Külföldi lapszemle

Financial Times



"Mint mindig, öröm" - mondta gúnyosan és találóan Tony Blair a barcelonai csúcsértekezletről, amely épp annyit ért el, hogy elmondhassák: a lisszaboni reformpályáról nem tértek le. De kevés mutatott arra, hogy a résztvevők közelebb kerültek a merész törekvések megvalósításához. A fő napirendi pont az energialiberalizálás volt. A kompromisszum kiábrándító áttöréssé vált. Nehéznek bizonyult a "kereskedelmi" felhasználók kielégítő meghatározása. Az a megállapodás, hogy egy éven belül megvizsgálják a piac teljes megnyitását, csak azt jelenti: a franciák megint időt nyertek. Mint a finn miniszterelnök rámutatott: a brüsszeli bizottságnak még alkalmaznia kell versenyjogi felhatalmazását, hogy kierőszakolja az előrehaladást. Ettől a szerény eredménytől eltekintve kevés ünnepelnivaló maradt. Több határidőt kitűztek. Célokat megerősítettek. Jobban megérteni látszottak, mi a fontos. Az EU tudja, az idén jóvá kell hagynia a pénzügyi szolgáltatásokról szóló jogszabály tervezetét ahhoz, hogy az integrált értékpapírpiac 2003 végére megvalósuljon. A vezetők elkerülték az új nagy kezdeményezéseket. A legbiztatóbb az, hogy az EU még helyes irányban halad. Nincs jele a szociális chartához és az adóharmonizáláshoz való visszatérésnek.



Der Standard



A német szociáldemokraták ajándékozási botránya helyhatósági szinten egyre szélesebb körű hullámokat vet. Ez úgy kell a kezdődő választási harcban az SPD-nek, mint egy nyílt lábtörés. Valóban, a "helyi probléma" kövecskének tűnik a helyhatósági korrupciós ügyek mozaikjában. A helységekben semmi sem történhet már az ottani nagy cégek támogatása nélkül. Így elmosódik a legális adományok és a törvénytelen befolyásolás közötti határ. A jogtalanság tudata is hiányzik: 1999-ig a külföldi megvesztegetési pénzeket le lehetett vonni az adóalapból. Az ügy azt mutatja, milyen egyszerű a magánvállalkozásoknak befolyásolniuk a politikai döntéseket. A pártok nagy ajándékokat kapnak az ipartól, hogy egyéni érdekekre váltsák őket. A közérdeket feláldozzák a lobbisták oltárán.



International Herald Tribune



Az amerikai szenátus múlt szerdán fontos környezetvédelmi törvényjavaslatokról szavazott. 62 szavazattal elvetette azt a régi javaslatot, hogy 13 év alatt 50 százalékkal növeljék az üzemanyag-takarékossági szabvány követelményeit. Ezek végül 2,5 millió barrel/nap olaj megtakarítását tették volna lehetővé, többet, mint amennyit jelenleg a Közép-Keletről importál Amerika. Az Egyesült Államokban 1980 óta a legmagasabbra nőtt a gépjárművek átlagos üzemanyag-fogyasztása. Ennek oka, hogy egyre nagyobb a szabadidő-autók divatja. Ezeket abszurd módon könnyű-teherautóként tartják nyilván, amelyeknek a megengedett és tényleges fogyasztása nagyobb, mint a személyautóké. A szenátus, utánozva a képviselőházat, amely tavaly elmulasztotta a szabadidő-autók és a személygépkocsik fogyasztási szabványának közelítését, szemet hunyt a kaliforniai energiaválság és afölött, hogy a fejlett országok egyre erősebben függnek a közel-keleti olajtól. A gépkocsiipar, a szakszervezetek és mezőgazdasági szövetségeseik ellenállnak az olajszomjúság minden korlátozásának.