Magyarország 2012-es olimpiarendezési terve úgy, ahogyan arról beszélnek, megvalósíthatatlan. De nyomban rögzítsük:
a gazdaság ismert ütemű gyarapodása mellett a koncepció mégis komolyan veendő. Vagyis negyedszázados távlatban valósággá válhat az ötkarikás projekt, ám tíz év múlva bizonyosan nem. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi döntéseinek ismeretében evidens, hogy az első alkalommal pályázók esélyei módfelett szerények. 2012 szakadatlan emlegetése a lehetséges fórumokon így válik indokolttá: ha kellő elszántsággal hirdetik határozott szándékaikat az aktuális kormányzatok, az olimpiai álom 2016-os, még inkább 2020-as beteljesülésében jogos bizakodni.
Az ügy természetéből - kormányzati ciklusokon túlmutató jellegéből, üzenetének lelkesítő tartalmából - adódik tehát, hogy a politikai alakulatok pártállástól függetlenül igyekszenek támogatólag fellépni. Mint látjuk, nemcsak az arra specializálódott Fidesz, hanem az MSZP is mer nagyot álmodni, bár kétségtelen, hogy ezt kevésbé emelkedetten teszi.
A csupán a választásokig érvényes kérdés az olimpia tárgyában ennélfogva az, hogy lehet-e vele hatásos kampányelemként számolni. Most, hogy a Fidesz aláírásgyűjtő ívét a magyar sport ez idő szerint talán legnagyobb sztárja, Kovács István ökölvívó írta alá százezredikként, időszerű megállapítani: a csatlakozó üzletemberek, olimpiai bajnokok sorakozójának "mellékesen" a legnagyobb kormánypárt számára is lehet hozadéka.
A projekt körüli hírverés "fékezett habzóképessége" azonban jelzi: ahhoz, hogy valamely téma látványos eredményeket hozzon, szükséges, hogy a "mi, kontra ők" képlet jegyében a másik oldal vitassa érvényességét. Ebből máris következtethetünk az akció aktuálpolitikai korlátaira.
Gazda Albert
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.