Döntés előtt
Hosszabb autópályán jöhettem haza a horvátországi nyaralásból, mint három héttel korábban, amikor Rovinj felé autóztunk. Két évvel ezelőtt még azon lehetett élcelődni, hogy a magyar határtól pusztán néhány kilométernyi autópálya vezetett - a semmibe, most néhány szakasztól eltekintve szinte Letenyétől a tengerpartig autópályán vagy autóúton lehet utazni, olyan gyors az építés üteme. Nem úgy a határtól Zamárdiig, ahol poroszkálhatunk sok-sok autó konvojában a régi, megszokott úton.
A kényelmes autópályán nyilván a tőke is gyorsabban áramlik majd Horvátországba, akár Magyarországról (lásd a Mol várható beszállását az INA-ba) és még inkább más fejlett országokból, mint korábban. Pedig Horvátország, vagy pláne Szerbia-Montenegró, ahova a WIIW bécsi gazdaságkutató prognózisa szerint több tőke megy majd, mint amennyi Magyarországra készül, koránt sincs a fejlődés élvonalában. A tőke azonban kihasználja a lehetőségeket, az adókat csökkentő, az eljárásokat egyszerűsítő Szlovákiára, Csehországra, Lengyelországra egyenesen ráharap.
A kormány ezekben a hetekben vizsgálja, miként lehetne megakadályozni Magyarország lecsúszását a versenyképességi ranglistán. Tegnap a német-magyar kamara tett közzé figyelmeztetést: Magyarország veszít vonzerejéből. A Menedzserek Országos Szövetsége és a Joint Venture Szövetség a versenyképes pályázatok elbírálásával kapcsolatos anomáliáknak ad hangot. Az MKIK már megtette javaslatait a versenyképesség javítására.
A napokban eldőlhet, a kormány mennyi konfliktust mer és akar felvállalni. Az állam, az önkormányzatok áramvonalasítása a vállalkozók által szorgalmazott adócsökkentésekre, sőt a nagyvonalúbb adókedvezményekre, hitelekre, autópálya-beruházásokra is fedezetet adhat. Sőt még a költségvetési hiány visszafogására is, ami szükséges lenne a munkaerőt olcsóbbá tévő gyengébb forint inflatorikus hatásainak kivédésére.
A kényszerű átcsoportosítások, megvonások feszültségekkel járnának, első fázisban nyilván rontanák a kormány megítélését. A gazdaság azonban - különösen, ha a nemzetközi konjunktúra is kedvező hátszelet ad, és előbb-utóbb miért ne adna - felfelé ívelő szakaszba juthat, és később úgy lehetne visszaemlékezni ezekre a hónapokra, mint amelyek a dinamikus növekedés megalapozói voltak.
