárja a Hormuzi-szorost, amely a globális olajellátás ötödének zsúfolt pontja. Irak néhány hatalmas olajmezője és Katar gigantikus gázexport-létesítménye már bezárt a háború fokozódása miatt. A Goldman Sachs és a Wood Mackenzie tanácsadó cég figyelmeztetett, hogyha tartósan hiányzik a piacról a Perzsa-öböl olaja, akkor az ellátási zavarok a nyersolaj árát hordónként 100 dollár fölé emelhetik.
Ez felhajtja az üzemanyagárakat és az inflációt, sőt, a globális növekedést is visszavetheti.
A Trump-adminisztráció azonban derűlátó. „A világ jelenleg nagyon jól ellátott olajjal, és azt hiszem, ez nagyobb befolyást ad Trump elnöknek geopolitikai lépéseiben, ha nem aggódik az olajárak őrült emelkedése miatt” – mondta Chris Wright energiaügyi miniszter a CNBC-nek röviddel azelőtt, hogy az Egyesült Államok megtámadta Iránt.
A Nemzetközi Energiaügynökség keddi dokumentuma szerint az amerikai palagáz lesz a rövid távú termelés „legjelentősebb” forrása, amely ellensúlyozhatja az esetleges hiányt, főként a nemrég fúrt, de még nem termelő kutakból származó termeléskiesést. Ezek a kutak napi 400 000 hordó olajjal növelhetik a termelést az év második felében, májusban pedig napi 240 000 hordóval.
De ezek kis mennyiségek a Perzsa-öbölből exportált napi 20 millió hordóhoz képest. Az Egyesült Államok energiaügyi minisztériuma (Energy Information Administration) legfrissebb előrejelzése szerint az jelenleg rekordmagas amerikai termelés az idén körülbelül napi 13,6 millió hordóra csökken. E csökkenés megfordítása pedig sokáig tart, még magasabb olajárak mellett is.
A palagáz védi a belföldi felhasználókat
„Túl korai még befektetni” – mondta Kirk Edwards, a texasi medencében termelő egyik magáncég, a Latigo Petroleum elnöke. Úgy látja, hogy a Permi-medence termelőinek stabil, 75 dolláros árra van szükségük a következő 12 hónapban. Az olajfúró társaságoknak pedig még magasabb árra van szükségük.
Donald Trump, aki a választási kampány során 50 dolláros olajat ígért, kedden azt mondta, hogy az olajárak meredek emelkedése a konfliktus befejeződésével megfordul. Az árak még a háború előtti szintjüknél is alacsonyabbak lesznek.
Azonban egy esetleges, a háború miatti új energiaválság esetén az amerikai vásárlók viszonylag elszigeteltek maradnának bármilyen sokkhatástól. „Ha nem lenne az amerikai palagáz, ez egy elképzelhetetlen válság lenne. Világméretű olajár-pánik előtt állnánk” – mondta Daniel Yergin, az S&P Global alelnöke és az olajszektor történésze.
