A versenyt a piacra kell bízni

Ennyi idő után talán időszerű a kérdés: megérte megvenni a Postabankot?

Annak idején is azt mondtam, hogy igen. Ezt a választ most is megerősítem: amikor az árajánlatot tettük, az igen komoly üzleti számításon és modellezésen alapult, amelyben mérlegelni kellett több tényezőt. Egyrészt azt, hogy mit gondolunk a magyar piac növekedéséről - főleg lakossági területen -, másrészt az integráció időigényére, hatékonyságára, költségvetésére vonatkozó feltételezéseket és végül a jövőbeni piaci részesedésekre vonatkozó elképzeléseket. E három fő tényező az, amely egy ilyen modellt igazán mozgat: így amikor kérdezgették tőlem, hogy miért lettek mások a számaink, mint a többi ajánlattevőé, azt válaszoltam: nyilván e három ponton merészebb tervekkel kalkuláltunk, mint a többiek. Hozzáteszem: az akkori Erste Bank Magyarországnál sokkal erősebb szinergiahatások is mutatkoztak, mint bármely más konkurens ajánlattevőnél.

Az Erste Bank mérlegfőösszege a Postabank megvásárlásával - a magyar számviteli szabályok szerint - 1100 milliárd forint fölé emelkedett, így csatlakozott ahhoz az élbolyhoz, amelyik a két legnagyobb szereplőt közvetlenül követi. Milyen eszközökkel lehet ebből a csoportból kiugrani?

A mérlegfőösszeg csupán egy mérőszám, amely - bár választ ad igen sok kérdésre - önmagában nem alkalmas arra, hogy egy vagy több bank teljesítményét összehasonlíthatóvá tegye. Engem sokkal jobban érdekel, hogy milyen piaci részesedést érünk el a stratégiailag fontos üzletágakban, és mekkora a tőkearányos megtérülésünk, a nyereségtermelő képessége a tevékenységünknek. Ami a kitörés lehetőségét illeti: ez csak úgy oldható meg, ha ismét hozni tudjuk azt a növekedési dinamikát, amelyet az Erste 2001 és 2003 között, az integráció előtt produkált.

Az integráció költségeiből mennyi tevődött át 2005-re, és a bankadó milyen mértékben érinti önöket?

Az idén már nem kell igazán rendkívüli kiadásokkal számolni. Erre az évre maradt még egy igazán kis méretű létszám-kiigazítás, az ezzel kapcsolatos költségek, ám ezek is tartalékoltak, tehát nem terhelik a 2005-ös eredményt. A másik tétel az informatikai migráció kisebbik része március végén, amellyel kapcsolatban jórészt szintén képeztünk céltartalékokat. Fiókfelújítások és nyitások persze még lesznek, de ezeket már nem is tekinteném az integráció részének. Ami a bankadót illeti: természetesen kedvezőtlenül érint bennünket, hiszen nyolc százalékkal több társasági adót kell befizetnünk. Számszerűsítve ez - bankcsoporti szinten - két- és hárommilliárd forint közötti összeget jelent.

Igen ambiciózus növekedési terveket határoztak meg a következő évekre. Ezt kizárólag organikus úton kívánják megvalósítani, vagy nem zárható ki újabb bankvásárlás sem?

Elvben nem zárható ki újabb akvizíció, de a jelen körülmények között nem tartom valószínűnek. Egyrészt nem látok olyan szereplőt a piacon, amely a fáradékonyság jeleit mutatná, másrészt a 2004-es év után egyelőre nem kívánunk újabb integrációs terhet a nyakunkba venni. Két-három év távlatában ugyanakkor elképzelhető, hogy az élesedő verseny vagy a csökkenő marzs kifáraszt majd szereplőket, és a nemzetközi piaci fejlemények alakulása is tartogathat még meglepetéseket. A banknak a 2004-es integrációt követően a legfontosabb célkitűzése, hogy az idei év a konszolidációé legyen, a minőségünket javítsuk, az ügyfélkiszolgálás színvonalát emeljük. Ez komoly képzési feladatokkal jár, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy az 1200 alkalmazott nagyjából fele a Postabankból érkezett, ahol a sűrű változások közepette nem maradt elég energia a dolgozók felkészítésére. Emlékezetes, hogy a Mezőbankból maradt dolgozók képzése is mekkora feladatot jelentett annak idején, pedig már akkor elvárás volt, hogy minden, lakossági területen tevékenykedő alkalmazottnak legyen felsőfokú végzettsége.

Említette korábban, hogy a lakossági ügyfeleket megpróbálják az elektronikus szolgáltatások igénybevételére ösztönözni, akár az árazás eszközével is. Milyen fogadtatásra talált ez az elgondolás az ügyfelek körében?

Haladunk a cél felé. Persze van egy réteg, amelyik ezt nem méltányolja, de vannak helyzetek, amikor dönteni kell. Az Erstének adott a maga stratégiája, az, hogy hova helyezi a hangsúlyt, és ehhez tartania kell magát.

Ennek tükrében milyen az ideális Erste-ügyfél?

Átlagos jövedelmű magyar állampolgár, akinek a lehetőségeiben benne van az, hogy idővel - a reményeink szerint egyre szélesedő - középosztály tagjai közé kerüljön. Olyan ember, aki meg tudja tenni, hogy a jövedelméből megéljen, és később valamilyen hitelt - akár lakáshitelt is - törleszteni tudjon. Ma viszont még igen széles, többmilliós az a réteg, amely nem tartozik a szélesebb körű banki szolgáltatások által érintett körbe: nem önhibájából, hanem egész egyszerűen azért, mert olyan alacsony a jövedelme, hogy azt teljes egészében megélhetésére kell fordítania. Ez a helyzet reményeim szerint - az eurózónához történő közeledéssel párhuzamosan - a következő években fokozatosan javul majd, így egyre többen lesznek azok, akik az alapkiadásaikon túl negyven-ötven ezer forintos hiteltörlesztést tudnak vállalni.

Az Erste abba a hat-hét tagú csoportba tartozik, amely beszállt a deviza alapú lakossági hitelezésbe, és az elsők között kezdték árulni a Fészekrakó program részét képező hiteleket is. Mit várnak az idén e két területtől?

A jegybanki alapkamat csökkenésével párhuzamosan fokozatosan apadhat az érdeklődés a deviza alapú konstrukciók iránt, erre már az ügyfelek körében is utalnak jelek. Hozzáteszem: ez nem meglepő, hiszen többségük nem örök életre veszi fel a deviza alapú hitelt, hanem józan megfontolásból, a kedvező lehetőséget keresve cselekszik, fenntartva annak lehetőségét, hogy a körülmények változása esetén visszatér a forint alapú konstrukciókhoz. Én ebben semmi drámai körülményt nem látok. Ami a Fészekrakó programot illeti: ez egy szegmensét érinti a lakosságnak, azt, amelyik saját erejéből - ahogyan az előbb utaltam rá - képtelen belépni a piacra. Bár a konstrukció viszonylag szűk réteg számára jelent megoldást, mi - meghatározó lakossági szereplőként - nem tehetjük meg, hogy nem ragadjuk meg ezt a lehetőséget is.

Több vélemény - például a pénzügyi felügyeleté - szerint a bankszektor idei éve korántsem lesz olyan sikeres, mint a tavalyi volt: ez okolható többek között a szűkülő marzsokkal és a költséghatékonyság javításának korlátaival. Az Erstét mennyiben érintik ezek a gondok, és hogyan kívánnak reagálni rájuk?

A hír részben igaz, de nem mindenkire vonatkozik. Ha a lakossági hitelezést vesszük példaként, ott 25 százalékos növekedés várható 2005-ben is, tehát azonos jövedelem eléréséhez - nagyon leegyszerűsített számítással - ugyanekkora marzsszűkülésnek kellene bekövetkeznie. Ez pedig - hacsak valaki nem indít óriási mértékű árháborút - nem túl valószínű. A másik: igen szomorú lennék, ha az említett körülményekre a piaci szereplők nem készültek volna fel. Biztos vagyok abban, hogy a bankok többsége már meglépte a szükséges átstrukturálási lépéseket, és további karcsúsítást hajtott végre, még a virágzás korszakában lenyelve ennek egyszeri költségeit. Aki csak most kezd ezen gondolkodni, az igen nagy bajban van. Ami az Erstét illeti, mi már 2004-ben megtettük a szükséges kemény lépéseket, és felkészülten kezdtük el az idei évet. Ennek megfelelően 2005-nek a múlt évnél is jobbnak kell lennie.

A bankszektor magas nyeresége először a bankadó, majd egy OECD-kérdőív kapcsán merült fel témaként. Ez utóbbi például azt sugallta, hogy a magyarországi bankok túl sokat keresnek, amely piacszerkezeti problémákat is felvet. Mi erről a véleménye?

Az, hogy Magyarországon milyen a verseny, egyértelműen a piacra kell bízni. Egyébként mindenki arról beszél, hogy a magyar hitelintézeti piacon még mekkora növekedési potenciál van: a nagy nyereség emlegetésekor viszont megfeledkeznek arról, hogy ennek kiszolgálása milliárdos kiadásokat igényel. Így a magyarországi bankok többsége a nyereségét visszaforgatja a magyar gazdaságba, beruházásokat hajt végre, munkahelyeket teremt.

Mostanában igen sok szó esik a magyar bankszektor jövőjéről: milyen banknak látná szívesen az Erstét középtávon?

Az egyik meghatározó lakossági szereplőként szeretném látni az Erstét, nemcsak bankként, hanem pénzügyi szolgáltató csoportként is. Ehhez hozzájárulhat az, hogy a bankon kívül az egyéb területeken is igen határozottan előre tudtunk lépni az elmúlt időszakban: az alapkezelőnk például nem egész egy százalékról kilenc százalék fölé emelte piaci részesedését három év alatt. A hosszú távon nyereséges működéshez szükséges tíz százalék körüli piaci részesedés - néhány részterület kivételével - pedig nagyjából mindenhol adott a bankon belül és a csoportnál, amely megfelelő alapot jelent a további építkezéshez.