A mi Európai Uniónk

Aztán jött az, amikor már szabad volt arrafelé nézni, diplomatáinkat kapcsolatápolásra biztatták, az első demokratikusan választott kormányfő pedig jövőbeli tagsági álmokat megpendítő levéllel állított be brüsszeli vendéglátójához, Jacques Delors-hoz. Ez az EU a történelmileg sikeresnek bizonyult modellként jelent meg a legtöbbek szemében, ahol tendenciájában szavatolt a növekedés, a jólét, a stabilitás és prosperitás, ahol garantáltak az emberi jogok, az országok egyenjogúak, a gazdagabbak pedig közös alapokon keresztül segítik a szegényebbeket.

Aztán elkezdtünk tárgyalni arról, miként is lehetnénk hát tagjai ennek a megcélzott uniónak, és kiderült, hogy a dolog nem is olyan egyszerű. És nemcsak azért, mert sok mindenben kevesek voltunk még hozzá, hanem mert nem csupán mi akartunk részesei lenni, hanem egykori sorstársaink közül egyre többen. Az EU pedig megrettent. Először az újak megbízhatatlanságától, a stabilitás kikezdésétől. Aztán a várható költségektől, majd attól a logisztikai, szervezeti, intézményi ténytől, hogy egy közel megduplázódó unió többé nem lehet ugyanaz, mint ami volt hajdan.

És jöttek a reformok. Az elmúlt hat évben csupán intézményi oldalon három nagy reformvajúdás folyt szinte egymásba, elvezetve a múlt héten befejeződött konventig, ami rengeteg alkudozást zárt le egyfelől, hogy egy újabb reformkonferenciához jelentsen nyitányt másfelől.

Meglehet, az uniót így már sikerül működésben tartani akár 25-28 taggal is. De nagyon sok vonatkozásban nem lesz már ugyanaz, mint amilyennek akkor láttuk, amikor a sikeres modellt megcéloztuk benne. Milyen is lehet hát a mi EU-nk jövő májustól, de még inkább: az évtized végétől?

Továbbra is tagországok alkotják majd, de léte és működése egyetlen alkotmányszerű szerződésen fog alapulni. Hamarosan vége a félévenkénti EU-elnökségnek: nyugodtan lemondhatunk a majdani magyar elnökség kapcsán táplált ambíciókról, miként nem lesz többé német vagy portugál sem. Lesz helyette két és fél évre választott EU-elnök, legalábbis az állam- és kormányfők munkáját koordinálva, és őket képviselve. Lesz közös külügyminiszter, aki immár egységes "szájként" képviseli majd az uniós külpolitikát, ha és amikor tényleg lesz ilyen.

Ha általános magyar elnökség nem is lesz, egy-egy szakminisz-teri tanács - például a közlekedés, a mezőgazdaság, vagy a bel- és igazságügyiek - élén egy-egy évig éppenséggel állhat magyar politikus is.

Ha a magyar diplomácia érvényesíteni akarja érdekeit, minden korábbinál jobb taktikusként kell fellépni. Ha valamit nagyon el akarunk kerülni, véleményünk mellé kell állítanunk mondjuk a visegrádi négyeket, netán Szlovéniát, meg két további mai "nagyot", esetleg Németországot és akkor már elég megnyerni a spanyolokat is. Szóval koalícióépítésre kell készülni, beleértve a kompromisszumok kihordását is.

Az Európai Bizottságban lesz magyar biztos is, de az már a rotációtól függ, hogy szavazati joggal is bír-e, vagy erre várni kell öt évet. Cserébe az Európai Parlamentbe bekerülő képviselők fontosabbnak érezhetik magukat, mint elődeik bármikor: az EU-jogalkotás 80-85 százalékánál csak úgy születhet törvény, ha arra valamilyen formában a parlament is áldását adja.

Aztán, hogy ebben a mi EU-nkban a korábbi szinten marad-e a szolidaritási készség, jut-e annyi pénz a felzárkóztatási alapokból, hogy annak hatása tényleg érezhető legyen, az még további alkuk eredményétől is függ. Cserébe az már szinte bizonyos, hogy a magyar farmer - miként a többi is - végképp fényévnyire lesz a védővámokkal védett, bőséges ártámogatással kibélelt hajdani, közös piaci elődeitől. A lényeg már nem a nagy hozamokon, hanem a minőségen és vidékmegőrzésen lesz.

Messze még a sor vége, és nem is biztos, hogy mindez csupa veszteséget vetít előre. Bőven lehetnek olyan változások is, ahol az új felállás mellett mi nyerünk. És persze az őszi reformkonferencia még sok mindent át is írhat. De azért lélekben jobb lesz már most felkészülni arra, hogy mire tagok leszünk, és elkezdjük belakni az új lakást, addigra maga a ház már sok mindenben más lesz, mint aminek a hirdetésére eredetileg válaszoltunk. Esetleg éppen azért is, mert beköltöztünk.