Peking régóta dolgozik azon, hogy lecsapolja az Egy övezet – egy út program adósságmocsarait. Az elmúlt két évtizedben ugyanis Kína vált a fejlődő országok domináns kormányzati hitelezőjévé, majdnem annyit kölcsönözve, mint a világ összes többi kormánya együttvéve. Közben Peking erős bírálatokat kapott a Nyugattól az adósságcsapda-diplomáciája miatt. Amint arra az amerikai AidData kutatóintézet felhívta a figyelmet, bár az Egyesült Államok és Kína hasonló nagyságrendben finanszíroz programokat a világban, Washington inkább segélyez, míg Peking bankárként viselkedik. Kína minden segélydollárja 9 dollár hitelt vonzott, míg Amerika minden hiteldollárja 9 dollárnyi segélyt.
Most Peking
kompromisszumos tervről tárgyal más nagy hitelezőkkel,
s nyomást gyakorol a multilaterális hitelezőkre, például a Világbankra és a Nemzetközi Valutaalapra (IMF), hogy csatlakozzanak hozzá az adósságátütemezési megállapodások veszteségeinek vállalásában. Ez segíthet kitörni abból a patthelyzetből, amely megakadályozta Kína és más kormányzati hitelezők megállapodását Zambia adósságának átütemezéséről, s modellként szolgálhat a pénzügyi nehézségekkel küzdő fejlődő országok több milliárd dolláros adósságkönnyítési megállapodásaihoz.
Az emelkedő globális kamatlábak, valamint az ukrajnai háború és a nemzetközi banki problémák miatti csökkent a befektetők kockázatvállalási hajlandósága, ami a fejlődő ország számára megdrágította a hitelfelvételt.
Az IMF szerint az alacsony jövedelmű országok 60 százaléka nagy kockázatnak van kitéve,
vagy már adósságválságban van.
Szerdán zárt ajtók mögött kezd tárgyalásokat,
az úgynevezett Globális Szuverén Kerekasztal, amelyet az IMF, a Világbank és az indiai kormány hívott össze, amely jelenleg a G20 elnökségét tölti be. A kerekasztal résztvevői olyan nagy magánhitelezők is, mint például az amerikai székhelyű BlackRock vagyonkezelő vagy a londoni Standard Chartered PLC.
