Vállveregetés és pofon

A héten két történelmi jelentőségű döntést hozott a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság: az elsővel egyértelmű, ha nem is feltétlen támogatást biztosított az Európai Bizottságnak az állami aranyrészvények rendszere elleni küzdelméhez, a másodikkal viszont - eddig példátlan módon - jogtalannak minősítette a brüsszeli testület egy korábbi versenyfelügyeleti határozatát.

A luxembourgi bírák szerint nem indokolt a francia állam számára az Elf olajtársaságban meglévő aranyrészvény fenntartása, miután az túl széles körű jogokat biztosít a kormányzatnak; Portugáliát azért marasztalták el, mert több privatizált cégnél is olyan jogosítványokat tart fenn, amelyek hátrányosan megkülönböztetik a külföldi befektetőket. Belgium megúszta, mi-

után az ottani szabályozás indokoltnak, időben és hatályban korlátozottnak találtatott. Ezen döntések nyomán több más tagország is arra kényszerülhet, hogy alapjaiban átalakítsa a magánkézbe adott, de fontosnak ítélt cégek felett gyakorolt ellenőrzés módját; Brüsszel számára pedig megnyílik az út a régóta asztalfiókban lapuló egységes fúziós kódex véglegesítése előtt.

A legalábbis részleges győzelem után néhány nappal az elsőfokú uniós bíróság lelohasztotta a brüsszeli kedélyeket, kijelentve: a bizottság illetékesei hibásan utasították el 1999-ben az Airtoursnak a First Choice felvásárlására vonatkozó kérelmét. A határozat egyelőre nem jogerős, mégis lehetne fogadni arra, hogy a versenypolitika brüsszeli őrei a jövőben nem fogják az eddigi magabiztossággal szórni villámaikat - azért sem, mert a közeljövőben további törvényszéki pofonokra számíthatnak például a WorldCom-Sprint-, vagy a General Electric-Honeywell-ügyben. A bizottság e téren való rendreutasítása ugyan kérdőjeleket is felvet a versenypolitika jövőbeni hatékonysága szempontjából, ám egy aspektusból feltétlenül üdvözlendő: megmutatja, hogy igenis működnek azok a mechanizmusok, amelyek ellenőrzik a gyakran "túlburjánzott szuperbürokráciának" minősített uniós végrehajtó szerv tevékenységét. (TG)