Az utolsó bástyák
A WTO keretében zajló liberalizációs tárgyalásoknak is komoly szerepük van abban, hogy az unióban az agrárpolitika utolsó, eddig szinte érintetlen bástyáinak számító ágazatok védelmének csökkentése is napirendre került. A cukor-, dohány-, pamut- és olívatermelésre nem terjedt ki a tagállamok által az idén nyáron jóváhagyott agrárpolitikai reform. Franz Fischler agrárbiztos azonban most olyan tervezeten dolgozik, amely ezeken a területeken is fokozottan érvényesítené a piaci mechanizmusokat.
Az agrárreform fő törekvése kezdettől fogva az volt, hogy a jövőben ne ösztönözzék túltermelésre az uniós gazdákat, és az EU ne kényszerüljön hatalmas költséggel a világpiacra dobni az így képződő felesleget. A jelszó a támogatás elválasztása a termelési mennyiségtől, és ehelyett például a környezetvédelmi szempontok fokozott figyelembevétele. A kiszivárgott hírek szerint Fischler a dohány, a pamut és az olíva esetében is éppen ezt javasolja, ami a cukorpiacot illeti, ott pedig a garantált árak jelentős csökkentésére és a termelési kvóták megszüntetésére törekszik a bizottság.
Mindez részben az agrárprotekcionizmus feladására irányuló, a múlt heti WTO-tárgyalások légkörét is meghatározó külföldi nyomással függ össze. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy az unió saját pénzügyi érdekei is ebbe az irányba hatnak: a tagállamok az egyre kevésbé hajlandók lenyelni az agrárpolitika költségeit, a fogyasztók a világpiacinál jóval magasabb árakat megfizetni, míg a mezőgazdasági termelők számának politikailag is egyre kivihetőbbé teszi a változtatást. Fischler most ismertté vált tervei azt mutatják, hogy a legerősebben védett bástyák számára sem lesz kegyelem. (TG)
