Alapjaiban írná át egy tanulmány, ahogy a részvényekről gondolkozunk

Az elmúlt ötven év vállalatirányítási modelljét forgatná fel az amerikai Roosevelt Intézet friss tanulmánya, amely a részvényesek elsőbbségét hirdető tanok alapját számolná fel.

A Lenore Palladino és Harrison Karlewicz által jegyzett írás azt a mítoszt igyekszik lerombolni, hogy a részvényvásárlás és egy vállalatba való befektetés között egyenlőség lenne, hiszen a legtöbb tőzsdei cég nem részvénykibocsátással finanszírozza fejlesztéseit, így a vásárlók sem a céget finanszírozzák, amikor részvényt vesznek, hanem egymás között kereskednek.

Az Apple példája

A szerzőpáros a világ legértékesebb cégének, az Apple-nek a példáján mutatja be leglátványosabban, hogy miről is van szó. Az iPhone-gyártó ma több mint 3 ezermilliárd dollárt ér, ám a cég 1980-as tőzsdére lépése óta nem bocsátott ki részvényt, és az akkori tőzsdére lépéssel mindössze 100 millió dollárt hajtott fel. 

Ez az összeg még akkor is eltörpül az Apple mai értékéhez képest, ha az inflációval súlyozzuk, tehát dőreség lenne azt állítani, hogy a részvénypiac jelentené a vállalat finanszírozását. Ha Apple-részvényt veszünk, azzal biztosan nem a vállalatba fektetünk olyan értelemben, hogy abból az Apple képes lenne kiadásait finanszírozni. Természetesen az Apple részvényeit pont azért vásárolják a kereskedők, hogy a tőke ezen felértékelődéséből részesüljenek, de a vállalat innovációjának és működésének finanszírozásában ez csekély szerepet játszik, hiszen 

A részvényvásárlás persze lehet befektetés a saját jövőnkbe, de a legtöbb esetben nem befektetés olyan értelemben az adott vállalatba, hogy annak tőkehelyzetét az bármilyen formában javítanánk. Különösen igaz ez a nagyvállalatok esetében.

A részvénypiaci befektetések nem a reálgazdaságot segítik

A tanulmány egymással szembe állítva idézi az indexalapok két királyát is, a Blackrock-vezér Larry Finket, és a Vanguard-alapító John Bogle-t. Míg a részvényeseknek szóló idei levelében Fink arról ír, hogy ha többen fektethetnek a tőkepiacokba, az a növekedés pozitív spirálját indíthatja el, ami segítheti a vállalatokat, addig a 2019-ben elhunyt Bogle arra mutatott rá jó pár évvel korábban, hogy a tőzsde forgalmának mindössze 0,8 százalék olyan finanszírozás, amely új tőke képződését teszi lehetővé. 

Az írásban közölt táblázatból az is kiderül, hogy a vállalati beruházásokat főként a cégek nyereségéből finanszírozzák, amit a különböző adósságok követnek (mint a kötvény és a hitel), a részvénypiacok vállalati beruházásokra gyakorolt hatása pedig egyenesen negatív a sajátrészvény-vásárlások és osztalékfizetések miatt.

A nem nyilvános piacok sem feltétlenül jobbak

Noha a nem tőzsdei cégek esetében gyakoribbak az olyan befektetések, amelyek fizikai eszközökre irányulnak, a tanulmány szerint jól dokumentált a magántőkealapok extraktív természete, mely 

Amikor megtakarításainkat részvényekbe fektetjük, akkor azzal néhány kivételtől eltekintve nem az adott vállalat finanszírozását segítjük, hanem más befektetőket, így azokkal reálgazdasági beruházásokat valójában nem támogatunk a szerzők szerint. Ebből az következik, hogy a tőzsdei vállalatok vezetőinek nem csak a részvényesek, de más érdekeltek szempontjait is figyelembe kellene venni, tehát paradigmaváltásra lenne szükség a vállalatirányításban.