Óvatosan az eurócsatlakozással!

z A Progressive Governance - Strategies for the 21st Century című konferenciára érkezett a professzor úr. Véleménye szerint melyek a jó kormányzás legfőbb jellemzői ebben a században?

Először is meg kell különböztetni a vállalatirányítást és egy ország kormányzását; természetesen most utóbbiról beszélünk. A képviseleti demokrácia nemcsak a négy- vagy ötévente megtartott választásokról szól, hanem arról is, hogy az államok vezetőinek el kell számolniuk tetteikkel. Ezzel kapcsolatban három kritikus pontot látok. Az első, hogyan vihető be az egyes intézményekbe, például a központi bankba a szakértelem úgy, hogy ne csorbuljon a demokrácia. Az ilyen esetekben nehéz megtalálni a kompromisszumot a szakértelem és a demokratikus működés között, és számos országban ez nem is sikerül. Másodsorban kritikus téma a szólásszabadság biztosítása. Több országban sajnálatosan nagy a média koncentrációja. Ez a helyzet például Olaszországban, ahol Silvio Berlusconi hat-hét televíziócsatornával rendelkezik. Mindez akkor is aláaknázza a demokrácia hatékonyságát, ha ez nem az a fajta korrupció, amire a harmadik világ országaiban gondolunk, ahol ténylegesen politikusokat vásárolnak meg. Itt pártokat vesznek meg, ám lényegét tekintve nem sokban különbözik a kettő. A harmadik probléma, hogy a globalizáció közepette a kormányok működését befolyásoló szabályok igen gyakran bizonyos érdekek mentén jönnek létre, ami ugyancsak nem segíti a demokratikus folyamatokat.



z Az elmúlt időben a forint árfolyama jelentősen ingadozott. Mit gondol, mit lehet tenni az árfolyam stabilizálása érdekében, illetve van-e erre egyáltalán szükség?

Általában az árfolyam-stabilitás híve vagyok. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy különösen a tőkepiacok világméretű liberalizálása után a globális pénzpiacok is igen instabilak voltak. Mind a dollár-jen, mind a dollár-euró árfolyam is jelentősen, akár 50 százalékkal is elmozdult - még olyan esetekben is, mikor a kormányok helyes gazdaságpolitikát folytattak. El kell tehát fogadni, hogy a hullámzások legtöbbjével a gazdaságpolitika nem tud mit kezdeni, ugyanis gyakran a piacok pesszimizmusa okozza, amihez persze gyakran a kormányok is hozzájárulhatnak. A kihívás tehát az, hogy kezelni tudjuk a kialakult helyzet következményeit.



z Megfelelő védekezési stratégia-e Magyarország gyors csatlakozása az eurózónához?

Ami az eurózónát illeti, országonként eltér a csatlakozás hatásaiból várható előnyök és hátrányok mértéke. Mint arról már korábban, a svéd referendum kapcsán írtam, Svédországnak jelenleg megbízható, stabil valutája van. Az Európai Központi Bank inflációs célt követ, ami aláaknázza a növekedést. Ráadásul az EKB elsősorban arra figyel, hogy mi történik Francia- és Németországban. Továbbá egy intézményi válság tanúi vagyunk: novemberben felfüggesztették a stabilitási paktumot, de még nem tudni, mi léphet a helyébe. Ez tehát nem a megfelelő pillanat a csatlakozáshoz. Később talán, de nem most.



z Mikor?

Svédország esetében akkor, ha sikerül keresztülvinni az intézményi reformokat, többek között az EKB reformját. Magyarország számára azonban a gyors csatlakozásnak volna egy másik hátránya is. A magyar valuta elveszítené rugalmasságát, és a szigorú szabályok behatárolnák Magyarország mozgásterét. Persze abból a szempontból előnyt jelentene a magyar csatlakozás, hogy a forint korántsem volt olyan megbízható az elmúlt években, mint a svéd korona.



z Az ön által is említett stabilitási paktumnak a költségvetési deficitre vonatkozó előírásait az EU két legnagyobb állama megszegte. Ön szerint hogyan kell kezelni a költségvetési deficitet? Egyetért-e Bokros Lajos korábbi pénzügyminiszter, a Világbank jelenlegi igazgatójának a fiskális fegyelemre vonatkozó nézeteivel?

Elsősorban az olyan kiugró költségvetési hiányok jelentenek problémát, mint amilyet most az Egyesült Államokban tapasztalhatunk. A kormánynak természetesen kezelnie kell a problémát, a kérdés az, hogyan hajtják végre és hogyan időzítik a beavatkozást. Az USA esetében ugyanis nemcsak a magas a költségvetési deficit okoz problémát, hanem annak helytelen menedzselése is. Olyan területeken csökkentik a kiadásokat, ahol nem lenne szabad (oktatás, technológia, kutatás), miközben a védelmi kiadásokat jelentősen növelik, hogy sikerüljön legyőzni a nem létező ellenfelet. Tehát nagyon óvatosnak kell lenni a deficitcsökkentésekkel, és nagyon meg kell gondolni, honnan helyes elvonni forrásokat.



z Tehát mind az EU, mind az USA gazdaságpolitikájában komoly hibákat lát. Ezzel a háttérrel milyen kilátásai vannak e két blokknak, és hogyan szólhat bele a versenybe Kína?

Egyértelműen Kína jelenleg a világ legdinamikusabban fejlődő országa, 9 százalék körüli GDP-bővüléssel. Ennek oka, hogy hosszú ideje nagyon jó makrogazdasági politikát folytat, amely sokkal hatékonyabb a Nyugat által követettnél. De óvatosan tekintek a jövőbe, ugyanis félő, hogy túl nagy egyenlőtlenségek alakulhatnak ki. Ami az Egyesült Államokat illeti, ugyan kezd magára találni, a makrogazdasági folyamatok azonban lehangolóak. A rövid távú fellendülés a deficit jelentős növekedésének köszönhető, hosszú távon nem látom még a növekedési potenciált. Az EU-ban - mint már említettem - nemrég függesztették fel a stabilitási paktumot, az EKB által folytatott inflációs politika pedig a legtöbb tagállamnak rossz. Sok nehézségbe fog ütközni, hogy Európa kikeveredjen ebből. Két tényezőt tartok nagyon fontosnak. Elengedhetetlen a makromenedzsment javítása, másrészről az innovációs rendszer fejlesztése, ugyanis nem kellő hangsúlyt fektetnek a termelékenység növelésére, pedig hosszú távon ez segítené a növekedést. Ehelyett túlságosan sokat beszélnek például a strukturális reformokról. Nem tagadom, ezek is nagyon fontosak, a fenti két probléma megoldása nélkül azonban aligha sikerül a kilábalás.