Újabb "oligarcha" a rács mögött

Még akkor sem, ha az előző korszakot felváltó rendszer egyes elemei csereszabatosnak látszanak. Az orosz parasztkunyhók tisztaszobájában évszázadok óta a sarokban függő ikont annak idején egy mozdulattal ki lehetett cserélni Lenin arcképére. Azután a szovjet birodalom szétesése után, mondjuk Fehéroroszországban, egy ugyanolyan könnyed gesztussal Alekszandr Lukasenko volt kolhozelnök szintén bajszos ábrázatára; nemrég láttam ilyen idilli fényképeket. Az már más kérdés, micsoda iszonyatos lelki, társadalmi megrázkódtatást jelentett az ikon-Lenin csere az 1920-as évek megtizedelt, kolhozosított muzsikvilágának életében...

Mindez onnan jutott eszembe, hogy már megint letartóztattak egy orosz multimilliomos médiamágnást. Ezúttal nem Moszkvában, mint két hónapja Mihail Hodorkovszkijnak, Oroszország leggazdagabb emberének a legközelebbi üzlettársát. Az 50 éves Vlagyimir Guszinszkijt, a független orosz televíziózás egykori apostolát, Borisz Jelcin 1996-os "királycsinálóját" Athénben szűrte ki az útlevél-ellenőrző rendszer. Magánrepülőgépén érkezett tel-avivi házából, hogy Görögországban tartott luxusjachtján pihenjen.

Már ebből is látszik, hogy az egykori színházi rendezőnek, a Tartuffe sikeres színpadra állítójának - aki 1980-ban éjszakánként még feketetaxizással egészítette ki nyomorúságos fizetését, de alig öt év múlva már szövevényes cégbirodalmak tulajdonosa volt - mindmáig van mit aprítania a tejbe. Pedig három éve, amikor Putyin emberei kiszorították a hazájából, úgy látszott, szabad távozása fejében teljesen megkopasztották. Nem bírósági ítélet fosztotta meg vagyonától, ahogy egy politikai segédlettel szerzett és rossz döntésekkel eltapsolt többmilliárdos állami kölcsön után a valóságos demokráciákban talán megtörténhetett volna. Ehelyett a volt kommunista politikai rendőrségbe mélyen beágyazott Gazpromot trójai falóként bevitték Guszinszkij médiabirodalmába. Annak is elsősorban NTV néven joggal világhírűvé vált, profi (vagyis független) tévécsatornájába. Ezt követően a Kremlből megérkezett a jel: a lefelé tartott hüvelykujj.

A jellegzetesen pártállami leszámolás közben Vlagyimir Putyin, miként az idén nyáron, a Hodorkovszkij-ügyben is, mélyen hallgatott. De köztudott a sokak által világszerte s így nálunk is nyugatos politikusként és demokrataként ünnepelt orosz államfő zsigermélyi viszolygása a politika íratlan pártállami játékszabályait semmibe vevő, annak idején őt gyakran bíráló, izgága Guszinszkijjal szemben.

Az oroszországi vadkapitalizmus haszonélvezőivel való bolsevikízű leszámolásnak, amelyet a századelő "forradalmi" bankrablásaira utalva Moszkvában most sokan "expropriációnak" neveznek, van egy nálunk szégyenlősen elhallgatott mozzanata. Magam sem említeném, ha nem látnám, hogy a decemberi parlamenti választások előtt vészterhesen nő a szerepe az orosz politikai életben. A mára függetlenségüket veszített moszkvai televíziós állomások a Hodorkovszkij-ügyről és a Guszinszkij-letartóztatásról szóló tudósításokban egyre otrombábban teret engednek az Oroszországban érezhetően erősödő gazdasági és gazdagellenességnek. Ehhez jó lélektani alapot teremtenek az 1917 októbere után államfilozófiává, ideológiává és gyilkos politikai gyakorlattá tett lefelé nivellálás évtizedei. A kapitalisták, földesurak, kereskedők, papok, kulákok, értelmiségiek után a bolsevik állam cementjét jelentő valamikori ellenségképbe ma, másfél évtizeddel a rendszer összeomlása után nagyon is szervesen beleilleszkednek a posztszovjet korszak gazdag "oligarchái".

Csakhogy a szovjet hagyományoknak legalább olyan organikus része a kódolt zsidózás, az internacionalizmus eszméjét a személyi igazolványok hírhedt 5. pontjában az 1930-as évek közepétől felváltó etnikai billog következménye. Aki ezt nem tudja, aligha értheti, milyen indulatokat gerjeszt a Kreml ellenőrzése alatt működő moszkvai közszolgálati televízió most már napirenden lévő célzásaival az orosz nép (vagy egyszerűen "a nép") iránt "közömbös", attól "idegen" oligarchák elleni gyűlöletkeltéssel. A zsidózás nem a hírekben és nem is a kommentárokban bújik meg, hanem - szintén régi szovjet szokás szerint - a megszólaltatott nézői véleményekben. A mostanában szintén célkeresztbe került harmadik "oligarcháról", Roman Abramovicsról például egy fociedzővel mondatják el, hogy azért vette meg a Chelsea csapatát, mert neki nem fontos az orosz futball. Na és, mondhatnánk? Hiszen tényleg vehetett volna hazai csapatot is. Csakhogy abban a kultúrában, ahol ez a vád elhangzik, "a kozmopolitizmus elleni kampányra" meg "a fehér köpenyes gyilkosok" ügyére, vagyis az 1945 utáni szovjet antiszemita hadjáratokra hajaz.

A Kremlből generált "oligarchaellenes kampány", azt hiszem, bumeráng lesz. Ez a gazdagság kapitalizmus-, Nyugat- és zsidóellenes politika a bizonytalan lakosságot nem a Putyin elnök által pártfogolt hatalompárt, inkább az e filozófiát évtizedek óta koherens ideológiaként és programként hirdető kommunisták szavazói közé löki majd.