Geopolitikai vihar kontra sztoikus bikák: miért nincs pánik a tőkepiacokon?
„Még ha eljön is, mire jó elébe futni a fájdalomnak? Elég hamar beléd nyilall az, amikor itt lesz. Engedj magadnak közben valami jobbat remélni.” Bár néhány évszázad eltelt már azóta, hogy Seneca papírra vetette ezen gondolatait, de úgy tűnik, semennyit sem veszítettek értékükből. Legalábbis mintha a tőkepiacok megfontolták volna a nagy sztoikus gondolkodó szavait.
Az energiaválság dacára a legfontosabb részvényindexek nem estek vissza, sőt...
Egyre-másra érkeznek új elemzések, a média különböző felületein folyton arról olvashatunk, hogy a világ az eddigi talán legnagyobb energiaválság felé igyekszik (a globális olajkínálat mintegy 20 százaléka kiesett), az iráni konfliktus körüli hírek egyszer rendkívül pozitívnak tűnnek, hogy aztán pár napon, esetleg órán belül teljesen ellentétes következtetésre jussunk a soron következő információ alapján.
- Sztoikus nyugalom?
- Taktikai kivárás?
- Túlzott optimizmus?
Akármilyen elnevezéssel illetjük is azokat a folyamatokat, amiknek jelenleg a szemtanúi vagyunk, a tény az tény: a kockázatok ellenére a fontosabb részvényindexek – néhány kivételtől eltekintve – ma közel azokon a szinteken, vagy azok felett forognak, ahol a közel-keleti konfliktus előtt voltak.
Persze a tőkepiacok jelenlegi viselkedése nem példa nélküli.
Mi magunk is többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy gyakran nem maga a háború ténye, hanem az azt megelőző bizonytalanság határozza meg a piacok hangulatát.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a tőzsdeindexek sok esetben már a fegyveres összecsapások tényleges kitörése előtt beárazzák a legrosszabb forgatókönyveket.
Az S&P 500 januári csúcsát követő nagyjából 10 százalékos visszaesése viszont egyáltalán nem azt jelzi, hogy igazán borúsak lettek volna azok az elképzelt szcenáriók. Elkalkulálták volna magukat a piacok a kockázatokat illetően, vagy az elemzők tévednek a rizikófaktor méretének tekintetében?
Az is lehet, hogy a befektetők megtalálták a mintázatot a jelenlegi amerikai vezetőség diplomáciai játszmáiban: először vámok és retorikai fenyegetések (esetleg egy gyors, korlátozott katonai akció), végül pedig a visszatáncolás.
Nem véletlenül terjedt el a „TACO” (Trump Always Chickens Out; Trump mindig kifarol) narratívája, ami röviden annyit tesz, hogy mikor kellően forróvá válik a lába alatt a talaj, az amerikai elnök végül mindig meghátrál.
A pozitív várakozásokat jól tükrözik a fogadási piacok adatai is, amelyek 95 százalékos esélyt adnak az iráni háború június végéig történő lezárásának...
Mindeközben alapvető probléma, hogy egyre nehezebb hozzájutni a megbízható információkhoz. Egyáltalán mik azok az adatok, amik tényleges információtartalommal bírnak számunkra? Mit tegyen az a befektető, aki ki akar igazodni a jelenlegi zajos információs térben? Szerencsére a már emlegetett Seneca erre is tudta a választ: „Nyomozzunk tehát buzgón a tények után.”
Az eddig publikált gyorsjelentésekre nem lehet panasz a tőkepiacokon
És ha már a részvénypiacokról beszélünk, mi lehetne objektívabb ténymegállapítás annál, minthogy hogyan is alakulnak, alakultak a vállalati profitok? Ennek vizsgálatára pedig remek lehetőség a nemrég indult gyorsjelentési szezon. Bár még inkább az elején járunk, így messzemenő következtetéseket egyelőre nem lehet levonni, azt azonban kijelenthetjük, hogy az eddig publikált eredményekre nem lehet panasz a tengerentúlon, a cégek többsége felülteljesítette az amúgy sem alacsony várakozásokat.
A FactSet elemzői konszenzusa alapján az ötszáz legnagyobb amerikai céget tömörítő S&P 500 index az első negyedévben, ahogy az év egészében is két számjegyű százalékos profitbővülést szállíthat.
A húzóerőt továbbra is a „Magnificent 7”, a hét legnagyobb cég jelentheti, hiszen esetükben 24 százalék feletti bővülést valószínűsítenek az őket követő elemzők, míg a maradék 493 társaságra átlagosan 16 százalékot. Ezzel viszont még mindig csak a felszínt kapargattuk, kicsit mélyebbre ásva már nem feltétlen ennyire pozitív vagy egyszerű a képlet.
Csak egy példát hoznánk ide: ha a hét legnagyobb tengerentúli cég közül kivennénk az Nvidiát, akkor a maradék hat vállalat átlagos éves profitnövekedési várakozása 13 százalékra zuhanna vissza, azaz lényegében lefeleződne.
Európára itt most nem is térnénk ki részleteiben, annyit viszont mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években az „öreg kontinensen” látott átlagos eredménybővülés üteme elmaradt az amerikai cégek mögött, a részvénypiaci emelkedést leginkább a kormányzati pénzcsapok megnyitásába vetett hit hajtotta.
Az európai várakozások is optimistának tűnnek
Ennek ellenére az azért látszik, hogy a konszenzus a második negyedévtől az STOXX 600 index esetében is két számjegyű százalékos profitbővülést valószínűsít, igaz, szektorok között szignifikánsak lehetnek majd a különbségek. Mégis azt mondhatjuk, hogy az európai várakozások is kimondottan optimistának tűnnek a jelenlegi kockázatok tükrében.
Összességében kijelenthető, hogy a befektetők látszólag belenyugodtak, hozzászoktak már a piaci narratívákat meghatározó zajszinthez, és alkalmazkodtak a kockázatokhoz. Annak ellenére, hogy a közel-keleti helyzet továbbra is bizonytalan, a piacok rugalmassága és a részvénypiaci fundamentumok ereje egyelőre ellensúlyozhatja a geopolitikai feszültségeket, így a pánik is elmaradt.
A vállalati teljesítményekben azonban valószínűsíthetően nagy lesz a szórás, ebből kifolyólag jelenleg érdemes lehet szelektíven állni a befektetésekhez és az egyedi sztorikat keresni inkább a piacokon, mint az indexbefektetéseket.
A jelen sajtócikkben szereplő információk nem minősülnek vételi vagy eladási ajánlatnak, sem befektetési tanácsadásnak, sem befektetésre, jegyzésre, szerződéskötésre vagy kötelezettségvállalásra történő ösztönzésnek, felhívásnak, ajánlattételnek. A tájékoztatás nem teljes körű, a sajtócikkben foglalt adatok tájékoztató jellegűek. A sajtócikk nem minősül befektetési tanácsadásnak, abban az esetben sem, ha a dokumentum bármely része egyes pénzügyi eszköz vonatkozásában annak lehetséges árfolyam-, hozam-alakulásával kapcsolatos ismertetést tartalmaz.
