Net-Magyarország és a nemzeti fejlesztés
Al Gore amerikai alelnök 1994 áprilisában hirdette meg az információs szupersztráda koncepcióját. Az elmúlt tizenegy év alatt szédítő fejlődés ment végbe a valós és virtuális világban: megváltozott a kommunikáció, a szolgáltatások, a hivatalok, a média élete, hétköznapjaink. Megsokszorozódott a hatékonyság a gyártásszervezésben, logisztikában, megváltozott a szórakoztatóipar. Az információs technológia nyilvánosságra gyakorolt hatása jól mérhető. Az új gazdaság, a hatékony kormányzás, a szolgáltatói közigazgatás, a tudás alapú társadalom eszménye nem születhetett volna meg anélkül, hogy új számítógépek, hálózatok, komplex szoftverek, új formájú tartalmak ne változtatták volna meg az emberi fejlődés irányát.
A magyarországi informatikatörténet ezen több mint tíz év alatt a kvázicselekvések sorozatát tudja leginkább felmutatni. A stratégiaírások, lobbik, mézesmadzag-húzogatások korszaka ez az évtized: egyet előre, egyet semerre. Versenytársaink viszont erősebben és gyorsabban haladtak előre. Pedig 2001-ben a Miniszterelnöki Hivatal minisztere jelentette be az információs korszak nyitányát Magyarországon is. Az informatikai szakma megkínlódta, hogy önálló politikai és igazgatási intézményei legyenek, azzal a hittel, hogy ezek segítenek az ország modernizációs folyamatainak felgyorsításában. Lettek intézményei, amelyek bizonyítottak - például hírközlési törvénnyel. De az álom nem vált valóra, mert a politika nem hitt az informatika erejében. S azért sem, mert a politika ezen intézményeket megosztottá, erőtlenné, alulfinanszírozottá és végül szakmai elvárásoknak megfelelni képtelenné tette.
Magyarország útja a felzárkózáson keresztül vezet Európába és a nagyvilágba. Ez a gyakorlatban az internetelérés általánossá tételét, a digitális (köz)szolgáltatások széles körű elterjedését, a gazdaságban az informatikával segített hatékonyságnövelést jelenti. Az állami bürokrácia önvédelmi reflexei még dolgoznak, s talán ezért lehet jogszabályok - akár az adatvédelmi törvény - mögé bújva érvelni az informatika, az informatikai rendszerek összekapcsolása ellen, misztifikálva az adatkezelés gyakorlatát és szembefordítva a hatékonyság, a gazdaságosság, a fejlődés jelszavait hirdető nemzeti érdekkel. Ám jogállam ide, demokrácia oda, Magyarország ma már nem halad előre informatika és elektronikus információszabadság nélkül. Az államigazgatás és a vállalkozásba kényszerített szervezetek hatékonyságán, kooperációkészségén múlik az uniós támogatások lehívása, szétosztása, dokumentálása, ezért van új partnerségre, együttműködésre szükség.
A második Nemzeti fejlesztési terv informatikai fejlesztései kínálják az utolsó lehetőséget, hogy Magyarország elindulhasson felfelé a lejtőn. Addig nagyon nehéz, kritikus két év áll előttünk. Az uniós országok fejlődése szoros kölcsönhatást mutat az informatika- és internethasználat elterjedtségével. Ezért az informatikának 2007 és 2013 között Magyarországon is meg kell teremtenie a média, a közszféra, az információfeldolgozás és -szolgáltatás, az internetes kereskedelem új eszközeit. Fel kell készítenie mindenkit a digitális korra. Az informatikai alkalmazások és internetes tartalmak korszaka jött el, s új rendszerek keresik a modernitás helyeit. A hatékonyságnövelés eme eszközeit e korszak kényszeríti rá a politikára és a gazdaságra, láthatatlanul, de erőszakosan.
Az újabb Nemzeti fejlesztési terv nagy ígérete, hogy az informatika adja Magyarország strukturális átalakulásának szervezeti kereteit. Az informatika motorja köré épülhet a kormányzati, társadalmi, gazdasági megújulás, innováció. De az informatikai szakmának, iparnak, tudásnak is bővülnie kell, hogy elláthassa feladatát. Ezért kell az informatikának önálló fejezetnek lennie az NFT 2-ben, ezért fontos megerősíteni a kis és közepes informatikai cégeket. Erre hívja fel a figyelmet mások mellett az informatikai szakma képviselői és az informatikai tárca által készített közös iparpolitikai ajánlás.
A következő lépés, hogy legyen oktatás, tartalom, szolgáltatás, program és mozgalom. Ami-óta fut az Inforum unoka-nagyszülő informatikai versenye, azóta megsokszorozódott az internetező idős emberek száma. De még százezrekhez - hatvan év felett - nem jutott el az informatika. Pedig "csak" a fiataloknak kellene kézen fognia az idősebb korosztályt, és átsegíteni a kezdeti nehézségeken. Egyre olcsóbban, már-már megfizethetően érhető el a gyors, egérkattintásra működő világ. A felhasználók már hisznek az informatika elsajátíthatóságában. Immár a biztonságuk megteremtésében kell őket segíteni, s megértetni velük, hogy az elektronikus biztonság és bizalom kérdései mennyire fontosak.
Az informatikáért és a társadalmi haladásért felelős emberek azt ismétlik immáron évek óta: az informatika beruházást kíván a tudásba, képzésbe, ismeretbe; a világhálót felfedező és tartalmat kereső és készítő ember jelenti Magyarország jövőjét. És itt az idő: a világhálóra költözött modern társadalmak közé kell visszairatkoznunk. Ha lehet, még ma.
