Zavarba ejtő jelenségre hívta fel a figyelmet a napokban a Société Générale (SocGen) elemzői jegyzete: nehéz értelmezni a befektetőknek a kínai részvénypiacokon zajló folyamatokat az idén, mert mióta a hatóságok az év elején véget vetettek a pandémia miatt bevezetett, gazdasági bénultságot okozó korlátozásoknak, a papírok egy csoportja teljesen másképp viselkedik, mint a többiek. Ezek a „szankcionált részvények”, azoknak a kínai vállalatoknak a papírjai, amelyeket a növekvő geopolitikai rivalizálás közepette az Egyesült Államokban büntetőintézkedésekkel sújtottak.
Könnyen lehet, hogy nem tűnne elő ez a kontraszt, ha a járványkorlátozások levetésével a kínai gazdaság szép lendületet vesz, de az év eddigi része inkább az aggodalmak jegyében telt. Nem csak a belső gazdasági motorok pöfögnek viszonylag alacsony fordulatszámon, a nagy nyugati exportpiacokon is megnyirbálták a keresletet az ellen küzdő jegybankok kamatemelései.
A 4,5 százalékos éves kínai GDP-növekedés az év első negyedében még mindig halovány az elmúlt évtizedek szokott tempójához mérten. A hongkongi Hang Seng részvényindex (HSI) pedig – miközben a nyugati indexeket alig nyesték meg a jegybanki kamatemelések – borzasztóan teljesített a pandémia érkezte óta eltelt több mint három évben. Habár múlt évi hatalmas veszteségeinek javát az év vége körül eltüntette, az elmúlt hónapokban megint esett, és egyéves távlatban több mint 7 százalékot vesztett, három év alatt pedig több mint 18-at.
Az indexet követni tehát nem feltétlenül bizonyult gyümölcsöző vásárlási stratégiának az elmúlt időszakban. Az USA-ban szankcionált papírokat azonban igen. Természetesen csak a nem amerikai befektetőknek, hiszen számukra ezeket a részvényeket megvásárolni tilos.
A SocGen elemzői, Frank Benzimra és Makhdoom Muteeb Raina a lenti grafikonon mutatták be a különbséget. Aki a Hongkongban jegyzett kilenc szankcionált kosarát vásárolta, az nagyon szép nyereségre tehetett szert az elmúlt hónapokban, aki viszont általában a piac teljesítményére fogadott, az hoppon maradt.
Az elemzők azzal a magyarázattal szolgáltak a szankciós papírok túlteljesítésére, hogy az állami tulajdonú kínai papírok – a regulált szektorokban is, mint az energia, a pénzügyek, a telekommunikáció és a közszolgáltatók – szép osztalékot fizetnek. Ebben az összefüggésben a részvényárak eltérő teljesítménye azt tükrözi, hogy a gazdasági kilábalás egyenetlen és strukturális kihívásokkal van terhelve – írják a jegyzetben. A szakemberek hozzáteszik: ha a kilábalás kiszélesedik, és eléri a feldolgozóipart, ez valószínűleg a most magas osztalékú papírok uralmának a végét jelenti.
helyett nacionalizmus
A Reuters pénteki anyaga a szankciós részvények túlteljesítéséről azonban egy másik mozgatóról számol be.
Miközben az amerikai retorika élesedik, és szélesedik azoknak a cégeknek a köre, amelyekre Washington a maga eszközeivel lecsapna, a kínai patrióták rittig is ezeknek a vállalatoknak a papírjait vásárolják.
Az országunk melletti kiállást kell választanunk... és az ország szükségleteinek megfelelően rendezni a hosszú távú befektetéseink elosztását
– idézte a hírügynökség Liu Tuo-csit, a Shanghai Zhangying Investment Management Co. befektetési főnökét, aki egy roadshow során a kínai–amerikai konfliktust kibékíthetetlennek nevezte. A perpatvarnak azonban van jó oldala is – tette hozzá a bankár. „Arra kényszerít minket, hogy magunk gyártsuk a csipeket… minél magasabb a szél és a hullámok, annál drágább a hal.”
A Reuters beszédes részvénypiaci példákkal támasztja alá: valóban működik az a bizarr összefüggés, hogy ha egy kínai vállalatot külföldről szankcionálnak, vagy csak felvetik ennek a szándékát, akkor nem lemegy a részvényének az ára, hanem föl.
A félvezetők termeléséhez szükséges felszereléseket gyártó kínai vállalatok részvényei megdrágultak március vége óta, amikor Japán bejelentette, hogy 23 terméktípus exportját korlátozzák. A NAURA Technology Group részvényei 14 százalékot erősödtek, a Piotech papírjai 45, az ACM Research Shanghai részvényei 19 százalékot.
Hasonló történt, amikor ezen a héten amerikai politikusok a ChangXin Memory Technologies (CXMT) szankcionálását sürgették, miután Peking megtiltotta az ország kritikus információs infrastruktúráját üzemeltető cégeinek, hogy az amerikai csipipari óriás, a Micron termékeit vásárolják. A kínai memóriacsipgyártók részvényárai szépen elindultak felfelé: csak ezen a héten 26 százalékot erősödött a ZBIT Semiconductor, a Montage Technology pedig 4 százalékot. A papírokat nemcsak a nacionalisták vásárolják, hanem azok is, akik részvényekbe fektetnének, de a pandémia utáni általános részvénypiaci szárnyalás elmaradása kevés választást hagy számukra.
A Micron elleni importstoppal Kína a saját sebezhetőségéről rántotta le a lepletA távol-keleti nagyhatalom nem tud úgy visszaütni Amerikának, hogy ne ártana magának is. |
A Citic Securities brókercég szerint az amerikai és a japán szankciók a kínai csipipar ellen azt érik el, hogy Kína fokozott erőfeszítéseket tesz, még nagyobb állami támogatás mellett a külföldi technológiák kiváltására – írta a Reuters.
Emelkednek a kínai zászlók, ezt tükrözi az is, hogy legalább nyolc vagyonkezelő cég folyamodott az értékpapír-hatósághoz, hogy olyan termékeket dobjanak a piacra, amelyek a külföldi szankciókra legérzékenyebbek, és a technológiai háborúban kulcsszerepet játszó CSI számítástechnológiai infrastruktúra indexet követik. Az új pénzalapok valószínűleg az olyan kínai technológiai és csipgyártó óriásokba fektetnek, mint a ZTE Corp., a Unisplendour Co. vagy a Montage and Cambricon Technologies.
A globális csipháborúba már Európa is belebonyolódott. A kínai külkereskedelemtől való függését csökkenteni kívánó Németország például korlátozná a félvezetők gyártásához használt vegyi anyagok exportját Kínába. A kínai befektetők azonban fütyülnek minderre, és bizakodnak. Aki rövid távon forgatta a pénzét, az még meg is gazdagodhatott a konfliktuson.
