Fellélegezhet az SAS: a skandináv légitársaság 700 millió dollár friss tőkéhez jutott halaszthatatlan szerkezetátalakítási programjának finanszírozásához, illetve egyáltalán ahhoz, hogy rendezze sorait, miután az Egyesült Államokban csődvédelembe menekült a hitelezői elől.
A hét végi bejelentés szerint a pénzt az Apollo Global Management bocsátja rendelkezésére, azaz ismertté vált a tavasz óta az SAS körül tébláboló, eddig névtelenségbe burkolózó befektető kiléte. A légitársaság még július elején kért csődvédelmet Amerikában, hogy időt nyerjen és adósságállományát át tudja ütemezni.
Helyzetét súlyosbította, hogy a szerkezetváltással óhatatlanul együtt járó leépítési tervek elleni tiltakozásul pilótái kéthetes sztrájkba kezdtek, egyben bérkövetelésekkel is előálltak, tovább duzzasztva az amúgy is kapacitásgondokkal küszködő európai légi közlekedési ipar problémáit.
Maga a munkabeszüntetés több mint 145 millió dolláros kiesést okozott a légitársaságnak, és bosszúságot a jegyét korábban már megváltó 380 ezer utasnak, akiknek alternatív megoldást kellett találniuk, hogy elérjenek úti céljukhoz. Az SAS a múlt héten vont mérleget a sztrájkról, amely miatt 3700 járatát kellett törölnie a nyári utazási főszezonban.
Júliusi utasszáma 32 százalékkal csökkent éves összevetésben, kapacitása pedig 23 százalékkal. Az SAS arra számít, hogy
szeptember végéig megkapja a 700 millió dolláros finanszírozás bírósági jóváhagyását,
s ezt követően háromnegyed-egy éven belül végre is tudja hajtani a légitársaság életképes működéséhez elengedhetetlen változtatásokat.
Az SAS már a járvány előtt is veszteséges volt, nem bírta a fapados légitársaságok által kiélezett versenyt, ezért költségcsökkentésre és tőkebevonásra kényszerült. A norvég, a svéd és a dán állam társulásával 1946-ban megalapított skandináv légitársaságból a norvégok 2018-ban már kiszálltak, a folyamatos feltőkésítésekre a svédek ezúttal kategorikus nemmel válaszoltak, egyedül a dánok álltak konstruktívan a helyzethez és karolták fel a magántőke bevonásával szervezett mentőakciót.
Belátták, ha magára hagyják a légitársaságot, azzal egyszersmind el is búcsúzhatnak a befektetésüktől. Az SAS megerősítésére bejelentkezett Apollónak és társainak eredetileg egymilliárd dollárral kellene betársulniuk, és ezzel párhuzamosan közel kétmilliárd dollárnyi tartozást kell vagy tulajdonrészre váltani, vagy átütemezni.
A svéd kormány legfeljebb az transzformálásában venne részt.
Az utóbbi évtizedekben összesen 834 millió dollárt csepegtettek a svédek a vállalatba, de a fejős tehén szerepét inkább nem vállalják a továbbiakban.
A légitársaság 5216 dolgozóval kezdte idei üzleti évét, ám a létszámot és a repülőgépek lízingdíját mindenképp csökkenteni akarják.
Nicolai Wammen dán pénzügyminiszter szerint az SAS alapvetően életképes és nyereségessé tehető, épp ezért országa 21,8-ről 30 százalékra is hajlandó emelni benne a részesedését a tőkeemelés révén. Az adósságelengedés és az értékpapírosítás is szerepel az opcióik között.
A dánok ragaszkodása érthető, hiszen egyrészt az SAS fő bázisa a koppenhágai repülőtér, másrészt a légitársaság a dán gazdaság területén fontos szerepet tölt be, függetlenül attól, hogy ma még masszívan veszteséges, az első negyedévet 160 millió dolláros mínusszal zárta.
Elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a dán állami befolyás növelése nem biztos, hogy egybeesik a rugalmasan gondolkozó magánbefektetők elképzeléseivel.
