Eltérő utakon Maastricht felé

A magyar kormány tervezett megszorításai részben az euróövezeti tagság szigorú feltételeivel, a 3 százalékos GDP-arányos hiánnyal és az alacsony inflációval függenek össze. Az euróövezet oszlopos tagja, Németország viszont a maastrichti kritériumok kereteinek feszegetésével akar élénkíteni, ami mellesleg Magyarországnak is kedvezhet.

A magyar adócsomag feszültségek forrása. Az alacsonyabb adókat ígérő kisebbik koalíciós partnert felháborítja a mégoly szerény könnyítéseket tartalmazó jövő évi adótábla tervezett visszavonása. A vállalkozók javaslatait gyakorlatilag félresöpörték, a vállalati adók nem csökkennek, az off-shore cégeket terhelő adó még növekszik is. (Halvány vigasz, hogy a tegnap bejelentett versenyképesség-ösztönző csomag némi kedvezményeket helyez kilátásba.) Az szja-kulcsok és -sávok infláció melletti változatlansága, az ápolási biztosítás ellentételezés nélküli bevezetése áttételesen növeli a munkaerő költségeit. A fogyasztók a kormány szemére hányhatják, hogy a magasabb kedvezményes áfakulcs miatt drágulhat sok alapvető termék, nem szólva a normálkulcsba besorolandó energiáról. (A gázt leszámítva.) A normál áfakulcs 2 százalékpontos csökkentése valószínűleg kevéssé lesz észrevehető az árakon. Nem repesnek az örömtől az építési hiteleket törlesztők, az önkéntes nyugdíjpénztári befizetők vagy azok a befektetők sem, akik elesnek az adóhitel kínálta kedvezménytől.

Magyarország manapság szinte egyedül áll az adóterhek növelésével. A németek mellett például az amerikaiak és a franciák is enyhítettek az adóprésen, mi több, a velünk hasonló cipőben járó visegrádi országok egymással versenyezve könnyítenek az adókon.

Igaz, az adócsökkentés a maastrichti kritériumok teljesítése szempontjából nem teljesen kockázatmentes. Intő példa, hogy a nagyvonalúan adót mérséklő Egyesült Államokban a költségvetési hiány már 500 milliárd dollár felé közelít, Németországban a szerdán bejelentett csomag nyomán több milliárd eurótól eshet el jövőre a költségvetés. Franciaországban Chirac elnök jobb híján humorizál a maastrichti kritériumokon. Medgyessy Péter viszont nem számíthat arra, hogy az EU Magyarország esetében esetleg lazít a követelményeken.

Mégis, korántsem biztos, hogy hibás úton jár az euróövezethez ugyancsak csatlakozni kívánó, de adót csökkentő Cseh-, Lengyelország és Szlovákia. Azon kívül, hogy az kisebb adóteher javítja a versenyképességet, a feketegazdaság nagyobb súlya miatt az alacsonyabb adókulcsok az exszocialista országokban még többletbevételeket is generálhatnak. (Lásd a 18 százalékos magyar társasági adókulcs vagy az eva bevezetésének tapasztalatait.) Az adócsökkentő visegrádi országok reformjai persze balul is elsülhetnek, mint ahogy az sem biztos, hogy 2008-tól a forint pusztán numizmatikai emlék marad.

A maastrichti kritériumok teljesítése ugyanis mindenekelőtt szigorú állami gazdálkodást követel, amiben a közép-európaiak nem jeleskednek. Fennáll annak veszélye, hogy a többlet-adóbevételek elfolynak, vagy az adócsökkentést nem kíséri a kiadási oldal visszafogása. Pedig csak akkor lesz elérhető, hogy - meglovagolva a várva várt konjunktúrát - beengedjenek bennünket a klubba, ha az állam elsősorban önmagával lesz takarékos. Ekkor jobb esetben még az is előfordulhat, hogy 2008-ban kevesebb adót kell fizetnünk - euróban.