Boronkay Tamás

A tavalyi év elején sokan mérget vettek volna rá, hogy akár két és fél milliárd eurót is meghaladja a 2001-es folyó mérleg passzívuma. Az amerikai gazdaság megtorpant, fő piacunk, Nyugat-Európa gazdasági számai hónapról hónapra romlottak, ami feltételezések szerint szűkítette exportlehetőségeinket. (Mi több, a forint árfolyamsávjának májusi szélesítése, a magyar valutát erősítve, drágította az exportot és olcsóbbá tette a behozatalt.) A választásokra készülő kormány a belső kereslet ösztönzésébe fogott, sokan aggódtak, hogy az import is megugorhat. A szeptemberi amerikai terrormerényletek a világturizmust a tönk szélére juttatták. Sok-sok külföldi cég helyzete drámaian romlott. Logikus volt a félelem, hogy a profitrepatriálás óriási méreteket ölthet.

És lőn csoda. Az export gyorsabban nő, mint az import, a turizmus újabb rekordot dönt, a nyereség marad Magyarországon. Egymilliárdos egyenlegjavulás, alig több mint félmilliárd eurós fizetési deficit. A jó mérlegadatok hátterében bizonyos veszélyek is rejtőzhetnek (az importot bizonyára a beruházások visszafogása is kordában tartotta), de az összkép kiváló. Mi következhet mindebből?

Bizonyára marad az erős forint. Ez jó az importőr cégeknek és a fogyasztónak, de nehézségeket jelenthet egyes exportőröknek. A forint ereje kedvez a külföldre utazó turistáknak, ugyanakkor Budapest távolodik a világ legolcsóbb városainak csoportjától. Folytatódhat a kamatok csökkentése, a vállalatok, magánszemélyek olcsóbban juthatnak hitelhez, ez élénkítheti a gazdaságot.

Végül a jó mérleg közelebb viszi Magyarországot ahhoz, hogy valamikor 2006 táján belépjen az euróövezetbe. Könnyen lehet, hogy a mostaninál Magyarországnak már nem lesz jobb mérlege. Ez azonban nem drámai prófécia, hiszen az euróövezet tagjaként önálló fizetési mérlege sem lesz.