"Nem vagyok outsider"

A dolgok közepébe csöppent az idén februárban Váradi József, méghozzá igen távolról, a nálunk főleg higiéniai termékeiről ismert multinacionális cégtől, a Procter & Gamble-től érkezve. Dúlt a sztrájk, miközben első munkanapján máris a KLM-mel kellett tárgyalnia a kereskedelmi együttműködésről, akkor még vezérigazgató-helyettesként. Persze nem volt ismeretlen számára a Malév, de sommásan úgy vélte: innen már csak felfelé van út.
A fő vonzerőnek azt tartja, hogy működővé tegyen egy korábban sok nyűggel, lomhán szálldogáló szervezetet. Ehhez talán jól jön, hogy a Procter & Gamble-nél már betöltött szervezetépítő vezetői állást. Erre az évtizedére egyébként úgy emlékszik vissza: ott sokkal többet törődtek azzal, hogy mennyivel járul hozzá az egyén a cégsikerhez. Ezt akarja megvalósítani itt is. Akkor biztosan nem mondják majd róla, hogy outsider, egyébként magát nem tartja annak.
Ehhez természetesen nem maradhat írott malaszt a tavasszal megkezdett átalakítási program. Ennek négy eleme van. Egy bevételnövelő, egy költséghatékonyság-javító, egy termékek és szolgáltatások korszerűsítésére összpontosító és egy humán tőkét erősítő. Szerinte mindegyikben van már kisebb eredmény, talán az utóbbiban a leglátványosabb, hiszen a vezetés jelentősen megújult, méghozzá olyan szakemberekkel, akik már bizonyítottak.
Váradi erősen hisz a számokban. Nem híve a számmisztikának, de a valós pénzügyi mutatóknak igen. Ezek ugyanis önmagukért beszélnek. Meggyőződése szerint jó úton haladnak. Mérséklődőben van az üzemi veszteség növekedési üteme, bár hozzáfűzi, hogy az új üzleti tervben is eleve magas deficittel számoltak. Elismeri ugyanakkor, hogy az amerikai terrorakciók után még inkább elmélyülő általános légiforgalmi válság a Malév talpra állását is hátráltatja. Éppen emiatt tartja fontosnak, hogy sikerült megegyezni a KLM-mel.
Az üzleti tervekben három lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel. Egy derűlátót, egy realistát és egy borúlátót. Most az véleménye, hogy a realista a legkivitelezhetőbb. Ebben az is benne van, hogy még mindig van belső tartalék a cégben, amikor nem feltétlenül szorul rá a külső segítségre, vagy nem olyan hosszú távon, esetleg nem akkora mértékben. Ám ha a külső feltételrendszer tovább romlik, és elfogynak a belső szervezeti és gazdálkodási források, a külső mankó lételem lesz.
Az ÁPV Rt.-re mint tulajdonosra való célzáshoz azért hozzá kell tenni: mintha a vagyonkezelőnél most kevésbé szorosan fognák a gyeplőt. Lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy a mostani Malév-vezetés élvezi az ÁPV Rt. bizalmát, bár gyorsan megjegyzik: rajtuk tartják a szemüket, és ha kell, közbeavatkoznak. Ez eddig kétszer megtörtént. Tavasszal 20 plusz 3 milliárd, kora ősszel pedig 9,2 milliárd forintos tőkeinjekciót szavaztak meg. Szakértők szerint további milliárdok is kellenek, például a saját tulajdonú gépekhez és a hosszú távú járatok fenntartásához.
Váradi szerint a pénz fontos feltétel, de nem elegendő. Most nem lehet kényelmeskedni. Neki magának is meggyőzőnek kell lenni. A dinamizmus és a jó értelemben vett vezetői agresszivitás közötti keskeny pallón kell egyensúlyoznia. Úgy tűnik, nem akar leesni róla.