Égig érő üzemanyagárak

A szélesebb közvélemény két vonatkozásban is tanácstalanul fogadta, illetve ingerülten szenvedi ezt el. Egyfelől egyre közismertebbé, nyilvánvalóbbá válik, hogy a szomszédos országokhoz, most már az osztrák árszínvonalhoz képest is a hazai üzemanyagárak jóval magasabbak, másfelől, ha ez igaz, akkor miért kell az árakat ismételten tovább emelni?

Azt talán már elfogadta a fogyasztók szélesebb rétege, hogy a döntően világpiacról és az ottani árakon beszerzett s előállított benzin, gázolaj ellenértéke nem lehet független a mindenkori világpiaci áraktól. Ugyanakkor az is tény, hogy a különösebb világgazdasági megrázkódtatásoktól mentes elmúlt 2-3 évben a kőolaj világpiaci ára 9-38 dollár/hordó szint között ingadozott, az esetek többségében a gazdasági racionalitástól függetlenül. Eléggé természetes tehát, hogy a hazai üzemanyagárak is erős ingadozást mutatnak, persze a kilengések nálunk jóval visszafogottabbak. Az utóbbi másfél évben a világpiaci kőolajárak hazai hatását jelentősen módosította a forintnak a dollárral szembeni 15-20 százalékkal való felértékelődése. Most, amikor a szinte kizárólagos világhatalmi pozícióba került USA és az olajellátás szempontjából kulcsfontosságú térség egyik országa, Irak a fegyveres összeütközés közvetlen közelébe került, az árak szisztematikusan emelkednek.

Ami a tényleges háború bekövetkezése utáni ellenértékeket illeti, a szakértők 40-70 dollár/hordó közé prognosztizálják a lehetséges árakat. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a dekonjunktúra miatt a kőolajkereslet globálisan éves kitekintésben aligha nő, így a lehetséges árszint alakulása mögött nem a valóságos kereslet-kínálati viszonyok húzódnak meg, hanem kizárólag a háborús helyzettel összefüggő szokásos félelem, bizonytalanság. Józan gazdasági megfontolások alapján inkább az várható, hogy amennyiben a háború térben és időben korlátozott lesz, akkor az átmenetileg 40 dollár/hordó szint fölé emelkedett olajár ellenére is az éves átlagos világpiaci kőolajár a 2002. évi 25 dollár/hordó szintnél csak néhány dollárral lesz magasabb 2003-ban.

A kőolaj világpiaci ellenértékének várható alakulása alapján az prognosztizálható, hogy a háborútól függően a hazai üzemanyagárak magasak, sőt további 10-15 százalékos emelkedés sem zárható ki, de az év második felében minden valószínűség szerint ismét csökkenés lesz, és a tavalyi üzemanyagárnál 5-10 százalékkal magasabb értékre számíthatunk.

A hazai üzemanyagárak időszakonkénti változása és annak a nem túl örvendetes további emelkedése külső tényezők által meghatározott, ezen aligha változtathatunk. Ezek után már csak az a kérdés vár megválaszolásra, hogy miért drágábbak, mint szomszédainknál. Alapvetően és meghatározóan azért, mert a költségvetés - nemzetközi összevetésben is - igen magas adóterhet ró minden egyes eladott üzemanyag literjére. Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi a legmagasabbak közé tartozik a közel 70 százalékos arányával. Hasonló arányokat találunk Német-, Franciaországban, a többi államban 30-70 százalék között szóródik az adóelvonás.

Egyébként a határozottan magasnak mondható hazai üzemanyagár nemcsak a bérekkel és jövedelmekkel összevetve irritáló, hanem például azért is indokolatlan, mert a tranzitforgalomban és a nemzetközi fuvarozásban is egyre nagyobb teret nyer a magyarországi üzemanyag-felvételt elkerülő gyakorlat. Ha ehhez hozzávesszük a határ menti legális-illegális eladást, akkor a lehetségesnél jóval kisebb üzemanyag-forgalom miatt az államháztartás jelentős adóbevételektől esik el. Nem vitás, hogy a magas hazai árszint nem igazán racionális megoldás sem a költségvetés bevétele, sem a tényleges kiadásokat érvényesítő árak szempontjából. Olyan üzemanyagár-rendszer érvényesülése lenne kívánatos, amely az ellenértékeket közelítené a tényleges nemzetgazdasági ráfordításokhoz, ugyanakkor az üzemanyag-forgalom és az árszint együttes figyelembevételével optimalizálja a költségvetés lehetséges bevételét.

Az egymásnak feszülő vélt-valós érdekeken túl a hazai üzemanyagárak színvonalának az adóterhek mérséklésével elérhető csökkentésére rövid és középtávon aligha számíthatunk.