Matematika mindenekelőtt
A helyzet sajátos: míg országosan kialakult a kétpólusú rendszer, addig Budapesten a harmadik elem szerepében egyelőre tartja magát az SZDSZ. Mégpedig elsősorban Demszky Gábornak, a negyedik ciklusára készülődő főpolgármesternek köszönhetően. Ebből adódóan a képlet különlegesen fontos téteket teremt. Az MSZP-nek, az SZDSZ-nek és az egyre kevésbé - de valamenynyire mégis - egységes jobboldalnak körülmények sokaságát kell mérlegelnie taktikája formálása során.
A függetlennek nevezett Schmitt Pál mögött serénykedő Fidesz feladata a legkevésbé bonyolult. (Hacsak azt nem említjük, hogy a kerületekben még őrzött pozícióik megtartásáért keményen kell harcolniuk.) Számolgatniuk fölösleges. Azzal kell megbirkózniuk - ez sem csekélység -, hogy főpolgármester-jelöltjükről csak a bizonytalanok feltételezzenek valós függetlenséget, meggyőződéses/radikális szavazóik ellenben maradjanak meg a hitben, hogy Schmitt igenis az ő emberük.
Az olimpiai bajnok dinamikus kampányt folytat, hiszen másként aligha emelkedett volna az elmúlt napok első számú témájává, hogy Gy. Németh Erzsébet visszalép-e. A főpolgármester előnyének olvadása miatt bonyolódhatott harsány akciókba. A politikus nekirontott Gy. Németh Erzsébetnek és a fővárosi szocialistáknak, majd Schmitt Pált támadta minden korábbinál vehemensebben. Egyúttal visszakanyarodott kiindulópontjához, mondván, mindegy, mit csinálnak a szocialisták.
Pedig nem mindegy. Az SZDSZ számára nem pusztán Demszky Gábor széke forog kockán. A főpolgármester a párt különleges fővárosi státusának megőrzéséért is küzd. Az, hogy az SZDSZ az Országgyűlésben maradt - tekintettel a parlamenti küszöb alatti vidéki átlagára -, a budapestiek voksainak köszönhető. Tehát: az, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kormányoz, a fővárosi szavazók preferenciáival magyarázható. Bátran levonhatjuk a következtetést: ha a szabad demokraták elveszítenék a számukra szimbolikus jelentőségű tisztséget, az akár pólusképző erejük elveszítéséhez is vezethetne.
A szocialisták indítékai mások. Fő céljuk, hogy ha már a parlamentben - hajszál híján - nem jött össze, legalább a fővárosi közgyűlésben tegyenek szert abszolút többségre. Erre abban az esetben lennének jó esélyeik, ha főpolgármester-jelöltjük neve is szerepelne a szavazólapokon. Ötven százalék plusz egyfős többség, Demszky Gábor marad - ez az a felállás, ami az MSZP-t elégedetté tenné. Csakhogy kérdéses, hogy az elsöprő arányú diadal érdekében megkockáztathatják-e, hogy Schmitt Pál netalán nyerjen. Nem kizárt, hogy erről mást gondol a párt országos és fővárosi vezetése. A budapestiek tizenkét évnyi közösködés után unhatják az eddigi felállást. Az országos prominensek háta viszont még az elvi lehetőségtől is borsódzik, hogy a magába zuhant jobboldal éppen egy fővárosi diadal lendületével kapaszkodjon ki a gödörből.
Az MSZP-ben ma a matematika a legnépszerűbb tantárgy. Egyszer már bejött nekik: 1998-ban a belső használatra rendelt adatok ismeretében vonták hátra a vérszegény Katona Bélát. Az utolsó felmérések tartalmával a jövő héten ismerkedhetnek.
Beszélhetünk-e ez idő szerint koalíciós feszültségről? A felvetésre ma mindenképpen nemmel kell válaszolnunk. A szocialistáknak mindazonáltal pontosan kell felállítaniuk az egyenletet. Nem engedhetik meg, hogy hiba csússzon a számításaikba. Az SZDSZ frontemberének bukása ugyanis túlmutatna önmagán: ha bekövetkezne, nem feszültségről, hanem - könnyen lehet - kormányválságról kellene értekeznünk.
