Észak- és Dél-Korea kölcsönösen egymást vádolja provokációval azon haditengerészeti incidens kapcsán, amely szombat éjszaka zajlott le a félsziget nyugati partvidéke mentén, a fegyverszüneti vonal magasságában, a mindkét fél által magának igényelt vizeken. A két Korea között az 1950-53-as, külső támogatással vívott háború óta elvben mindmáig a fegyverszüneti megállapodás képezi a (rossz) viszony alapját; a tengeri határ sincs kijelölve - ez egy majdani békeszerződés egyik feladata lenne. Amióta délen Kim De Dzsungot megbékélési programmal 1998-ban elnökké választották, négy nagyobb, több halálos áldozatot követelő haditengerészeti incidens történt, közülük az utolsó 1999-ben. Azóta a most hét végi volt a legsúlyosabb, dél-koreai oldalon négy halálos és 19 sebesült áldozattal, míg az északiak veszteségét 30 halottra-sebesültre becsülik. Igaz, az idén előzőleg már följegyeztek 11 kisebb jelentőségű tengeri csetepatét, amelyekben kilenc alkalommal hadihajók is szerepet vállaltak - vagyis szinte törvényszerű volt, hogy nagyobb fajsúlyú fejlemény következzék be.

Jelentőségét az emeli ki, hogy - mint köztudott - Bush amerikai elnök januárban Észak-Koreát is azon országok között említette, amelyek világpolitikai víziójában a gonosz tengelyét alkotják, képesek és hajlandók a nemzetközi biztonságot fenyegető terroristacsoportokat tömegpusztító fegyverrel ellátni. A másik két megnevezett ország Irak és Irán; előbbi folyamatosan szerepel a következő amerikai csapás célpontját latolgató elemzésekben. A Dél-Koreában 37 000 katonát állomásoztató Washington most nyomban állást is foglalt Szöul mellett, míg Észak-Korea egykori pártfogói - Moszkva és Peking - józanságra intve látványosan nem marasztalták el egyik felet sem. Washington átprogramozódására esetleg abból lehet majd következtetni, ha elmarad James Kelly amerikai külügyi államtitkár e hónapra tervezett phenjani látogatása. Ha nem, maradt minden a régiben. (SzH)