Miután kirúgtak mindenkit a nagy leállások alatt, addig biztos nem mozdulnak meg a palagáztermelők, ameddig jó drága nem lesz az olaj
Az amerikai palagáz-befektetők figyelmeztetnek, hogy nem tudják helyettesíteni a háború sújtotta közel-keleti olajat. Egy-egy új termelés beindítása, vagy jelentős növelése hónapokig tart Texasban, mert a társaságok az áremelkedésből származó váratlan bevételüket a befektetőik kifizetésére használják fel a Financial Times körképe szerint.
A lap idézi Scott Sheffieldet, a palagázipar veterán vezetőjét, aki szerint a termelők addig nem kezdenek el új, költséges fúrásokat, amíg nem biztosak abban, hogy az olajárak tartósak maradnak. A jegyzések ezen a héten 18 hónapos csúcsra, hordónként 80 dollár fölé értek a Perzsa-öbölből származó ellátási zavaroktól tartva.
A jó fúrási kilátások hiánya is visszavetné a vállalatokat, amelyek az elmúlt 12 hónapban, a gyenge olajárak időszakában
- csökkentették a kiadásaikat,
- leállították a fúrótornyokat
- és elbocsátották a munkavállalóikat.
Most csak olyan pénz folyik be hozzájuk, amelyekkel csökkenthetik az adósságukat, visszavásárlásokat hajthatnak végre, osztalékot fizethetnek. Azonban amint véget ér a háború, Sheffield szerint elég gyorsan visszaesnek.
Ráadásul lassan kifogynak a fúróberendezéseikből, és aligha telepítenek újat.
Az Irán elleni amerikai–izraeli támadások és Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vezetőjének meggyilkolása szombaton gyors választ váltott ki Teheránból: Irán arab szomszédai energiainfrastruktúráját vette célba, és megfogadta, hogy lezárja a Hormuzi-szorost, amely a globális olajellátás ötödének zsúfolt pontja. Irak néhány hatalmas olajmezője és Katar gigantikus gázexport-létesítménye már bezárt a háború fokozódása miatt. A Goldman Sachs és a Wood Mackenzie tanácsadó cég figyelmeztetett, hogy ha tartósan hiányzik a piacról a Perzsa-öböl olaja, akkor az ellátási zavarok a nyersolaj árát hordónként 100 dollár fölé emelhetik.
Ez felhajtja az üzemanyagárakat és az inflációt, sőt, a globális növekedést is visszavetheti.
A Trump-adminisztráció azonban derűlátó. „A világ jelenleg nagyon jól ellátott olajjal, és azt hiszem, ez nagyobb befolyást ad Trump elnöknek geopolitikai lépéseiben, ha nem aggódik az olajárak őrült emelkedése miatt” – mondta Chris Wright energiaügyi miniszter a CNBC-nek röviddel azelőtt, hogy az Egyesült Államok megtámadta Iránt.
A Nemzetközi Energiaügynökség keddi dokumentuma szerint az amerikai palagáz lesz a rövid távú termelés „legjelentősebb” forrása, amely ellensúlyozhatja az esetleges hiányt, főként a nemrég fúrt, de még nem termelő kutakból származó termeléskiesést. Ezek a kutak napi 400 000 hordó olajjal növelhetik a termelést az év második felében, májusban pedig napi 240 000 hordóval.
De ezek kis mennyiségek a Perzsa-öbölből exportált napi húszmillió hordóhoz képest. Az Egyesült Államok energiaügyi minisztériuma (Energy Information Administration) legfrissebb előrejelzése szerint a jelenleg rekordmagas amerikai termelés az idén körülbelül napi 13,6 millió hordóra csökken. E csökkenés megfordítása pedig sokáig tart, még magasabb olajárak mellett is.
A palagáz védi a belföldi felhasználókat
„Túl korai még befektetni” – mondta Kirk Edwards, a texasi medencében termelő egyik magáncég, a Latigo Petroleum elnöke. Úgy látja, hogy a Permi-medence termelőinek stabil, 75 dolláros árra van szükségük a következő 12 hónapban. Az olajfúró társaságoknak pedig még magasabb árra van szükségük.
Donald Trump, aki a választási kampány során 50 dolláros olajat ígért, kedden azt mondta, hogy az olajárak meredek emelkedése a konfliktus befejeződésével megfordul. Az árak még a háború előtti szintjüknél is alacsonyabbak lesznek.
Azonban egy esetleges, a háború miatti új energiaválság esetén az amerikai vásárlók viszonylag elszigeteltek maradnának bármilyen sokkhatástól. „Ha nem lenne az amerikai palagáz, ez egy elképzelhetetlen válság lenne. Világméretű olajárpánik előtt állnánk” – mondta Daniel Yergin, az S&P Global alelnöke és az olajszektor történésze.
Ajánlott videók
