Az olajár augusztusban immár trendszerűen a háború előtti szintre került azáltal, hogy az amerikai WTI típus minden felpattanás után visszaesik a hordónkénti 90 dollár alá, a Brent jegyzése pedig tartósan 100 dollár alatt van, de sokszor már a 95 dollárt sem éri el.
Az Egyesült Államokban ennek következtében már a benzinár is lényegesen alacsonyabb a gallononkénti 5 dolláros csúcsnál, sőt most 4 dollár körül jár, így már egyre kevésbé érzékelnek energiaválságot arrafelé, különösen hogy ott a gázár sem emelkedett nagyot, szemben Európával.
Az olajár csökkenésének több okát is lehet említeni, mint a recessziótól való félelem vagy a kínai járvánnyal kapcsolatos korlátozó intézkedések, lényegesebbnek tűnik azonban a kínálati oldal alakulása. A háború kitörésekor Joe Biden amerikai elnök zöld jelzést adott az amerikai kitermelőknek, hogy szinte bármeddig fokozhatják a felhozatalt, átmenetileg visszaszorítva a klímavédelmi megfontolásokat.
Úgy tűnik, az eredmény meg is lett: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentése szerint
a palaolaj-kitermelés Texas és Új-Mexikó államban szeptemberben várhatóan történelmi csúcsra emelkedik,
és valóban lehet számítani arra, hogy ez a szegmens immár harmadszor is segít letörni az olajárat (első alkalommal 2014-ben sikerült, másodszor a járvány előtti évben).
A palaolaj kitermelése viszonylag magas költséggel zajlik, szemben például a szaúdi olajjal, amelyet még 20 dolláros olajár mellett is érdemes felszínre hozni. Mellette
az amerikai palaolaj-kitermelés 50 dolláros hordónkénti ár alatt már nem igazán vonzó.
Az ár tekintetében így van is tere az esésnek a jelenlegi szinteken anélkül, hogy ez elijesztené a palaolaj-kitermelőket, vagy akárcsak gondolkoznának azon, hogy mérséklik beruházásaikat.
Európában az olajár magasabb most, mint februárban, mivel a dollár majdnem 10 százalékot erősödött azóta, nálunk pedig ez a hatás különösen erős, mivel a forint nagymértékben leértékelődött időközben.
A hazai piaci benzinár lényegében jórészt annyival van a korábbi csúcs, a mostani ársapka felett, amennyi a forint dollárhoz viszonyított leértékelődéséből adódik. Ezt bizonyítja az is, hogy miközben bő tíz évvel ezelőtt az olajár még magasabb is volt, mint a háborús csúcs, a hazai benzinár akkor nem közelítette meg még a mai ársapka 480 forintos értékét sem.
Az olajár mostani csökkenése a földgáz szempontjából is biztató lehet, ha nem is rövid távon. A korábbi félelmek ellenére az amerikai palagáz-kitermelés az olajhoz hasonlóan dinamikusan emelkedik, és a többletet exportálják is Európába.
A cseppfolyósított gáz (LNG) technikai követelményei miatt ez azonban még nem elég ahhoz, hogy a hiányzó orosz gázt kiváltsa, és az égben lévő európai ár visszaessen, pláne, hogy most az egész kontinens gőzerővel próbálja feltölteni a gáztárolókat a téli hónapokra.
Ha azonban lesz elegendő LNG-szállításra alkalmas hajó, betöltő- és lefejtőállomás, akkor a növekvő amerikai kínálat már kielégítheti a kontinens igényeit, és
az amerikai és európai gázár közötti extrém, nagyjából hétszeres árkülönbség megszűnhet, mégpedig az európai ár nagyfokú csökkenésével és az amerikai ár mérsékelt emelkedésével.