Gázveszély: pár hét háború évekig tartó földrengést idézhet elő
Alaposan átrajzolhatja a földgáz globális piacát az iráni háború, miután a világ legnagyobb LNG-exportterminálja, a katari Ras Laffan súlyos károkat szenvedett, az egek felé lőve a gázárakat. Bár a létesítmény működését már korábban leállították, a legutóbbi támadás azt jelentheti, hogy a terminál újraindítása még a háború vége után is hónapokat vehet igénybe, bár egyelőre nem világos, hogy mekkorák a keletkezett károk.
Az azonban biztos, hogy mindennap, amikor a létesítmény nem üzemel, tovább növeli a hiányt a földgáz piacán, melyen négy éven belül immár másodjára borul fel az egyensúly. Mindez már most is károsítja az ipari keresletet, a Bloomberg összefoglalója szerint akár visszafordíthatatlan mértékben is.
Az iráni háború napok alatt felforgatta a földgáz piacát
A harmadik hete tartó iráni háború már most felforgatta az energiapiacot világszerte, miután hajózhatatlanná vált a létfontosságú Hormuzi-szoros, így egekbe lőttek az üzemanyagárak, legyen szó benzinről vagy kerozinról. A mezőgazdasági termelők pedig a dízel vagy épp a műtrágya hiánya miatt aggódhatnak. Ha az ellátási bonyodalmak tartósak maradnak,
a hatások még az Ukrajna elleni orosz invázió utáni történéseket is felülmúlhatják.
Stratégiai készletek és pótlólagos források hiányában az LNG piacán jelentkezhetnek a tünetek a legélesebben. Az egyetlen megoldás minden napi szünettel az lesz, hogy kevesebb földgázt kell használnunk. Ez igencsak elhomályosíthatja azt a történetet, hogy a földgáz lehet az a megbízható és olcsó üzemanyag, amely hidat képez a szennyező szén és a tiszta, megújuló energiák között.
Már senki sem beszél az LNG túlkínálatáról
A Hormuzi-válság azonnali hatásaként megszűnt a kibontakozó túlkínálat az LNG piacán, aminek születését részben pont az előző válság hajtotta, miután az orosz–ukrán háború árnyékában világszerte új projektek indultak, melyek mostanában kezdték meg a termelést. Bár az amerikai kínálat továbbra is nő, a Közel-Kelet kieső termelését nem képes pótolni.
Az egy hónapot meghaladó kiesés, ami mára már garantálható, gyorsan hiányt idéz elő, míg egy három hónapos szünet a legnagyobb LNG-leállás lehet az iparág történetében a Morgan Stanley szerint.
Dél- és Délkelet-Ázsia lesznek az első áldozatok, ahol a hiány jelei már most is láthatók.
Az ázsiai feltörekvő gazdaságok vásárolják meg a katari LNG négyötödét, és a legtöbb szállítmányt az Egyesült Arab Emírségekből. Az LNG importja 99 százalékát Katarból fedező Pakisztán már figyelmeztetett is, hogy nem biztos, hogy az ország április közepétől képes lesz fedezni az áramfogyasztási igényeket. Az ország legnagyobb exportja, a textilipar számára ez dupla csapás, hiszen a földgázt áramtermelés mellett hőtermelésre is használják az iparági folyamatokban. A termelés és az export is visszaesik egy ilyen helyzetben.
Hasonló folyamatok játszódnak le a térség fejlődő országaiban, ahol az LNG-t főként ipari folyamatokban használják, a műtrágyártól az üveggyártásig. Az ársokk hatására országok sora gondolhatja újra az LNG-használat bővítéséről szóló terveit. Bár ez elméletben a zöldfordulat számára is lendületet adhat, az LNG-fogyasztás sajátosságait figyelembe véve a legtöbb válasz a szénfogyasztás felpörgetése lesz, miközben a szegényebb országok kiárazódnak a piacról.
Messzire érnek a Hormuzi-válság hatásai
A katari termelés tartós kiesése azonban nemcsak a legszegényebb országok számára jelent problémát, egy hat hónapos leállás ugyanis visszahozhatja a 2022-ben tapasztalt árakat, ami a fejlett európai és ázsiai országokban is a fogyasztás csökkentését követelheti meg a Rystad Energy elemzése szerint. A legutóbbi válság ugyan az ipari felhasználás széles körű visszaesésével járt például Németországban, míg az Európai Unió vagy épp Kína igyekezett diverzifikálni az ellátást.
Mindez azonban kevésnek bizonyult egy akkora sokkal szemben, amit a Hormuzi-szoros lezárása jelent. A leggyorsabban növekvő fosszilis tüzelőanyagként az LNG piaca évtizedes szerződéseken és épp időbeni (just in time) szállításokon alapul, miközben a cseppfolyósított gáz lassan elpárolog, így a tárolás is drága.
Az értékláncban minden eszköz specializált, a hajóktól az import- és exportterminálokig, miközben, ellentétben az olajjal, nincsenek globális stratégiai tartalékok.
A mostani válság hasonló léptékű lehet, mint a 2022-es vagy a 2011-es, amikor a fukusimai katasztrófa után Japán szinte azonnal leállította atomerőműveit, így kénytelen volt óriási mennyiségű LNG-t vásárolni. Hogy ezekkel szemben mekkorára nő a jelenlegi krízis, azt egyelőre nem tudni, hiszen csak most kezdődik. Azonban aki teheti, az már most igyekszik felkészülni. Tajvan igyekszik legalább az áprilisi és májusi fogyasztást fedezni, míg Dél-Korea is lázasan kutat új források után, miközben a szén használatát korlátozó lépéseket is fellazítja.
Európa pont most kezdené a téli földgáz betárazását, nem lesz egyszerű
Európa számára a gázkészletek nyári feltöltése okozhat gondot a következő tél előtt, ám előbb-utóbb eljön az a pont, amikor dönteni kell arról, hogy ki és mennyi földgázt használhat, hiszen
nincs elegendő a nyersanyagból.
Az európai fogyasztás visszafogása a legnagyobb földgázhasználó iparágaknál kezdődik, mint a vegyipar, ám
a szektor még az előző gázválságot sem heverte ki. 2022 óta üzemek sora zárt be, és a szektorba érkező beruházások 80 százalékkal csökkentek.
Egy ekkora válságnak ugyanakkor nyertesei is vannak, akik főként azok a termelők lehetnek, melyek nem a Perzsa-öbölben vannak, főként az Egyesült Államok vagy Ausztrália.
Míg az előbbinél több terminál is van a csőben, melyek közül először a Golden Pass kezdheti meg hónapokon belül működését, addig Ausztrália nem valószínű, hogy képes növelni kínálatát. A Golden Pass 70 százalékos tulajdonosa egyébként pont a QatarEnergy, amely a jövőben több külföldi projektet indíthat az iráni háború tanulságait levonva. Életképessé válhatnak olyan projektek is, mint az alaszkai LNG-gyártás, amit sok iparági szereplő erőltetettnek tartott.
A nyertesek között megtalálható Oroszország is, amely egyre több LNG-t szállít Kínába a nyugati szankciók ellenére, de az energiaválság közelebb hozhatja a Szibéria Ereje 2. gázvezeték megvalósítását is, melyet inkább Moszkva erőltetett, míg Peking ódzkodott a túlzott kitettségtől. Addig is a gazdag európai és ázsiai országok egymást licitálják felül, míg a szegényebb országok kiszorulnak a piacról.
