Terítéken az ingatlanadó

"Kis lépés a Pénzügyminisztériumnak, nagy teher a lakosságnak" - mondhatnánk az elsőként a Holdra lépő Neil Armstrong után szabadon. A PM szóvivője ugyanis a decentralizáció felé tett kicsiny lépésként értékelte az ingatlanadózás szabályainak tervezett átalakítását, amelyről lapunk elsőként számolt be tegnap. Nos, az első reakciók alapján az előterjesztés mindennek nevezhető, csak kis horderejűnek nem.

Az ingatlanadó intézménye egyáltalán nem ismeretlen más országokban, és kezdetleges, jórészt kihasználatlan formában nálunk is létezik már. Első látásra baloldali adónemnek tűnik, amennyiben a jobb módú polgárok közterheit fokozná. Magyarországon először Bokros Lajos dobta be a köztudatba, de az ötlettel Járai Zsigmond is eljátszott, igaz, végül senki nem merte felvállalni.

Borítékolható, hogy az ellenállás most is óriási lesz. A javaslat ugyanis a gazdagok és spekulánsok mellett azokat is sújthatja - feltéve, hogy a rákényszerített önkormányzatok valóban élnek a lehetőséggel -, akik épp az elmúlt években verték magukat óriási adósságba, hogy végre lakáshoz jussanak, nem beszélve azokról a nyugdíjasokról, akik képtelenek kifizetni az életük munkájának eredményére kivetett adót. Vagy mi lesz azokkal a családokkal, akik nagy alapterületű lakásban, de sokan élnek?

Cinikus a tárca felvetése azért is, mert ismét az önkormányzatokkal viteti el a "balhét". Kissé leegyszerűsítve: a tavaly őszi béremelések vagy a magasabb energiaszámlák fedezetetét most majd velük szedetik be. Jól hangzik bár, de ez így nem decentralizáció.

A vagyonadó nem önmagában rossz. Akkor káros, ha mértéke túlzott, ha mellette a jövedelmet is túladóztatják, illetve a túlzott közkiadások miatt egyébként is magas az adóelvonás. Most ez a helyzet.