Romlott a versenyképesség, de a kép nem sötét

>> Az elmúlt időszakban egyre-másra érkeztek az olyan hírek, adatok, amelyek azt bizonyítják, a magyar gazdaság tőkevonzó képessége megkopott, versenyképessége alaposan leromlott. Ön mint a piaci szereplőkkel napi kapcsolatot tartó intézmény vezetője mit tapasztal e téren?



- A kép nem rózsás, de nem is annyira sötét, mint amilyenre mostanság festik. Hadd emlékeztessek arra, az elmúlt három-négy hétben hetente voltak olyan bejelentések, amelyek újabb és újabb külföldi beruházásokról szóltak. Ezek okot adnak a kevésbé pesszimista várakozásoknak, kiváltképpen, mert az elkövetkező hetekben is folytatódik ez a kedvező gyakorlat. Ez alatt azt értem, hogy újabb kedvező befektetői döntések bejelentése várható, elsősorban autóipari beszállítói, illetve regionális szolgáltatóközponti területen. S ne feledjük el: a külföldi működőtőke-beruházások (FDI) nemcsak új befektetők megjelenését jelentik, hanem a már megtelepedettek további invesztícióit is. Ezen a téren is várható jó néhány jelentősebb döntés.



>> Mindennek ellenére az első pár hónap FDI-adatai elkeserítőek, s korántsem ezt a képet közvetítik.



- A befektetői érdeklődés nem csökkent, amit nem csak mi tapasztalunk a hozzánk fordulók száma alapján. A múlt héten egy franciaországi konferencián az Ernst & Young európai befektetési jelentése alapján hangzott el, hogy Budapest a kontinensen a 9. legvonzóbb befektetési terep volt 2002-ben, úgy, hogy hat hellyel előbbre lépett az egy évvel korábbi rangsorhoz képest. Bár az igaz, világszerte lecsengőben vannak a gigaprojektek, helyettük inkább sok kisebb, kevésbé látványos befektetés valósul meg. S nem szabad elfeledni: az ötlettől a befektetői döntés meghozataláig 12-14 hónap, a döntéstől a megvalósulásig pedig további minimum egy év telik el.



>> De a kormány maga hozott "ítéletet", amikor új versenyképesség-növelő, beruházásösztönző csomag kidolgozását határozta el. Azaz a kormány is - ha úgy tetszik - borúsan látja a helyzetet.

- A kép ennél azért árnyaltabb. Tény ugyan, hogy régióbeli versenytársaink a korábbi, a kilencvenes évek közepétől az évtized végéig élvezett magyar versenyképességi előnyt behozták, felzárkóztak, sőt, van olyan is, amely elhagyott minket. Ám a többi között nem szabad elfelejteni, hogy a Magyarországon korábban lezajlott privatizáció egyes térségbeli országokban ezekben az években a legélénkebb. Szlovákiába például tavaly 4,2 milliárd dollárnyi külföldi működőtőke áramlott, ám ebből 3,8 milliárd privatizáció révén, és csak 400 millió zöldmezős beruházásoknak köszönhetően. Ezzel szemben Magyarországon a durván 1,2 milliárdos FDI-bevonáson belül nem volt magánosítási projekt.



>> Ezzel együtt is kétségtelen, hogy teret veszített az ország. Pedig a pszichikai tényező - "Magyarország az éllovas" - mellettünk volt.



- A relatív versenyképesség romlásának több oka van. Vannak olyanok, amelyeket együttesen úgy lehet jellemezni, mint az alapvető, általános környezeti okok. Ennek egyik eleme az infrastruktúra elégtelensége; a logisztikában világszerte komoly teret nyert a "just-in-time" rendszer, ehhez azonban kiváló szállítási-szállítmányozási körülmények kellenek, beleértve az autópályákat. A másik, ebbe a kategóriába sorolható ok az ipari parkok elhelyezkedésében, milyenségében keresendő, a befektetők ugyanis előszeretettel választanak olyan helyszíneket beruházásaikhoz, amelyeken minden, a működésükhöz szükséges szolgáltatás a legmagasabb színvonalú. S jó, ha a Magyarországon működő ipari parkok kétharmada egyáltalán alkalmas a befektetők fogadására, megfelelő szolgáltatások nyújtására. A harmadik elem a szakképzett munkaerő: e téren óriási a lemaradásunk, és ugyan jó, hogy már megszabták a szakképzés átalakításának törvényi kereteit, és megvannak a finanszírozáshoz szükséges források, ám nagyon gyorsan kell lépni; ezen belül is elsőként el kell készíteni egy országos munkaerőtérképet.



>> Ugyanakkor a piaci szereplők, illetve az azokat képviselő szervezetek egy sor egyéb okra vezetik viszsza a versenyképesség romlását, s ezt megállítandó, megfordítandó, számos javaslattal álltak elő.



- Az ITDH egyetért számos, az említettek által indítványozottakkal. Így hasonlóan támogatná az AmCham, a JVSZ, az MGYOSZ, a kamarák azon felvetését, hogy - a makrogazdasági helyzet alakulása függvényében - csökkentsék a társasági adót, nyúljanak hozzá a helyi iparűzési adó rendszeréhez, folyósítsanak támogatást a többi közt a szakképzéshez, a környezetvédelmet szolgáló projektekhez, s legyen a befektetésösztönzés keretében kínált támogatás normatív, annak rendszere pedig átlátható, kiszámítható.



>> Egy további javaslat az igazi egyablakos rendszer bevezetése, amelyet a közvetett versenyképességi tényezők közé lehet sorolni. Ám az év elejétől hatályos Smart Hungary keretében már működnie kellene ennek a szisztémának.



- Megjegyzem, a Smart Hungary befektetésösztönzési rendszer filozófiáját a külföld kedvezően fogadta, ám a benne foglalt eszközöknek megvalósíthatóvá kell válniuk, a végrehajtására meg kell teremteni a szükséges jogszabályi feltételeket. Ami pedig az egyablakos rendszert illeti: az ITDH-nál az idén június elseje óta már valóban működik a kiemelt befektetők számára, és az év elején végrehajtott szervezeti átalakításnak köszönhetően felkészültünk a rendszer kiterjesztésére is. Ami egyébként immár elodázhatatlan. Én arra számítok, hogy 2004. január elsejétől a kibővített egyablakos rendszer ténylegesen beindulhat.



>> A rendszer nem új, hiszen sikerrel működik már ilyen például az íreknél vagy a cseheknél. Nálunk miért csak most kaptak észbe?



- A közhasznú társaság erre már régebb óta készül, hiszen az előző vezetés, még 2000-ben, elkészített egy olyan előterjesztést, amely a magyar versenyképesség növelése érdekében javasolta az egyablakos rendszer bevezetését. Nem véletlenül, hiszen az itteni szakemberek tisztában vannak azzal, hogy a befektetési döntések 65-70 százalékában a profizmus, az empátia és a pr játszik szerepet. Szomorúan jegyzem meg azt is, hogy az említett cseh rendszer a magyar tapasztalatok alapján épült fel. A kilencvenes évek közepén ugyanis a csehek rendszeresen jártak tapasztalatgyűjtésre az ITDH-hoz.



>> Ma már dobálózunk az egyablakos rendszer fogalmával ám, hogy pontosan mit takar, arról sokaknak csak sejtései vannak.



- A rendszert nem kell misztifikálni. Nincs másról szó, mint arról, hogy - képletesen és a szó legszorosabb értelmében - fogjuk a befektető kezét a beruházási gondolat felmerülésétől egészen a konkrét projekt megvalósulásig, prezentálva számára minden szükséges információt, megadva számára minden szükséges segítséget, beleértve az elnyerhető támogatásokat illetőket is. A beruházások támogatására megvannak ugyanis a források, ám azok számos helyről nyerhetők el, s rengeteg időt, energiát emészt fel, mire a potenciális befektető ezekről mindent összegyűjt, hogy tiszta képet kapjon arról, milyen környezetben, körülmények között hozhatja tető alá beruházást.



>> A rendszer mit ró majd az ITDH-ra?



- Mint működtető intézmény nem jogokat akarunk, hanem szolgáltatást kívánunk nyújtani. Nem teszünk mást, mint a támogatási elemeket a befektetők felé tereljük.

>> Ismét elhangzanak olyan utalások a kamarák részéről, hogy szerepet kell kapniuk az egyablakos rendszer működtetésében. Ez nem új felvetés: a kilencvenes évek közepén (rész)tulajdonossá próbáltak válni az ITDH-ban. Lát-e szerepet a kamaráknak az egyablakos rendszerben?



- Az egyablakos rendszert nem véletlenül hívják egyablakosnak. Egy ablakról van szó, nem pedig többször egy ablakról. A kormányzati és nem kormányzati szereplők - köztük a kamarák - úgy válhatnak részeseivé ennek a folyamatnak, hogy ide irányítják a hozzájuk forduló potenciális befektetőket. Az ITDH a maga részéről a versenysemlegesség elve alapján a legszorosabb kapcsolatra törekszik valamennyi gazdasági szereplővel, az azokat képviselő, véleményformáló szervezetekkel. Ezek között vannak a kamarák is. Nem véletlen, hogy regionális irodahálózatunk szoros kapcsolatban áll a területi kamarákkal.



>> Az egyablakos rendszer a külföldieket szolgálja, igaz, közvetetten a magyar gazdaság szereplőit is. Mi a helyzet a hazai vállalkozók közvetlen kiszolgálásával?



- Intézményünk három fő működési területének mindegyike közvetlenül is segíti a hazai vállalati kört. A befektetésösztönzés nem csak az FDI bevonását, a magyar működőtőke exportjának elősegítését is jelenti. Azon vállalkozásoknak - elsősorban kis- és középvállalatokról beszélünk -, amelyek külföldön próbálnak befektetni, logisztikai támogatást nyújtunk. Miután főként a környező országokat célozzák ezek az invesztíciók, a külföldi kereskedelmi szolgálati (ksz) irodahálózattal párhuzamosan létrehoztuk a helyi képviseleti irodákat a Vajdaságban, Erdélyben és Szlovákiában. A másik feladatunk, a kereskedelemfejlesztés nem csak annyiban merül ki, hogy pályázatokat kezelünk vásárokon való részvételre. E téren több lábon állunk: az euro info központ, a vidéki irodahálózat és a ksz-ek minden információt megadnak, segítenek saját kapcsolatrendszerükkel. Ez a gyakorlatban már bevált. A harmadik fő terület a kkv-k felkészítése az uniós csatlakozásra. Meggyőződésem, hogy ez nem kampányfeladat, és nem zárul le 2004. május elsejével. Ennek értelmében - szándékaink szerint - szerepet játszunk majd a strukturális alapok itteni pályázati rendszerében is. Már folyik az akkreditáció, s ennek eredményeként a forrásokat közvetítő közreműködővé válik az intézmény.



>> A több, szerteágazóbb munkának nincs finanszírozási vonzata?



- Tény és való, mindezen feladatok ellátáshoz megfelelő források szükségeltetnek, de - és ezt hangsúlyozom - nem elsősorban nagyságrendbeli változásra van szükség. Az kell, hogy stabil és kiszámítható legyen az ITDH finanszírozása, a rendelkezésünkre álló források nagysága. Akár úgy, hogy önálló fejezetként, akár úgy, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztériumok költségvetésében elkülönített sorokon jelenjen meg a költségvetési törvényben az ITDH éves forrása.



>> Nem volt korai a létszámcsökkentéssel járó tavaszi átszervezés? Nem kényszerülnek most majd létszámbővítésre? Hiszen az egyablakos rendszer mellett egy sor egyéb új projektbe is fogtak, mint az országos ipari parki felmérés, vagy a k+f térkép elkészítése.



- Legfeljebb némi létszámbővítésre lehet szükség, ám - elsősorban - a back-office tevékenység erősítésével, hatékonyságának növelésével, a megfelelő adatbázis működtetésével meg tudjuk oldani a feladatokat. Főként a koordinációs, kooperációs tevékenységet kell erősíteni, így az ipari parkokkal, a k+f-fel vagy a beszállítókkal foglalkozó részlegekben, egységek között. S ami elengedhetetlen, az it-háttér fejlesztése. Ez prioritást élvez, forrásait előteremtettük. Ennek hamarosan a felhasználók is látják eredményét: élesben is bemutatkozik az új honlapunk, amelyet ezután is folyamatosan fejleszteni kívánunk. A cél egy virtuális piactér létrehozása és működtetése. Összefoglalva: a megnövekedett feladatok szemléletváltással, stabil it- és finanszírozási háttérrel és a létszám enyhe bővítésével megoldhatóak.