Külkereskedelem - alulnézetből

Közismert, hogy a külgazdasági egyensúly helyreállításáért évek (évtizedek) óta folytatunk nem igazán sikeres harcot. De az általános vélekedés szerint a magyar export olyan dinamikusan bővül, hogy a problémák gyökerét valahol máshol kell keresni. Talán nem tűnik ünneprontásnak, ha azt a véleményt fogalmazzuk meg, hogy ez a megítélés elnagyolt és csak részben igaz. Ugyanezt támasztja alá Mellár Tamás közelmúltban itt megjelent kitűnő cikke is (Fejlettség és külkereskedelem, VG, 2005. május 17.), amelyben a szerző megalapozottan érzékelteti, hogy az elmúlt évek dinamikus exportnövekedése mögött komoly egyensúlytalansági problémák rejtőznek. Ezt a képet szeretném tovább árnyalni.

Elégedetten rögzítjük az export növekedésének tendenciáit. Érdemes azonban egy kicsit a volumenekkel is foglalkozni. Egy korábbi pénzügyminiszter azt mondta egy külgazdasági tanácskozáson, hogy ha úgy szeretnénk élni, mint Ausztria, akkor annyi exportot kell produkálnunk és annyi befektetőt kell idecsábítanunk, mint azt nyugati szomszédunk teszi. A statisztikák szerint Ausztria exportja 2004-ben több mint 90 milliárd euró volt! S ehhez még hozzátehetjük, hogy Ausztria az USA-ba és Kínába 30-30, Japánba 20 és Törökországba 27 százalékkal növelte exportját egy év alatt.

Az osztrák export dinamizmusa nemcsak a külkereskedelmi egyenleg alakulására hat jótékonyan, hanem a foglalkoztatottságra is. S ez az, ami nálunk nagyon hiányzik. A magyar kivitelt tekintve ugyanis a nettó munkahelyteremtő kis- és középvállalati szektor szerepe nem növekszik, hanem éppen ellenkezőleg, csökken! Az úgynevezett hagyományos és értelemszerűen munkaintenzív ágazatok leépülése nálunk sem csupán a külkereskedelmi egyenleg romlása, hanem a munkanélküliség növekedése miatt (is) veszélyes. A ruházati vagy cipőipar után most például éppen a konzervipar kivitelének visszaesése okozhat komoly foglalkoztatási gondokat. Nem véletlen ugyanis, hogy az USA külgazdasági súlyának fenntartásában komoly szerepet játszó amerikai Eximbank jelmondata így hangzik: "Export for Jobs", azaz export a munkahelyekért. Fontos ugyanis a külkereskedelmi egyenleg, de az még fontosabb, hogy az embereknek legyen munkahelyük.

A nemzetközi tendenciáknak megfelelően a magyar külgazdaság egyik kitörési pontja az üzleti szolgáltatások exportja lehetne. Ennek ellenére nemcsak ezen export volumene marad el a kívánatostól (a KSH adatai szerint 2004-ben a magyar szolgáltatásexport 2,8 milliárd euró volt, míg Ausztria ugyanezen adata 4,3 milliárd, Csehországé 4,1 milliárd), hanem a kivitelt meghaladó üzleti szolgáltatások importja tovább növelte a magyar külkereskedelmi hiányt. E terület exportbővítése azért is fontos lenne, mert a nemzetközi tapasztalatok szerint 1 euró szolgáltatásexport 5-7 euró áruexportot von maga után. Közel egy éve arról írtam (VG, 2004. május 20.), hogy a magyar külkereskedelemben áttörést csak akkor várhatunk, ha sürgősen megtesszük a szükséges lépéseket a kereskedelemfejlesztési és -ösztönzési rendszer nyugodt, zavartalan munkájához, s nem a leépítés, hanem a fejlesztés koncepcióját követjük. Az egyéves uniós tapasztalatok tükrében mindez még mindig és még fokozottabban igaz.