Felsóhajthat, aki Horvátországban nyaral, de csak a magyarok – mások a fejüket fogják

Áprilisban semelyik euróövezeti ország nem drágult úgy Bulgárián kívül, mint Horvátország, kedden azonban kiderült, hogy az 5,4 százalékos éves infláció májusra 4,9-re mérséklődött. Az még mindig igen nagy drágulás, mondhatja, akinek a 2 százalék körüli legutóbbi magyar inflációs számok vannak a fejében. Pont a nyaralni induló magyarok számára azonban van valami, ami ezt a pirulát megédesíti, és ebben szinte senki sem osztozik velük Európában.

Előrevetve: akinek beindult a fantáziája az új magyar kormány euróbevezetési tervén, annak elgondolkodtató az eset. 

A devizapiacon kereskedőké beindult, ezért is erősödött a forint többéves csúcsokra. A horvát inflációra viszont pont ezért fütyülhet, aki forintban keres és az adriai partokra készül. Forint nélkül ez nem menne.

Lássuk, miért van ez. A 4,9 százalékos drágulás az pont 4,9 százalék azoknak a számára, akik az eurózónában keresik a pénzüket, mint maguk, a horvátok. Aki azonban forintban keres, az az árfolyamgrafikonra pillantva azt látja, hogy a horvátoknál 4,9 százalékos drágulást okozó 12 hónapban 12 százalékot erősödött a forintja az euró ellenében.

Horvátország tulajdonképpen most olcsóbb lett, de vannak fontos lábjegyzetek

Gyors fejszámolással megállapíthatjuk, hogy a magyarok számára tulajdonképp a múlt évhez képest Horvátország nem drágább lett, hanem olcsóbb. Két fontos lábjegyzet:

A 4,9 százalék az átlagos inflációt mutatja. Azt semmi sem garantálja, hogy a koktélt a spliti strand közelében (képünkön) ehelyett nem kínálják nekünk 15 százalékkal drágábban. Vagy egyebet, amiért a turista fizet. Nem véletlenül figyelmeztetett még márciusban – amikor már majdnem 5 százalék volt az infláció – Andrej Plenkovic miniszterelnök: 

A forint 12 százalékos árfolyamnyeresége most áll fenn: ha bármi okból borul az árfolyam, és gyengül a forint a szezon alatt, ez megváltozhat. Borulhat akár, ha kételyek merülnek fel az EU-pénzek megszerzését, a költségvetést, az inflációt vagy az euróbevezetési terv komolyságát illetően. 

Az euróövezet nem fenékig tejfel, kivéve most a magyaroknak, de ki tudja, meddig

Egyébként Európában szinte senkinek nem lett olcsóbb Horvátország, kivéve a magyarokat. A forintot csak az energiaválság felturbózta norvég korona közelítette meg, de az is jóval kisebb, 6,3 százalékos éves nyereséggel az euró ellenében.

A lengyel zloty szinte nem erősödött, a cseh korona kevesebb mint 3 százalékot – tehát ők már mínuszban vannak –, akik pedig igazán nagyot távolodtak a horvát vakációtól, azok az amúgy is megszorítások gyötörte románok: nem elég a magas horvát infláció, tetejébe a lej 4 százalékot gyengült is az euró ellenében, ők tehát már ott tartanak, hogy Horvátország majdnem tizedével drágult a számukra. Nem állnak nagyon messze ettől a britek sem.

Aki ezek után amellett teszi le a voksát, hogy mégis jobb nekünk a forint, annak érdemes emlékeznie két dologra. Az egyik, hogy most igen, no de amikor fordítva van, és a forint nagyot gyengül? A másik, hogy azért sem ilyen egyszerű a dolog, mert van, aki az erős forinttal is rosszul jár – mint az Ausztriába dolgozni ingázó magyar, vagy a bevételeit euróban elszámoló magyar exportőr.

Aki arra jut, hogy akkor legyen mégis az euró, szintén egyszerűsít. Tessék megnézni, idén Bulgária is euróra tért át, a horvátok három éve, a drágulásuk mégis lekörözi az euróövezeti átlagot (csóválja is a fejét a német turista). Az Európai Központi Bank pedig külön nem tud velük foglalkozni, hogy segítsen.