Olasz póker

Két állítás áll egymással szemben: a reform fosztóképző; a szakszervezetek a birtokon belülieket védik.

Az olasz kormány olyan munkaügyi reformot kezdeményezett, amely 32 éve szentesített foglalkoztatási jogtól fosztaná meg a munkavállalókat. Munkaügyi szakértők szerint ugyanakkor a kezdeményezés hozzájárulna új munkahelyek teremtéséhez és kihozná a feketegazdaságban tanyázó vállalkozásokat az adózás napfényére. Ezzel a spanyol, a brit és a holland példát követve hozzáigazítaná a munkaerőpiacot a többi EU-piaci átalakuláshoz, lökést adva az uniószerte szükséges hasonló reformoknak.

A legnagyobb olasz - "vörös" - szakszervezeti szövetség, a CGIL azonban a közvetlenül érintett munkásokra hivatkozva elveti a tervet. Meglovagolva a jobboldali kormánynyal szemben nyolc hónap alatt felgyülemlett általános elégedetlenséget, múlt szombatra sikerült is mintegy kétmillió tüntetőt Rómába toboroznia. Mára várható egy össz-szakszervezeti tüntetés, április 19-re pedig általános sztrájkot hirdettek. Pedig a két másik szövetség ellenezte a szombati tüntetést. A CGIL vezetőjét, Sergio Cofferatit azzal vádolják, hogy saját politikai céljai szolgálatába állítja a mozgalmat; vannak, akik szerint egyenesen a baloldal vezéregyéniségének szerepére tör.

Belekavart a szakszervezeti megmozdulásokba a Vörös Brigádok, amely a múlt héten meggyilkolta a munkaügyi reform atyjának tartott Marco Biagit. Hiába vette fel a szombati tüntetés jelszavai közé a CGIL a terror megbélyegzését, a miniszterek már az egész szakszervezeti mozgalmat vádolják a jogrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel. Berlusconi kormányfő pedig - aki összekeveri a vállalatbirodalom irányítását a kormányzással - azzal fenyegetőzött, hogy nem tartja meg a szakszervezetekkel mára tervezett egyeztető tárgyalásokat.

Szalay Hanna