Sörben a hamisság?

A Brau felvásárlása körül kirobbant vita immár a magyar parlamentet is elérte, s a cégbe befektetők az osztrák és magyar állampolgárok eltérő kezelését róják fel a Heinekennek, amely az osztrák GEBAG megvételével itthon is fő tulajdonos lett.

Míg a felvásárlás hírére a magyar tőzsdén 6 ezerről 20 ezer forintra emelkedett a részvények árfolyama, a 12 ezer forintot valamelyest meghaladó ajánlat bizony lehangoló. Egyesek úgy vélik, igazságtalan, hogy a csoport nyereségének harmadát termelő magyar céget ez az árfolyam a csoport árának alig 5 százalékára értékeli.

Egy részvény méltányos árát azonban korántsem úgy kapjuk meg, hogy a cég értékét elosztjuk a kibocsátott papírok számával. A vállalati értékéből előbb le kell vonnunk például a hiteleket. De igencsak tévednénk, ha a kapott összeget a részvények közt egyenlően osztanánk fel. Mert a 25 százalék plusz egy szavazathoz, a többségi, illetve a 75 százalékos csomaghoz többletjogosítványok társulnak, amelyeknek szintén értéke van.

Gondoljuk csak el: ha 2 százalékos pakettünkkel a mérleg nyelveként a másik két 49-49 százalékkal bíró tulajdonos csak a mi kedvünket keresi, bizony sokkalta magasabb árat érhetünk el, mint ha egyetlen 98 százalékos tulajdonossal állnánk szemben. Az előbbi esetben csak segítségünkkel viheti keresztül akaratát az egyik fél a másikkal szemben, az utóbbinál bizony teljesen ki vagyunk szolgáltatva a nagyobbik részvényesnek.

Éppen e kiszolgáltatottság mérséklésére vannak kisebbségvédelmi szabályok, amelyek meghatározzák a minimális felvásárlási árat. Azt azonban komolyan nem várhatjuk egy a papírok 93,2 százalékát birtokló cégtől, hogy a fennmaradó 6,8 százalékért megfizesse ugyanazt a felárat, ami a 75 százalék feletti erő megvásárlásához dukált. Fél év alatt 100 százalékos hozamot zsebre tenni anélkül is igen szép.