Elősegítik vagy visszavetik a fejlődést Cancúnban?

Eredetileg lehetett volna arra gondolni, hogy a fejlődő országok esélyt keresnek és kapnak egy tisztességesebb, globális kereskedelmi rendszer megteremtésére. Ehelyett sokan attól tartanak, hogy ismét az történik, ami korábban: lesznek titkos tárgyalások, karcsavarással, Európa és az USA, illetve a fejlett államokban tevékenykedő érdekcsoportok nyers gazdasági erejének kinyilvánításával, aminek a gazdagok érdekeinek védelmét kellene szolgálnia. A kiegyensúlyozatlan folyamatok kiegyensúlyozatlan eredményhez fognak vezetni. A helyzet iróniája az, hogy a WTO - ahol minden államnak egy szavazata van - sokkal "demokratikusabbnak" látszik, mint az IMF, ahol egy ország, az USA bír vétójoggal. Ezzel szemben a gazdasági hatalom birtokában folytatott reálpolitika biztosítja azt, hogy a fejlett államok érdekei felülkerekedjenek. Alább található egy rövid kérdéssor, amelynek fényénél meg lehet állapítani, hogy Cancún vajon egy tényleges fejlesztési forduló irányába mozdul-e el.

>> Mezőgazdaság. A fejlődő államok lakosságának nagy része a mezőgazdasági szektorból él, ami jelzi, hogy a szabad és tisztességes agrárkereskedelemnek különleges jelentősége van. Nemcsak a piachoz való hozzáférésről van szó, hanem annak a támogatásnak a megszüntetéséről, amely bátorítja a gazdag országokban a termelést, és árt a szegény országoknak. A számok valóban riasztóak: a fejlett államokban kifizetett szubvenciók összege meghaladja a Szaharától délre fekvő afrikai államok teljes nemzeti jövedelmét. Az Európában egy tehénre kifizetett támogatás eléri azt a napi 2 dolláros jövedelemszintet, amelyen emberek milliárdjai kénytelenek tengődni. Amerika 25 ezer, jómódban élő gyapotfarmere 4 milliárd dollár támogatást kap, ami viszont nyomort hoz 10 milliónyi afrikai termelőnek, ezt pedig az Egyesült Államok által az érintett országoknak folyósított szegényes segély részlegesen sem tudja kompenzálni. Jóllehet Európa és Amerika egymást vádolják tisztességtelen agrárpolitikával, egyik fél sem mutat hajlandóságot nagyobb engedmények megadására.

>> Gyógyszerek és szellemi tulajdonjogok. A legutóbbi körtárgyalási forduló során TRIPS néven elfogadott szellemi tulajdonjogi rendezés a fejlődő világban milliókat fosztott meg az életmentő gyógyszerektől. Amint arra kutatók egész kórusa rávilágított, a gyógyszergyárak által kikényszerített feltételek oly mértékben kiegyensúlyozatlanok, hogy azzal már hátráltatják a műszaki haladást. Itt mindazonáltal volt némi - de nem elégséges - haladás. Az USA törekvései megnehezítették volna a kisebb államok számára, hogy elérhető árakon hozzájussanak a készítményekhez. A fejlődő államok emellett továbbra is aggódnak a biokalózkodás miatt, ami hagyományos élelmiszerek és gyógyszerek szabadalmazásában nyilvánul meg.

>> Textíliák. Az uruguayi forduló megígérte a kvóták 2004-re való felszámolását, ami megnyitotta volna az utat ahhoz, hogy a fejlődők kihasználják a számukra kínálkozó komparatív előnyöket. Sok fejlődő állam mindazonáltal továbbra is attól tart, hogy a kereskedelmi korlátozások valamilyen formában fennmaradnak, akár munkahelyvédő intézkedésként, akár magas vámtarifák formájában. Egyesek attól félnek, hogy a fejlett államok találni fognak valamilyen más kibúvót.

>> A kiegyensúlyozottabb libe-ralizációs napirend. Miután a fejlett ipari államokban a szolgáltatások adják a kibocsátás egyre nagyobb hányadát, ezért a figyelem ennek a szektornak a liberalizálása felé fordult. Egy kiegyensúlyozottabb megközelítés itt előmozdítaná, hogy a tőkeáramlással szemben megvalósuljon a munkaerő szabad áramlása, beleértve a képzetlen munkaerőét is.

>> Verseny. Mindenki védelmébe veszi a "tisztességes versenyt". A dömpingellenes rendelkezésekkel például úgy kívánják fenntartani a tisztességes kereskedelmet, hogy megakadályozzák termékeknek a költségeik alatti áron való eladását. A fejlett ipari államokban régóta tapasztalhatók az úgynevezett "ragadozó" magatartás miatti aggodalmak, amely ellen jól meghatározott normák alkalmazásával védekeznek. A globalizáció idején mi sem lenne természetesebb, mint az ilyen elveknek a nemzetközi kapcsolatokra való kiterjesztése, aminek során irrelevánssá tennék azt, hogy egy termelő belföldi vagy külföldi, ha egyszer tisztességtelen kereskedelmi gyakorlathoz folyamodott. A valóságban azonban nagyon is számít, hogy egy terméket belföldön vagy külföldön állítottak elő, és egy más állambeli termelőt sokkal könnyebben vádolnak tisztességtelen versennyel, mint egy otthonit.A valódi veszély az, hogy nemcsak a korábbi egyenlőtlenségek kiiktatása fog meghiúsulni, hanem e helyett újakat is létrehoznak. Erre példa lehet, hogy a tőkeforgalom liberalizálásának kikényszerítésével az országoknak a spekulatív tőke számára is meg kell nyitniuk gazdasági határaikat. Amikor az IMF már felismerte, hogy az ilyen liberalizálás nem a növekedést, hanem az instabilitást fokozza, akkor a WTO éppen ezt tűzi napirendre. Cancún kudarca azok félelmét igazolná, akik ellenálltak az új kereskedelmi forduló elindításának. Azt pedig szükségtelen mondani, hogy ösztönzést nyújtana a világon bárhol fellépő globalizációellenes csoportoknak.



Copyright: Project Syndicate