BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Gazda Albert: Emelt tétek a választásokon

"Kampányidőszakban a harsány viták tudatosítása elszántabbá teheti az oldalak táborait. A legnagyobb kormánypárt stratégiája alapjában véve erre épülhet."
2002.02.15., péntek 00:00

Ha növelni akarja bizonytalannak látszó győzelmi esélyeit, holnapi, rendkívüli kongresszusán ellentámadásba kell kezdenie a kommunikációs defenzívába kényszerült kormánypártnak. Bár nincs okvetlenül érvényes tudásunk arról, hogy választási kampányban meddig képes egy párt lendületben maradni - érzékeljük az MSZP hosszú, egyelőre meggyőző vágtáját -, mégis feltételezhetjük: a koalíciónak csak eufemisztikusan nevezhető jobboldal mind kevesebb időre számíthat. Amennyiben tehát kormányon akar maradni, mielőbb meg kell kísérelnie magához ragadni a kezdeményezést az egyre öntudatosabbnak mutatkozó szocialistákkal szemben. (Tudjuk, a Fidesz - a kormány munkálkodásának hangsúlyozására hagyatkozva - szándékosan óvakodott a korai starttól, ám arra, hogy ezt értelmesen tette-e, csak áprilisban születhet helytálló válasz.)

Ellentámadást említve nem arra gondolok, hogy a Fidesznek az MSZP egyes kérdésekben, illetve a kampánytémák egészében körvonalazható - nem mellesleg: rugalmas, főként retorikai síkon befogadható, azaz azonnali hatásra törekvő - érvrendszerének megrokkantását szükséges megkísérelnie. A párt(csoport) értelemszerű feladata, hogy a kampány tematizálásában iparkodjon átvenni a vezető szerepet. Az elmúlt hetekben meghatározónak bizonyult ügyeket szemrevételezve látjuk: mondhatni, kizárólag MSZP-s felvetések érhették el a választók széles tömegeinek ingerküszöbét. A legkifejezőbb példát még mindig a kedvezménytörvényhez kapcsolódó magyar-román kormányfői megállapodás kínálja. Ezt a szocialistáknak sikerült olyan megközelítésben tálalniuk, ami általános megrökönyödést és zavart okozott a jobboldalon. Napokig tartott, mire markáns, de az emberekhez még így is nehezen eljuttatható riposztot dolgoztak ki.

A téma keltette hullámok mára csillapodtak, hiszen a félelmeket ezúttal valóban cáfolják a tények, de - a kiindulóponttól gyakorlatilag függetlenül - a helyzeti előny az MSZP-nél maradt. Kiderült: az elmúlt választásokkor kampányolással szinte egyáltalán nem pepecselő kihívó taktikája egészében okozott meglepetést a Fidesz köreiben. A szocialisták viszonylag kevés átütő erejű pozitív mondanivalót fogalmaznak, viszont nagy lendülettel vetik magukat ellenfelük valós és vélt balfogásaira egyaránt, s kitartóan ismételgetett szövegeik nemegyszer megtapadnak a köztudatban.

A kormánypárti reakciók ellenben rendre erőtleneknek bizonyulnak. Bedobott témáik sem kellően erőteljesek az általános érdeklődés felkeltéséhez. (Az olimpiai aláírásgyűjtés azért sem válhatott mozgósító erejűvé, mert érvényességének megkérdőjelezésétől okosan óvakodott az ellenzék. Az aláírásukat adók magas száma mindazonáltal arra is utalhat, hogy "csendben" gyarapodgat a szavazótábor.) Ez ideig nem jutott elégséges visszhanghoz a miniszterelnök első alkalommal a Világgazdaságban ismertetett felvetése sem, pedig a "négy év alatt megkétszereződnek a keresetek" ígéret alkalmasnak tűnik arra, hogy az emberek elkezdjenek beszélni róla. Épp a kongreszszuson derül ki, csatlakoznak-e ehhez új, hasznosítható üzenetek.

Az a momentum ugyanakkor, hogy a Fidesz - sokáig alkalmazott, elhallgatásos módszerén változtatva - a szocialisták megnyilvánulásainak zömére reagál, nem csak ellenfele mondandóját erősíti áttételesen, mint "békeidőben". Kampányidőszakban ugyanis a harsány viták tudatosítása elszántabbá teheti az oldalak táborait. Márpedig a Fidesznek köztudottan eminens érdeke, hogy az emberek minél nagyobb arányban vegyenek részt a választásokon.

A legnagyobb kormánypárt stratégiája alapjában véve erre épülhet. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök ellentmondásosan megítélt "országértékelő" kampánynyitányát az "egy vasárnap délelőtt megér négy évet" mondattal zárta. A kiindulópont a közvélemény-kutatók és politológusok azon tétele, miszerint a szocialisták tábora érdemben nem bővíthető, de öntudatosabb, míg a Fidesz-oldalon többen lehetnek, csakhogy sokuk kevéssé határozott. Ahhoz, hogy az inkább mozgósítható MSZP-hívekhez hasonlóan a jobboldal támogatói is átérezzék a feladat súlyát, s kellőképpen érzékeljék a két oldal közös erőfeszítéseivel kiásott politikai árkok mélységét és átjárhatatlanságát, ismerniük kell a téteket.

A közélet és a politika túlfűtöttsége miatt minden voksolást megelőzően jellemző a feltételezés, hogy sorsdöntő választások következnek, holott azok rendszerint csak a politikusok számára bírnak kiemelt jelentőséggel. Pillanatnyilag sem más a helyzet. Bármely oldal szenved vereséget, annak nem Magyarország sorsa, hanem a két párt szempontjából lesz korszakos következménye. Ami fontos: e politikai formációk fejlődését más és más módon alakíthatják tovább az események. Míg bukás esetén az MSZP-ben vélhetően nem lenne már több dobása a jelenlegi vezetésnek, addig a Fidesz prominenseinek aligha kell "palotaforradalommal" számolniuk.

Mégis számukra nagyobb a tét. Jelesül az, hogy képesek-e fenntartani a jelentős erőfeszítések - és mérsékeltebb mennyiségű kompromisszumok - árán összegereblyézett jobboldali egységet. Magyarán: nem feltételezhető, hogy Orbán Viktornak, Áder Jánosnak vagy Kövér Lászlónak bármitől tartania kellene személyes politikai jövőjét illetően. Annál rosszabb számukra nem történhet, mint hogy - adott esetben - négy éven át az egyetlen jelentős ellenzéki erő vezetőiként tevékenykedhetnének. A folyamatosságra azonban mégis rendkívül nagy szüksége van a Fidesznek. Jelenleg úgy tűnik, az integrált erők egy részének elsősorban érdekeik, kevésbé eszmeiségük sugallta a részvételt a nagy jobboldali egészben, s nem biztos, hogy ezek érvényesítésére az ellenzéki szerepet is alkalmasnak találnák. Összegezve: nem kézenfekvő az sem, hogy hatalmon kívül eredményesen és hitelesen képviselhető minden, ami nem baloldali. Merthogy úgy tűnik, erről van szó: a Fidesz nem ideológiai alapon, hanem ideológiák ellenében működve építi a kétpártrendszert és a - Csizmadia Ervin eredeti felismerése szerint - szegmentális demokráciát.

A kormányváltó hangulat kialakulása azonban nem politikai akarat függvénye, mint ahogy annak megváltoztatása sem. A jelek ez idő szerint nem a Fidesznek kedveznek. Magyarán: úgy tűnik, Orbán Viktornak pártja fenti céljainak elérése érdekében is kivételes teljesítményt kellene nyújtania a hátralévő hét hétben.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.