Al Gore amerikai alelnök 1994 áprilisában hirdette meg az információs szupersztráda koncepcióját. Az elmúlt tizenegy év alatt szédítő fejlődés ment végbe a valós és virtuális világban: megváltozott a kommunikáció, a szolgáltatások, a hivatalok, a média élete, hétköznapjaink. Megsokszorozódott a hatékonyság a gyártásszervezésben, logisztikában, megváltozott a szórakoztatóipar. Az információs technológia nyilvánosságra gyakorolt hatása jól mérhető. Az új gazdaság, a hatékony kormányzás, a szolgáltatói közigazgatás, a tudás alapú társadalom eszménye nem születhetett volna meg anélkül, hogy új számítógépek, hálózatok, komplex szoftverek, új formájú tartalmak ne változtatták volna meg az emberi fejlődés irányát.
A magyarországi informatikatörténet ezen több mint tíz év alatt a kvázicselekvések sorozatát tudja leginkább felmutatni. A stratégiaírások, lobbik, mézesmadzag-húzogatások korszaka ez az évtized: egyet előre, egyet semerre. Versenytársaink viszont erősebben és gyorsabban haladtak előre. Pedig 2001-ben a Miniszterelnöki Hivatal minisztere jelentette be az információs korszak nyitányát Magyarországon is. Az informatikai szakma megkínlódta, hogy önálló politikai és igazgatási intézményei legyenek, azzal a hittel, hogy ezek segítenek az ország modernizációs folyamatainak felgyorsításában. Lettek intézményei, amelyek bizonyítottak - például hírközlési törvénnyel. De az álom nem vált valóra, mert a politika nem hitt az informatika erejében. S azért sem, mert a politika ezen intézményeket megosztottá, erőtlenné, alulfinanszírozottá és végül szakmai elvárásoknak megfelelni képtelenné tette.
Magyarország útja a felzárkózáson keresztül vezet Európába és a nagyvilágba. Ez a gyakorlatban az internetelérés általánossá tételét, a digitális (köz)szolgáltatások széles körű elterjedését, a gazdaságban az informatikával segített hatékonyságnövelést jelenti. Az állami bürokrácia önvédelmi reflexei még dolgoznak, s talán ezért lehet jogszabályok - akár az adatvédelmi törvény - mögé bújva érvelni az informatika, az informatikai rendszerek összekapcsolása ellen, misztifikálva az adatkezelés gyakorlatát és szembefordítva a hatékonyság, a gazdaságosság, a fejlődés jelszavait hirdető nemzeti érdekkel. Ám jogállam ide, demokrácia oda, Magyarország ma már nem halad előre informatika és elektronikus információszabadság nélkül. Az államigazgatás és a vállalkozásba kényszerített szervezetek hatékonyságán, kooperációkészségén múlik az uniós támogatások lehívása, szétosztása, dokumentálása, ezért van új partnerségre, együttműködésre szükség.
A második Nemzeti fejlesztési terv informatikai fejlesztései kínálják az utolsó lehetőséget, hogy Magyarország elindulhasson felfelé a lejtőn. Addig nagyon nehéz, kritikus két év áll előttünk. Az uniós országok fejlődése szoros kölcsönhatást mutat az informatika- és internethasználat elterjedtségével. Ezért az informatikának 2007 és 2013 között Magyarországon is meg kell teremtenie a média, a közszféra, az információfeldolgozás és -szolgáltatás, az internetes kereskedelem új eszközeit. Fel kell készítenie mindenkit a digitális korra. Az informatikai alkalmazások és internetes tartalmak korszaka jött el, s új rendszerek keresik a modernitás helyeit. A hatékonyságnövelés eme eszközeit e korszak kényszeríti rá a politikára és a gazdaságra, láthatatlanul, de erőszakosan.
Az újabb Nemzeti fejlesztési terv nagy ígérete, hogy az informatika adja Magyarország strukturális átalakulásának szervezeti kereteit. Az informatika motorja köré épülhet a kormányzati, társadalmi, gazdasági megújulás, innováció. De az informatikai szakmának, iparnak, tudásnak is bővülnie kell, hogy elláthassa feladatát. Ezért kell az informatikának önálló fejezetnek lennie az NFT 2-ben, ezért fontos megerősíteni a kis és közepes informatikai cégeket. Erre hívja fel a figyelmet mások mellett az informatikai szakma képviselői és az informatikai tárca által készített közös iparpolitikai ajánlás.
A következő lépés, hogy legyen oktatás, tartalom, szolgáltatás, program és mozgalom. Ami-óta fut az Inforum unoka-nagyszülő informatikai versenye, azóta megsokszorozódott az internetező idős emberek száma. De még százezrekhez - hatvan év felett - nem jutott el az informatika. Pedig "csak" a fiataloknak kellene kézen fognia az idősebb korosztályt, és átsegíteni a kezdeti nehézségeken. Egyre olcsóbban, már-már megfizethetően érhető el a gyors, egérkattintásra működő világ. A felhasználók már hisznek az informatika elsajátíthatóságában. Immár a biztonságuk megteremtésében kell őket segíteni, s megértetni velük, hogy az elektronikus biztonság és bizalom kérdései mennyire fontosak.
Az informatikáért és a társadalmi haladásért felelős emberek azt ismétlik immáron évek óta: az informatika beruházást kíván a tudásba, képzésbe, ismeretbe; a világhálót felfedező és tartalmat kereső és készítő ember jelenti Magyarország jövőjét. És itt az idő: a világhálóra költözött modern társadalmak közé kell visszairatkoznunk. Ha lehet, még ma.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.