Oláh Gábor: Csikicsuki az államháztartással

Sajnálatosan tapasztalható, hogy az elszámoltathatóság elve jegyében a köz bőven megelégszik a vezető tisztségviselők vagyoni helyzetének csócsálásával. Íme a "kenyeret és cirkuszt" elv legutóbbi manifesztálódása. Történelmileg jóval nagyobb jelentősége lenne a nemzeti vagyon alakulásának bemutatásáért vagy a költségvetés átláthatóságáért szót emelők meghallgatásának, ám a mindenkori hatalmi elitnek nem igazán érdeke e kezdeményezések felkarolása. Pedig a történet nem így indult.

1998 őszével kezdeném: az államháztartási törvénybe (áhtv.) ekkor került be a rendelkezés arról, hogy az országgyűlési választások évében - azaz először 2002-ben - minden minisztériumnak jelentést kell készítenie pénzügyi helyzetéről.

Nem csak egy újabb gumiszabálynak szánta a passzust az áhtv. módosítását megszavazó országgyűlési többség, amit az is bizonyít, hogy a dokumentum még azt is taglalta: az első forduló napját megelőzően 30 nappal kell a részletes jelentést közzétenni. Tartalmára nézve is egyértelműen fogalmazott a törvény: annak még a ciklusban keletkezett, de a későbbi éveket terhelő pénzügyi determinációkról, kötelezettségekről is szólnia kellett volna.

A törvény a közigazgatási államtitkárokon kívül külön nevesítette az országos hatáskörű szervek vezetőit, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatóit, de még a jegyzőkre, körjegyzőkre is jelentéskészítési kötelezettséget testált.

Ha ezek után bárki is megnyugvással dőlne hátra azzal, hogy "íme, mégiscsak üvegből van az állam zsebe, biztosított a költségvetés transzparenciája" - ne tegye. A hivatkozott passzus pályafutása ugyanis nem tartott sokáig. Nyeretlen kétévesként, 2000 őszén a tisztelt Ház ki is szavazta az áhtv.-ből.

Távol álljon tőlem az irónia, mindenesetre kézenfekvőnek látszik összevetni az Országimázs Központ "Országgyűlési beszámoló" nevű hirdetménysorozatának rendeltetését az államháztartási törvényben csak epizódszerepet kapott módosításéval. Kár, hogy választási fogássá silányult az eredetileg nemes cél, de az is szomorú, hogy az állami vagyonnal való elszámolás inkább csak a kormány alakítását követően, a parlamenti szócsatákban vált népszerűvé 12 éves demokráciánk történetében.

Nem csak a hivatkozott beteszem-kiveszem hercehurca indokolja, hogy hányatott életű államháztartási törvényünket végre átfogóan megreformálják. Kihirdetése óta gyakorlatilag nem volt olyan év, amikor az Országgyűlés ne módosította volna, összességében már több mint harminc alkalommal nyúltak hozzá, évente átlagosan háromszor.

Ez alapvetően nem is lenne baj, de az európai integráció felé közeledve, egyre inkább nemzeti érdekké válik az állami gazdálkodás egyértelmű szabályozása. A monetáris politikai eszközök majdani megszűnésével ugyanis a fiskális politikára marad a gazdaság befolyásolásának lehetősége. A költségvetési politika jelentősége ezért fel fog értékelődni.

Igencsak nagy kockázatot jelent ugyanakkor az, hogy az állami gazdálkodást megalapozó - ma inkább csak gumitörvényként emlegetett - áhtv. nem készült fel erre a feladatra. A választások nem erről szólnak, mindenesetre érdemes lenne megfogalmazni néhány alapelvet az időszerűvé váló áhtv.-reform kapcsán. A pénzügyi tárcának erre lett volna egy teljes éve, tavaly ugyanis nem kellett költségvetést készítenie. Mindeddig azonban nem láttam olyan PM-dokumentumot, amely a témával foglalkozna.

A kormánypárt kétéves költségvetése, de még a szocialisták 2003-2006-ig szóló költségvetési kerettörvényterve sem ér semmit akkor, ha nincsenek garanciális elemek a költségvetés tervezésekor kinyilvánított irányelvek betartására. Az elmúlt évek számos példája mutatja, miként lehet egyes célokat a költségvetési törvényben szereplőnél jóval nagyobb mértékben támogatni, vagy hogyan lehet más ágazatoknak megszavazott előirányzatok reálértékét csökkenteni.

Elkerülhetetlen a ma még gyerekcipőben járó funkcionális tagolású tervezés tökéletesítése, még az uniós csatlakozás előtt. Hangzatosak, de a közvélemény valós tájékoztatását nem szolgálják a "jövőre százmilliárddal többet adunk egészségügyre" szólamok. A hallgató akkor kap világos képet a közpénzek felhasználásáról, ha azzal lehet tisztában, hogy a bruttó nemzeti termék (GDP) hányadrészét költi az ország - teszem azt - egészségügyre.

A pontosságot sem lenne szabad a választási marketing kategóriájába alacsonyítani. Azt már nem is emlegetem, hogy az államadósság attól még adósság marad, hogy a jelenlegi statisztika mellett mindinkább az államháztartási körön kívüli intézmények termelik. De jelenleg még az is bevett gyakorlat, hogy a költségvetési intézmények rendre alultervezhetik bevételeiket, ezzel százmilliárdos nagyságrendű közpénzt vonnak ki az Országgyűlés hatásköréből. Választások előtt különösen kínos erről beszélni, de a tények teljes körű feltárása nem csak a Miniszterelnöki Hivatal által megjelentetett, Gallup-felmérésre hivatkozó cikkekben marad el. Az államháztartási törvény módosítgatásaival kinyitott kiskapuk sem a köz érdekét szolgálják.

A felsorolást bármeddig lehetne folytatni, miért nem jó, ha egy államháztartási törvény - az idén ünnepli 10. születésnapját - ezer sebből vérzik. Tény, hogy megérett a cserére. Azt ugyanakkor furcsállom, hogy a gazdasági pártprogramok nem kezelik kellő súllyal az államháztartás működésében jelentkező tökéletlenségeket, ehelyett leginkább csak a gazdasági növekedés adta forrásokra koncentrálnak.

Kifejezetten a politikai közéletet minősíti, hogy a választási küzdelemben egyetlen párt sem emelte fel a hangját a "kenyeret és cirkuszt" elv maradéktalan alkalmazásával szemben. Így válhatott a szakmai érvek ütköztetése helyett a vitáról szóló vitává a miniszterjelöltek párbaja, így silányult fizetett politikai hirdetéssé az áhtv.-ből kikerült, az egyes tárcákhoz tartozó területek aktuális helyzetének bemutatásáról és a jövendőbeli kötelezettségvállalásokról szóló beszámoló ötlete.

Az elmúlt évek számos példája mutatja, miként lehet egyes célokat a költségvetési törvényben szereplőnél jóval nagyobb mértékben támogatni, vagy hogyan lehet más ágazatoknak megszavazott előirányzatok reálértékét csökkenteni.

-->