A nagy játszma
Már nem az a kérdés, hogy a világgazdaság kilábal-e jövőre az évek óta tartó lassulásból, hanem hogy kik lesznek ennek a fő nyertesei ? ez lehet a fő téma a Nemzetközi Valutaalap ma kezdődő dubai éves közgyűlésén. A vita tulajdonképpen már a hét vezető ipari állam pénzügyminisztereinek hét végi találkozóján elkezdődött, és úgy tűnik, az Egyesült Államok győzelmével zárult. Az igazi összecsapás azonban még hátravan.
A probléma lényege röviden, hogy az egész világ az amerikai gazdaságtól várja a globális fellendülés beköszöntét, csakhogy az ottani kedvező növekedési adatokat egyre nyomasztóbb egyensúlyi mutatók kísérik. Mivel inflációs nyomás nincs, sőt inkább a deflációtól tartanak az USA-ban, kézenfekvő megoldásnak tűnik tehát a bajokra a "gyenge dollár" politikája, amelyet Washington zászlajára is tűzött.
Amerikának pillanatnyilag nem okoz fejfájást az eurózóna, amely a maastrichti szerződéssel és az Európai Központi Bank merev szabályozásával szinte gúzsba kötötte magát, a közös európai valutát pedig tartós erősségre ítélte. Annál több gondot okozhatnak számára az ázsiai jegybankok, amelyek saját valutáikat gyengítendő, finanszírozzák az amerikai deficitet.
A G7 pénzügyminisztereinek hét végi felhívásából, amely a rugalmas árfolyamok alkalmazására szólított fel, sokan azt szűrték le, hogy Japánt ? amely a 12 éve tartó stagnálás után az élénkülés jeleit mutatja ? sikerül rávenni a masszív jeneladások mérséklésére. A tegnap hivatalába lépő új japán pénzügyminiszter azonban a korábbi politika folytatását ígérte. De miért is változtatna rajta Tokió épp a fellendülés kezdetén?
A hetek hangsúlyváltásának okát vélhetően másutt kell keresni. Leginkább Kína megítélésében, amely a mesterségesen alacsony szinten rögzített valutaárfolyamával 2001 januárja óta közel 3 millió feldolgozóipari munkahelyet "csent el" az Egyesült Államoktól. Washington pedig joggal számíthat Japánra is szövetségesként a kínai export "megfékezésében", hiszen ő is komoly vetélytársat lát benne.
A sors furcsa fintora, hogy Kína szédítő menetelését épp a fejlett országok nagyvállalatai idézik elő, amelyek ott befektetnek. Így válhat a globalizáció legnagyobb nyertesévé egy "kommunista" ország, ami azért elég bosszantó lehet a világ vezető gazdasági hatalmai számára.
