Egy találkozó előkészítése
Négynapos látogatást kezd ma az Egyesült Államokban Hamid Karzai afgán elnök, s már az első napra beütemezték találkozóját a házigazdával, George Bush elnökkel. A kiszivárogtatott hírek szerint a Fehér Házban elsősorban az afganisztáni ópiumtermesztés újabb kori felvirágzását akarják szóvá tenni, mondhatni bíráló éllel, mintegy eleve elhárítandó a vendég esetlegesen túlzó anyagi igényeit.
Mert nincs pénz: a pótelőirányzatokkal kiegészített amerikai katonai költségvetés idei mintegy 525 milliárd dollárjából csaknem négyötöd rész jut az iraki és az afganisztáni hadműveletekre. Nyilván csak kisebb rész Afganisztánra, de ez sem változtat a büdzsé rekorddeficitjén. Ráadásul a kabuli kormány évi csaknem másfél milliárd dolláros működési költségének nagyobbik részét is az USA állja. Ez a működési költség - magyarán az afgán központi költségvetés - azért olyan foghíjas a bevételi oldalon, mert az ország fő forrásává ismét az ópium alapanyagául szolgáló máktermesztés vált. Különben az egész gazdaság 90 százalékát informálisnak, vagyis adóelkerülőnek minősíti a Világbank, ezen belül jut 60 százalék az ópiumra.
De hogy Washingtonnak se legyen könnyű dolga Karzaival szemben, Afganisztánnal kapcsolatban is sikerült előásni egy kínzástörténetet: 2002-ben öltek meg kihallgatás közben a Kabultól északra fekvő amerikai Bagram támaszponton két afgánt; most a kihallgatás közben elkövetett kínzások elborzasztó részletei kerültek a The New York Times jóvoltából nyilvánosságra. Karzai - akinek "nyuszi" jellegű tanácsadó testülete az utóbbi hónapokban cserélődött ki - nyomban követelni kezdte a bagrami bázis megnyitását, s a követelést felkarolta az ENSZ is. (SzH)
