Min bukhat az alkotmány?
Az ember nem is hinné, mi mindenen múlhat az uniós alkotmány sorsa a hét végi franciaországi vagy a jövő heti hollandiai népszavazás során. Hollandiában például érezhetően növelte a tervezetet elutasítók táborát az a beismerés, hogy az euró bevezetésekor a guldent 5-10 százalékkal alulértékelték. Franciaországban a pünkösdöt munkanappá tévő döntés elleni megmozdulások után ismét emelkedésnek indult az ellenzők aránya. A holland és a francia vezetők hiába kérlelik a népet, ne a kormány elleni ellenszenv határozza meg szavazatukat: az emberek az EU-ban jobbára bizony csak a kormányokat látják. És erről éppen azok a politikusok tehetnek, akik most ugyan a felülemelkedést kérik a szavazóktól, de ők maguk meg sem kísérelték Európa ügyét a belpolitikai érdekek fölé emelni.
Itt van rögtön az unió költségvetése körüli vita, amely minden jel szerint - a képviselt álláspont otthoni eladhatóságát mérlegelve - a több helyett kevesebb Európát akarók győzelmével végződik majd. A kicsinyesség talán azoknál a briteknél a legnyilvánvalóbb, akik nettó befizetőként egyrészt üdvözlik a kiadások lefaragására tett legújabb elnökségi javaslatot, másrészt a nekik fizetett visszatérítésből nem engednek. Csoda-e, hogy Nagy-Britanniában is vesztésre áll az alkotmány ügye, ha a britekkel az EU-t mint a nemzeti érdekek védelmezésének harcmezejét láttatják?
Az említett javaslat mintegy 50 milliárd euróval kevesebb pénzt szánna a versenyképesség erősítésére. A José Manuel Barroso bizottsági elnök versenyképességi terveitől a jóléti államot féltő franciák fülében ez bizonyára jó hír..., az ő referendumuk előtt vajon az kell legyen a számunkra is? (BÁ)
