B. Varga Judit: Álmok és szelvények

A szelvényvagdosó tőkés képe és a magyar tőzsdei társaságok osztalékfizetése között valószínűleg csak igen kevesen látnak kapcsolatot. A részvényvásárlásokat pedig a fejlett országokban a hosszabb távon gondolkodók számára elsősorban nem az árfolyamnyereség, hanem éppen az osztalékfizetés motiválja. Ez afféle reálkamatnak tekinthető.

Az elmúlt évek tapasztalata alapján azonban nálunk nem véletlenül kapott csekély jelentőséget a közgondolkodásban az osztalék. A magyar gazdaság helyzete sokáig legfeljebb az álmokban adott lehetőséget arra, hogy a börzén szereplő társaságok részvényeseiket jelentősebb kifizetéssel lepjék meg. Általánosan elfogadott (vagy inkább kényszerűen tudomásul vett) tény volt, hogy a nyereséget a cégeknek a további fejlődés biztosítása érdekében vissza kell forgatniuk.

Régebben egyébként ettől függetlenül is nehéz lett volna a befektetőknek igazán kecsegtető osztalékhozamot kínálni. Amíg ugyanis magas az infláció, a betéti kamatok és az állampapíroknál elvárt hozam is ennek megfelelő mértékű. Ezzel pedig a reálgazdaság profitabilitása semmiképpen sem tud versenyezni. Ebben mára alapvetően megváltozott a helyzet. Az osztalékoknál viszont ez az üdvös átalakulás mintha még váratna magára.

Nem kevésbé annak köszönhetően, hogy számos cég még mindig veszteséges. (Ez persze a kinti tőzsdéken sem ritkaság, gondoljunk csak az internetszolgáltatókra!) Mások jobb helyen látják a profitot az eredménytartalékban, mint befektetőik zsebében. Amit nemcsak kuporgatás, hanem például az esetleges akvizíciós tervek indokolhatnak. Igaz, fehér hollóként ugyan, de akadnak már olyan cégek is, amelyek az alternatív befektetési formákhoz képest már kifejezetten versenyképes hozamot nyújtanak.

Ahhoz viszont, hogy a börzei papírok vonzóbbak legyenek, ez igencsak kevés.