Ezer évvel ezelőtt - február 28-án -, amikor a Védegylet kezdeményezésére egymással máskor szóba állni sem hajlandó entellektüelek közösen biztatták Sólyom László köztársasági elnökké emelésére a parlamenti erőket, azt írtuk: itt az alkalom, hogy az oldalak igazolják, tényleg szívesen politizálnának békésebben, mint szokásuk. Persze tudni véltük azt is, az Alkotmánybíróság exelnökének nincs esélye, mivel az alkuszempontok lehetetlenné teszik a megegyezést.

Igazunk is volt, meg nem is. Az elsősorban direkt haszonban gondolkodó politika képtelen volt szakítani beidegződéseivel, ám közben minden a visszájára fordult.

Először: Sólyom Lászlónak - vasárnap délután - jók a sanszai arra, hogy ő legyen a Magyar Köztársaság államfője. Ehhez csak annyi kell, hogy két napig minden fél tartsa magát fennen hangoztatott álláspontjához.

Másodszor: kiderült, a szocialisták ároktemető retorikája üres. Az elnökválasztásnál ideálisabb alkalmat nem találhattak volna barátságos szándékaik igazolására. Már csak azért is, mert az államfő az alkotmány szerint a nemzet egységét hivatott megtestesíteni. Aligha kell itt Szili Katalin leküzdhetetlen ambícióiról beszélnünk. Annyi az egész: az MSZP győzni akart megint - leteperve most a koalíciós partnert is -, de ezúttal veszíthet. Más kérdés, hogy a Fideszt sem a konszenzuskeresés vezette, amikor Sólyom mögé sorakozott: éppcsak kivárta a pillanatot, amikor a diadal lehetősége egyértelműen kirajzolódott számára.

A politikában tehát minden a régi, bárhonnan is nézzük. Mégis: kedden egy fontos ügyben érhet célt egy civil kezdeményezés. Szenzációsan nagy dolog lenne - s ez a politikán is sokat változtathatna. (GA)