Pótcselekvések

Ma és holnap versenyképességi tanácsülésen vesznek részt az EU gazdasági miniszterei; a legfontosabb napirendi pont a 2007-2013 közötti időszak kutatás-fejlesztési politikáját rögzítő keretprogram megvitatása lesz. Bár csak előzetes egyeztetésről van szó, a tét nem csekély, hiszen a bizottsági javaslat hét év alatt összesen több mint 73 milliárd euró elköltéséről szól.

Fontos ügyekről egyeztetnek tehát a szakminiszterek, ám kérdés: mennyire tudnak ők és miniszterelnökeik elvonatkoztatni a nagypolitikában sűrűsödő viharfelhőktől. Az EU-alkotmány francia és dán leszavazása nyomán kialakult összeurópai zűrzavar közepette sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági szempontból fontos döntések meghozatala lelassuljon, vagy akár végleg kátyúba jusson. Amikor a bővítés leállítása vagy éppen az euró helyett a nemzeti fizetőeszközök visszahozatala is szóba kerül, akkor finoman szólva nem ideálisak a gazdasági és technikai együttműködés feltételei.

Sokan úgy gondolják: egyszerű pótcselekvés volt az unió vezetői részéről, amikor fejszéjüket az alkotmány kidolgozásának és elfogadtatásának - azóta kiderült, nagyon is kemény - fájába vágták. Ha a tagországok simán ratifikálták volna a Valéry Giscard d'Estaing vezetésével kiizzadt szöveget, akkor afelett még a cinikusok is könnyen napirendre térhettek volna, mondván: ha nem használ, nem is árt. Így viszont nagyon is ártalmasnak bizonyulhat ez a jószándékú pótcselekvés. És ezen sajnos semmit sem változtat, hogy a saját kormányukkal vagy általában az EU-val elégedetlen franciák és hollandok nemleges szavazata is bizonyos fokig pótcselekvésnek tekinthető. (TG)