Szárnyal az ezüst ára

Az ezüst jegyzése tavaly és az idei év első hónapjaiban viszonylag stabil volt: a 22–28 dolláros sávban ingadozott. A sáv alját azonban néhány hónapja letörte, amiben nem kis szerepet játszhatott a dollár erősödése (az ezüst iránti kereslet más valutákban is kiemelkedő tényező, hisz fontos ipari nyersanyagról van szó). Az esés a nyár folyamán felgyorsult, és augusztusban egy különösen erős eladói hullám rázta meg a piacot, ennek során az árfolyam 18 dollár alá zuhant.

Kétségtelen, hogy a folyamat nagyjából együtt zajlott a dollár erősödésével, hisz a zöldhasú elérte az euróval szembeni paritást, sőt, átmenetileg egy dollárért egy eurónál többet is adtak. Ezt a folyamatot alapvetően az Európai Központi bank (EKB) múlt heti döntése fordította meg, miután a vártnál nagyobb mértékben, 75 bázisponttal emelte a kamatot, így az euró kamata mintegy üldözőbe vette a dollárét: a két valuta kamatszintje közti rés jó eséllyel nem tágul tovább, sőt, esetleg egyenesen szűkülni fog.

A dollár erősödése így hirtelen megállt, sőt gyengülésbe fordult, és most már ismét a paritás alatt van az euróval szemben. Ez a folyamat a nemesfémek dollárban mért árfolyamában általában emelkedést indított, és az ezüst esetében ez különösen gyors lett: a hónap első napja óta stabilan emelkedő ár tegnap 

A begyorsult emelkedésben a dollár mozgása mellett egy másik tényező is szerepet kapott: viszonylag nagy shortállomány épült ki az ezüst piacán a korábbi esés során. 

– ennek során egy adott határidőre eladnak úgy, hogy nem is rendelkeznek a termékkel, de a határidő lejáratáig vissza kell venniük. Az ilyen pozíciók esetében alapletétet kell képezni, amely bizonyos árelmozdulást fedez, de ha emelkedik a termék ára, az alapletétet is meg kell növelni, hogy fedezze a lehetséges további emelkedést. 

A befektetők egy része ilyenkor úgy dönthet, hogy limitálja a veszteségét, mielőtt az adott esetben tovább növekszik, esetleg nem akar vagy nem tud több alapletétet befizetni. Ilyenkor határidős vásárlással zárják a pozíciót, ami tetemes áremelkedést okozhat, 

Ilyenkor egyszerre sok vételi megbízás kerül a piacra, rendszerint árlimit nélkül, és nagyon gyors áremelkedés zajlik.

A legjobb történelmi példa erre a Volkswagen részvényének az esete, amely a shortzárások következtében olyan magasra emelkedett, hogy átmenetileg a világ legnagyobb vállalata lett a cég, pedig fundamentumai alapján ennek csak töredéke lett volna a reális ár. Az emelkedés még itt sem állt volna meg, de előállt egy meglepő helyzet: kiderült, hogy több shortpozíció van nyitva, mint a részvény közkézhányada, vagyis egyszerűen nincs annyi részvény, amennyit meg kellene vásárolni, hacsak a nagytulajdonosok nem hajlandók eladni. 

A megoldás végül ez lett: beleegyeztek a meghatározó tulajdonosok, hogy eladják a shortzárásokhoz szükséges részvénymennyiséget, amivel persze nem jártak rosszul: irreálisan magas árat kaptak a papírjaikért. A pozíciók így lezárultak, az árfolyam fokozatosan visszatért a sokkal reálisabb szintekre. Az irreálisan nagy shortállomány persze egy hiba következménye volt: 

Az utóbbi időben divat lett a shortpozíciók tulajdonosainak a sarokba szorítása olyan társaságoknál, ahol a részvények viszonylag nagy hányadát teszi ki a shortállomány. A befektetők vadásznak az ilyen cégekre, majd a közösségi médián vagy az online brókercégek csetszobáiban beszélni kezdenek róluk, hogy minél többen vásároljanak, felhajtva az árat arra a szintre, ahol a kényszerű shortzárás beindul. Ilyenkor persze a szemfülesek nyernek: gyorsan kell eladni, mielőtt a shortzárások befejeződnek, hisz utána nem marad vételi erő, és az ár gyorsan a mélybe zuhan. 

Az árutőzsdéken, például a nemesfémeknél ennyire drámaivá sosem válik a helyzet, hisz óriási mennyiség áll rendelkezésre belőlük, míg egy-egy részvénytársaság részvényeinek száma értelemszerűen lényegesen korlátozottabb. Mindazonáltal néha itt is szép ralit okozhat a shortosok kiszorítása, mint most ezt az ezüst esetében is láthattuk.