Jó hír a jövő évi inflációs várakozások alakulása szempontjából, hogy szakértők szerint a nyersanyagárak – a globális kereslet lassulásával összhangban – visszaeshetnek 2023-ban, rossz hír viszont, hogy a kínálat korlátozott mértékű növekedése miatt
csak limitált lehet az árak visszarendeződése.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy a nyersanyagárak 2023-ban már nem fogják olyan mértékben fűteni az inflációt, mint 2021–2022-ben, kockázat azonban maradt bőven a nyersanyagpiaci kilátásokat illetően: ezek sorrendben Kína, az éghajlatváltozás és az ukrajnai háború.
Háború Ukrajnában
A Covid-járvány okozta globális ellátásilánc-zavarok minden bizonnyal megszűnnek jövőre – vélik az EIU szakértői, ez – kiegészülve a mezőgazdaság növekvő kibocsátásával – jövőre 8,6 százalékos csökkenést eredményez az élelmiszer-, takarmány- és az emberi fogyasztásra szánt italok indexében. Kedvező, hogy a gabonaárak lejöttek az évközbeni csúcsokról, de a következő hónapokban meghatározza az ármozgásokat a háború kimenetele és különösen annak a megállapodásnak a sorsa, amely az ukrán kikötő orosz blokádja ellenére lehetővé teszi az ukrán búzaexport fekete-tengeri hajózási útvonalakon való fenntartását. A fejlemények közvetett hatással lesznek az olajos magvak és a növényi olajtermékek árára, ezek mellett pedig befolyásolni képesek a kávé, a kakaó, a tea és a műtrágya árának alakulását is.
Volatilis ipari fémek
A várakozások szerint az ipari fémek átlagos árcsökkenése 9,5-11 százalékos lesz jövőre. Itt elég magas a bázishatás, 2022 első felében jelentős volt az áremelkedés, a piac csak nehezen tudta pótolni azt, amit korábban Oroszországtól szerzett be (főleg az alumínium- és nikkelszállítmányokat). Ha azonban a kínai építőipar fellendítésére irányuló politikai döntések sikeresek, akkor borulhat minden, és az ipari fémek drágábbak lehetnek 2023 végére, mint most.
Nyolcvan dollár felett alakulhat a hordónkénti olajár
Az energiaárak 2022 második felében meredeken csökkentek az évközi csúcsokról, az EIU közgazdászai a szénhidrogéntermék piacán (kivéve az LNG-t) összességében két számjegyű árcsökkenést várnak a 2022-es átlagértékekhez képest. A Brent típus éves átlaga 85 dollár lehet hordónként: december 30-án is ezen az áron kereskednek a nyersolajjal, de az átlagos ár 2022-ben 103,7 dollár volt. Az OPEC+-országok jövő évi napi termelése 3 millió hordóval marad majd el a 2022-estől.
Az európai és az amerikai földgázárak a jelenlegi szintekről jelentősen aligha csökkennek 2024 előttaz EIU kalkulációi szerint. Az EU-ba irányuló orosz gázszállítások továbbra is szünetelnek, ami tartós következményekkel jár az európai piacra nézve, az alternatív ellátásra és az LNG-importra való átállásra irányuló folyamatos erőfeszítések ellenére. Ez 2023-ban várhatóan a jelen szinteken vagy ezek felett tartja az árakat.
A kínai nyitás mindent felülírhat
Sok múlik azon, hogy Kína milyen gyorsan nyitja meg gazdaságát 2023-ban. Az újranyitás elsődleges nyertese a pamut és vele együtt a textilgyártás lehet, persze csak ha a kínai kikötők és logisztikai központok működése visszatér a régi kerékvágásba. A kínai ipart ellátó erőművek zöme széntüzelésű, árcsökkenés így nem valószínű a szén piacán sem.
A legnagyobb lutri: az időjárás
Az időjárás 2022-ben is nagy szerepet játszott az árupiaci árfolyamokban, és valószínűleg 2023-ban sem lesz ez másként. Az északi félteke perzselő hőhullámai idén az Egyesült Államok és Európa búzatermését sújtották: az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribb a szélsőséges időjárási jelenség. Ide tartozik többek közt a La Nina, amely 2023 első felében károsan hathat a kukorica- és szójatermesztésre, valamint más terményekre, például a cukor- és kávétermesztésre.
A búza, amelyet 2022-ben súlyosan érintettek a háborúval kapcsolatos ellátási zavarok, szintén jelentős éghajlati kockázatokkal néz szembe. Argentínában a rendkívül száraz, időnként fagyos időjárás okoz károkat az ottani főbb termelő tartományokban,
Oroszországban és Ausztráliában viszont a második egymást követő év hozhat bőséges termést.
Az időjárás az energiapiacokon is nagy szerepet játszik majd. Az európai hőhullám tavaly nyáron megnövelte a keresletet, ami a gáz- és villamosenergia-árak megugrását okozta, különösen mivel a szélerősség olyan szintre csökkent, amely nem volt elegendő a villamosenergia-termeléshez.
Az európai súlyossága nagymértékben függ attól is, hogy a télen mennyire csökken a hőmérséklet, nemcsak 2022–23-ban, hanem 2023–24-ben is. Minél hidegebb lesz a tél, annál inkább le kell majd építeniük az európai országoknak a 2022-ben feltöltött földgázkészleteiket. Csakhogy ezúttal azt már az orosz szállítások nélkül kell megtenniük.
